„Talán néhány jó dolog” – az olasz utca embere az új kormányról

Gacsályi Sára (Róma) riportja

A márciusi olasz választásokat követően a héten az euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom és a jobboldali Liga koalícióra lépett, közös kormányuk élére pedig az 54 éves jogászt, Giuseppe Contét jelölték, Contét pedig némi vonakodás után felkérte az államfő a kormányalakításra szerdán. 

A választások kapcsán korábban is kíváncsiak voltunk a római emberek véleményére, így a mostanihoz hasonló riportot közöltünk már a márciusi voksolást megelőzően is.

Ezúttal azt próbáltuk kideríteni, hogyan vélekednek a főváros lakói a friss koalícióról, milyennek látják Giuseppe Contét és egyáltalán, mire számítanak Olaszország jövőjével kapcsolatban.

A kormányalakítási felkérés napján elsőként egy huszonéves pincérnővel kezdek beszélgetni. A hölgy első perctől nagyon negatívan nyilatkozik: reméli, hogy Mattarella megvétózza az Öt Csillag és a Liga együttműködését.

– állítja. Hozzáteszi: sosem szerette a populista dolgokat, de így, hogy az eszme a M5S és a Liga összefogásában nyilvánulna meg, csak még rosszabbnak tűnik.

Hasonlóan negatívan vélekedik egy másik, éppen egyetemi éveit töltő lány is. Mint elmondja, nem szereti az Öt Csillag Mozgalmat, nem kedveli a Ligát és Giuseppe Conte is abszolút unszimpatikus számára. Mikor a pártokkal szembeni ellenszenvének okáról kérdezem, főképpen az EU-ellenes törekvéseket és a valutaváltoztatás tervezetét emlegeti a lány. „Nagyon nem lenne ez jó nekünk” – összegzi végül érzéseit a koalícióval kapcsolatban.

A hölgyek után egy középkorú férfival kezdek beszélgetni: szerinte jó, hogy végre új karakterek jelentek meg a politikában. Elmondja:

„Mostanra sokan felfogták a választók közül, mindegy, hogy a jobb-vagy baloldalra szavaznak, a régiek úgyis fű alatt egyezkednek majd” – fejti ki véleményét a férfi, aki – mint elárulja – a választáson az Öt Csillagot támogatta.

Amikor rákérdezek, mondhatjuk-e, hogy örül a koalíciónak, ő is heves tiltakozásba kezd. „Nem örülök neki, csak reménykedem, hogy ők tényleg változtatni fognak a dolgokon” – mondja. Mint megtudom, örülni maximum annak tudna, ha lenne egy „normálisan, demokratikus keretek között megválasztott erős kormány, akiknek hatalma is lenne megcsinálni azt, amit ígér”. Hozzáteszi: „Ilyenünk az elmúlt huszonöt évben nem volt”.

Matteo Salvini (Liga) és Luigi di Maio (Öt Csillag Mozgalom), a két pártvezető

A reménykedő fiatalember után egy másik, politikában igen jártasnak tűnő huszonéves férfival kezdek beszélgetni. Úgy tűnik egyébként, az olasz fiatalok – bármennyire is azt mondják, hogy elegük van a politikából – tájékozottabbak az országban történő eseményekről, mint a hasonló korú budapesti átlag. Mint megtudom, ő az M5S szimpatizánsa, értékeli és támogatja a párt legtöbb javaslatát. Emellett viszont kifejezetten utálja a Ligát, véleménye szerint a jobboldali csoportosulás „számtalan botrányban megmutatta már, milyen is valójában – például xenofób és rasszista”. Matteo Salvinire csupán mint a párt elveinek élő megtestesülésére hivatkozik a fiú.

A folytatásban elmondja: az, hogy ez a koalíció egyáltalán létrejöhet, már egy rossz választási rendszer hibája, de

Ilyen lehet az – a fiatalember szerint –, hogy mind az M5S, mind a Liga szeretne eltávolodni a korábbi PD és Forza Italia által képviselt működésmódtól.

„Ha csak a felét megcsinálják annak, amit ígértek, már jól jár Olaszország” – állítja. Hozzáteszi: bár mindkét koalícióra lépő párt euroszkeptikus alapokkal rendelkezik, nem hiszi, hogy drasztikus változásokra számíthatunk az unió és Itália kapcsán. „Újra kell tárgyalni néhány fontos kérdést, például a migrációt vagy a mezőgazdaságot érintő területeken, de szerintem kompromisszumokat tudnak majd kötni. Nem lesz itt olyasmi, mint a Brexit” – osztja meg a fiatal. A folytatásban elmondja: számára szimpatikus Giuseppe Conte, véleménye szerint jó vezető válhat belőle, ugyanis „okos és kiegyensúlyozott embernek tűnik”.

Később egy idősebb úrral kezdek beszélgetni. Ő ugyan a Ligára szavazott március elején, de a koalícióval kapcsolatban hasonló dolgokat említ, mint az előzőleg leírt fiú. Örül, hogy az általa támogatott párt legalább valamilyen módon hatalomra kerülhet, ha egyedül nem is sikerült neki. A Ligát főképpen migrációs politikája miatt támogatta és azért, mert rajtuk az látszik,

A folytatásban hozzáteszi: kifejezetten örül, hogy a PD-nek, az olasz baloldali pártnak semmilyen részesedés nem jutott ebben az együttműködésben.

Egy nagyjából hatvan körüli asszonyt szólítok meg: ő szintén a jobboldalt támogatja: véleménye szerint az ő vezetésükkel van a legtöbb esély „rendbe tenni az országot”. Amikor arról kérdezem, vajon a létrejövő koalíció milyen hatással lehet az EU és Olaszország kapcsolatára, érdemi válasz nélkül maradok. „Az ilyeneket nem lehet előre tudni” – feleli az asszony.

Ezután egy iskola könyékén járva egy gyerekéért érkező anyukát kérdezek a koalíció kapcsán. A középkorú nő elmondja: ő nem ment el szavazni, mert elege van az egész helyzetből. Most sem igazán követi figyelemmel az eseményeket; tudja ki kicsoda, de azt

A kiábrándult hölgyet – és számos más, választ nem adó ember megkérdezését követően – egy baloldali támogatóval is találkozom. Mint arra számítani lehet, ő nem örül még a koalíció tervezetének sem. Véleménye szerint számos veszélyt rejt, ha ilyen szélsőséges erők akarják kormányozni az országot, és csak remélni tudja, hogy ezt az államfő nem engedi meg.

A kocka most el van vetve, elkezdődik a koalíciós kormányzás. A két párt vezetője korábban így beszélt egymásról: „A valódi veszély Európára nézve a Liga” – mondta az M5S Salvini pártjáról a kampány során. „Az Öt Csillag Mozgalom Olaszország bukása lenne” – hangzott a Liga kritikája néhány évvel ezelőtt.

Az, hogy most őszintén mit gondolnak egymásról, talán sosem tudjuk meg – cserébe hamarosan kiderül, hogy vezethetik-e együtt az országot. Ahogy az olaszok mondják: „ez Olaszország, itt bármi megtörténhet”.