Az egyszeri információfüggő újságíró – jó esetben – a szabadsága alatt ki tud szabadulni a katatón hírszkrollozásból, de aztán egy-egy izgalmasabb közügy csak visszacsábítja a hálóra. Így járt épp e sorok írója is: a Telekom magyaros reklámja megfogott és nem ereszt.
Mi a magyar? Ezredéves nemzeti kérdés ez, és máig nincs rá megnyugtató, közmegegyezéses válaszunk. Talán ez nem is baj. Talán ne is legyen közmegegyezéses válaszunk.
Talán a saját magunkkal való egyet nem értés is a nemzeti karakterünk része lehet.
Amíg az írektől a görögökig, a portugáloktól az oroszokig a legtöbb európai népről megvan a magunk – és mindenki más – sztereotípiája, jók és rosszak egyaránt, valahogy mi magunkat még ilyen egyszerű skatulyákba se tudjuk betenni. Az (ön)kritikára pedig szuperérzékenyek vagyunk – vagy izé, ez is egy sztereotípia a magyarokról?
A Telekom is megpróbálkozott állítani valamit arról, mi a magyar. És – kapaszkodjon meg mindenki – nem rossz szándékkal tette ezt. Ne gondoljuk, hogy egy olyan hatalmas multi, mint a Telekom egy általa már rég belakott országban, helyi felhasználók millióival, helyi cégek ezreivel és a mindenkori magyar állammal együttműködve egyenesen nemzetvesztő, nemzetgyalázó szándékkal követte el ezt a reklámot.
Épp ellenkezőleg:
a videó a maga módján, explicite pont a magyarokról szóló negatív sztereotípiákat szeretné lebontani,
a Telekom egy általa elképzelt modern nemzeti önképért száll síkra – ezért is szólítja meg a nézőt a reklám felénél, hogy hé, amit eddig nem láttál, az nem a tipikus magyar, hanem csak a (negatív) sztereotípia.
Ez viszont nem jön át a nézők egy részének. Egy jelentős részének. Akik pont a dupla csavar mögé rejtett jó szándékot nem értik, és bármiféle csavar nélkül értelmezik a reklám eleji negatívumokat – majd hülyét kapnak a csavar utáni posztmodern magyarságképtől.
„A közszellem is sokkal ironikusabbá, vagy ha úgy tetszik, metábbá vált” – írja Leimeiszter kolléga a témáról. Ez egyrészt igaz, másrészt ki is egészíthető: a közszellem részben vált csak metábbá.
A másik része, amihez valószínűleg a magyar lakosság jelentős többsége tartozik, nem hallott még a meta szóról semmilyen összefüggésben, s különösen nem ironizál a saját magyarságán, különösen nem 2018 Magyarországán – a NER 9. évét írjuk ugyebár. Túlteszünk Cyranón: nem hogy másnak, de magunknak sem hagyjuk meg önmagunk kigúnyolásának jogát. Ironikusan sem. Kikacsintva sem.