A szeretet a létezés végleges alapját teremti meg – Hamvas Béla és a kereszténység

„…csak akkor lehettem volna boldog, ha egy lettem volna a tizenkettő közül, és őt hallottam volna.” (Hamvas Béla: Unicornis)

A témához méltó helyszínen, a Városligeti Fasori Evangélikus Templomban tartotta Hamvas Béla és a kereszténység című előadását Weiner Sennyey Tibor író. Az Ars Sacra fesztivál rendezvényére félig megtelt a templom – 120 ember gyűlt össze meghallgatni,

Szándékosan nem „keresztény vallás” szerepelt a címben, hiszen – amint az előadó író is hangsúlyozta – Hamvas, akinek édesapja egyébként evangélikus lelkész volt, tágabb értelemben szemlélte a kereszténységet. 

Weiner Sennyey Tibor (kép: Schell Gergely)

Weiner Sennyey Tibor (1981) költő, író, a DRÓT főszerkesztője. Filológusként diplomázott a Szegedi Tudományegyetemen. Békássy Ferenc életművének egybegyűjtője és életrajzának írója. Esszé- és novelláskötetei, kisregényei, valamint négy verseskötete után tizenkettedik - Hamvasról szóló esszéit összefoglaló – könyve, a Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve 2019 januárjában jelent meg. Jelenleg a kötet második javított, bővített kiadásán dolgozik. Szentendrén él. 

Előadásában elsősorban az általa Hamvas egyik fő művének tartott Scientia Sacra második, a kereszténységgel foglalkozó részéről beszélt. A második rész valójában a mű harmadik, befejező kötete, és fontos megjegyezni, hogy míg az első kettőt Hamvas a ’40-es években írta, ezt a ’60-as évek elején fejezte be. Az első, „az őskori emberiség szellemi hagyományát” bemutató, és a második kereszténységről szóló rész között eltelt húsz év alatt rengeteg minden történt az író életében, ezek – többek közt a II. világháború, a B-listázás és az ezt követő különböző kényszerű foglalkozások – természetesen alapvetően befolyásolták gondolkodását és stílusát, s így a művet.

Az előadó szerint

„Lehet szigorúan és szorosan olvasni, lehet lassan, meg-megállva és itt-ott felütve, de legjobb újra és újra elolvasni. Különböző életkorban, más-más élethelyzetekben, mert mást mond e könyv a tegnapi énünknek, és mást fog mondani a holnapinak. Létezik természetesen tudományos és filozófiai megközelítése, hiszen bizonyára érdemes e könyv ontológiai vagy társadalomtudományi vonatkozásain elgondolkodni” – fogalmaz.

Azonban, ahogy szerinte 

úgy a Scientia Sacra olvasása esetén sem szabad megakadni a stílusnál. Bár az írói hang változásának van jelentősége, nem az egyesek számára vonzó, másoknak kevésbé tetsző ellentmondást nem tűrő, kinyilatkoztatásszerű „prófétai hang” vizsgálata semmit sem ér.

Weiner Sennyey szerint a legjobb módja a Scientia Sacra befogadásának, ha az ember képzeteit, prekoncepcióit elengedve egyszerűen átengedi magán e hatalmas gondolatfolyamot. „Sem nem igazolni, sem nem megúszni, sem nem elutasítani.”

*

A kereszténység és a keresztény vallás

„Vallás, filozófia, tudomány könnyíteni akar, mint mondják az élet terhein, a hagyomány az embernek visszaadja önmagát.” (Hamvas Béla: Scientia sacra. 2. rész. A kereszténység)

Kultúránk, műveltségünk, világunk amúgy is a legtöbb esetben csak néhány szó bűvöletében ég – folytatja Weiner Sennyey Tibor.

A kereszténység leglényegesebb alapvetése, egyben a hagyomány alapállása az egész, a globális orientáció, a teljesség. Nem csupán egy gyülekezetnek szóló üzenet, hanem minden embert megszólító tanítás – hangsúlyozza. 

„Ilyen értelemben mindenki keresztény, aki a jézusi tanításokat magára nézve kötelező érvényűnek tekinti, azokat komolyan veszi és megvalósítani igyekszik életében, … függetlenül attól, hogy katolikusnak, zsidónak, muszlimnak vagy vallástalannak született!” – fogalmazott az előadó.

Hamvas azonban azt mondja, „amikor a kereszténység vallássá lett, univerzális jellegét elvesztette, mint minden hagyomány, amely vallássá válik. (…) A vallás nem szabadít fel többé, csupán védelmet nyújt, és nem az emberfölötti körökkel való érintkezést hozza, mindössze ezen a világon lehetőleg a terheken akar könnyíteni”.

Tehát Hamvas

utóbbit pedig bírálja, talán azért, mert sokszor személytelenné idegeníti el és ezáltal megközelíthetetlenné változtatja a kereszténységet és Jézus alakját is – vélte Weiner Sennyey.

Úgy fogalmazott, „ahhoz, hogy a kereszténységet megértsük, a tudatlanságunkat, a dühünket kell felszámolni, s ezek a lépések azok, amelyek a belátáson keresztül az üdv és egy bölcsebb lét felé vihetnek. Az üdvöt hajszolni azonban ugyanolyan felesleges és téves, mint a megvilágosodást. Az üdv a keresztény beavatás révén érhető el leginkább. A keresztény beavatás kulcsa pedig: a szeretet”.

Majd Hamvast idézve hozzátette, „a szeretet nem erkölcsi erény és nem vallásos érték és nem érzelem, hanem a létrontás erőinél magasabb erő – erőtlenség –, amely nem a lét alapállását igazítja helyre, hanem a létezés végleges alapját teremti meg. (...) A szeretet logikája az egységlogika. (…) A szeretet a létet megnyitó és átvilágító szó. (…) Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni”.

Ennél többet pedig nem érdemes, nem szabad, nem is lehet erről mondani. Olvassuk csak el a Scientia sacrát – zárta beszédét Weiner Sennyey Tibor. A közönség rövid tapssal próbálta jutalmazni az előadást, de az ezt követő halk szedelődzközésből és a csendes kivonulásból is

Az elhangzott előadás teljes szövegét itt olvashatja el.