Olasz választás

„Ez Olaszország, itt bármi lehet” – kit választ az utca embere Rómában?

2018. március 3. 08:52

Mindenki rossz? Vagy van közöttük egy legkisebb rossz? Vasárnap választást tartanak Olaszországban. Berlusconiék, Renziék vagy az ötcsillagos populisták alakítanak majd kormányt? Az utca emberét faggattuk Rómában.

Gacsályi Sára (Róma) riportja

 

Március 4-én választásokat rendeznek Olaszországban. A főbb szereplőkről és az esélyekről korábban itt írtunk bővebben.

Nagy vonalakban: a sokat megélt Berlusconi által fémjelzett  jobboldal, a Matteo Renzi vezette baloldal és az új irányokat képviselő M5S küzdelméről szól majd a vasárnap Itáliában.

Az előző cikkben a politikusokról írtunk, most azonban a választás további résztvevőire, az utca emberére koncentráltunk. Riportunk a voksolás küszöbén álló Rómából.

A statisztikák böngészése után kíváncsiak lettünk, hogyan vélekednek az átlagos polgárok a választást illetően, s ami még fontosabb: miért gondolkodnak úgy, ahogyan. Kérdéseinket Róma-szerte igen sokféle embernek feltettük péntek folyamán, igyekezvén árnyalt képet festeni a sokszínű fővárosról. Segítségünkre volt, hogy a hét eleji hóesés, fagy, majd az azt követő esőzés után pénteken beköszöntött a tavasz.

Elsőként két egyetemista lánnyal elegyedünk szóba. Egyikük rögtön elmondja, hogy ő az M5S-re fog szavazni, de csak azért, mert mind a jobb, mind a baloldal leszerepelt már. Szavai nem túl bizakodóak, azonnal hozzáteszi: az Öt Csillag Mozgalom eddig csak ígérgetett, így nem tudhatják, az elhangzottakból mi valósul majd meg. Csak azért szavaz rájuk, mert bennük még nem csalódott – derül ki. A lehetséges végkifejletekről beszélve elmondja:

szerinte az M5S-nek ezúttal igazi esélye van, de ez kizárólag annak köszönhető, hogy a többiek még rosszabbak.

A másik lány az elhangzottak egy részével egyetért, azonban ő azt hangsúlyozza, hogy ez egy nagyon nehéz döntés, mert valóban nincs is jó választás. Mint később elmondja, még nem sikerült döntsön, hogy kire adja voksát, a hétvégén tervezi mélyebben átgondolni ezt az egészet. „Én szégyellem magam a pártjaink eddigi viselkedéséért” – magyarázza az egyetemista, miért is olyan bonyolult számára a jelen helyzet. Egy dologban azonban ő is biztos: szavazati jogával élni szeretne.

 

Silvio Berlusconi

A lányok után egy középkorú férfival kezdünk beszélgetni, aki igen részletesen kifejti véleményét. Indulásként leszögezi, hogy Berlusconira soha nem szavazna, hiszen a politikus már bizonyított: hosszú évig vezette az országot, de ez idő alatt nem jutottak sehová, külföldi megítélésük viszont sokkal rosszabb lett. Ezután a baloldalról fest némiképp pozitívabban képet az úriember. Úgy gondolja, Renzi nagy reménység volt egykor, azonban sajnos ő is leszerepelt már: nem tartotta be az ígéreteit és ezzel sokaknak csalódást okozott. Hozzáteszi: ő maga is egy ilyen csalódott ember. Mindemellett úgy látja, a baloldal lenne a legkevésbé rossz választás az ország számára – még akkor is, ha szavazóit a PD csak annak köszönheti, hogy nincsen jobb alternatíva. Ez után az M5S-ről is elmondja véleményét. Szerinte a párt egyes szabályai túl szigorúak, néhány tervezetük is megkérdőjelezhető, vezetőjük, Di Maio pedig nem elég képzett az ország vezetéséhez. Cserébe – mint mondja –, a politikus nagyon erős csapatot szervezett maga köré).

Mindent egy kalap alá véve – a baloldal előnyeit és az Öt Csillag Mozgalom hiányosságait is számolva – a férfi mégis úgy döntött: az M5S-re adja voksát vasárnap. Indokai igen hasonlóak az első megszólalóhoz: véleménye szerint a Di Maio vezette párt az egyetlen, aki valami újat hozhatna, az új iránnyal pedig végre jó irányba indulhatna az olasz politikai élet.

Az esélyekről kérdezve ő is bizonytalanná válik, szerinte bármi megtörténhet vasárnap. Az igazi kérdés az, hogy az M5S kerül hatalomra, vagy a többiek – fogalmaz az úr. „Talán, de csak talán, nagy győzelemnek nézünk elébe” – mondja az Öt Csillag Mozgalom támogatója.

Luigi di Maio (Öt Csillag Mozgalom)

Néhány idősebb férfi sikertelen szóra bírását követően ismét hölgyek személyében találunk válaszadókra. Először egy idősebb, ránézésre ötvenes-hatvanas éveit járó, jól szituált asszonnyal kezdünk beszélgetni. Mint elmondja, szerinte a jobb és a baloldal rendkívül kiegyenlített az országban, ahogyan múltjuk is igen hasonló. A maga részéről a Renzi vezette pártot támogatja, de szinte mindegy is kire szavaz, úgysem tudhatja, ki lenne jó döntés.

„Ezek egyformán rosszak”

– fejezi be végül az összehasonlítást a hölgy. Az eredmények tekintetében nem is tudja mire számítson: úgy véli, a jobb és a baloldal azonos esélyekkel indul, majd vasárnap eldől, kié lesz az 51, ki a 49 százalék. Az asszonnyal társalogva fel sem merül, hogy az M5S alternatíva lenne.  

Végezetül egy középkorú nővel kezdünk beszélgetni, aki kijelenti: ebben az országban már mindenki belefáradt a politikába. „Csupa régi arc, régi ígérettel: semmi jóra nem számíthatunk, mert minden résztvevő bizonyított már” – fogalmaz. A kérdésre, hogy ő kit támogatna, csak nevetve felel: meg kell próbálni kiválasztani a legkisebb rosszat. Szerinte ez a baloldal és Renzi lehet, akinek sok hibáját megismerhették, mégis jobb, mint Berlusconi.

Matteo Renzi (Demokrata Párt)

A hölgynek az M5S-ben sincs bizodalma: az általuk képviselt elvek közül sok mindennel nem tud egyetérteni, a gyakorlatban pedig – szerinte – nem bizonyítottak még semmit. Az esélyekről beszélgetve a hölgy újra nevetni kezd: úgy véli, esélytelen most megmondani, ki nyeri a választást. Hozzáteszi: szerinte a jobboldal vezette Berlusconi a legkevésbé esélyes, „de ez Olaszország, itt bármi lehet. Majd a célfotó eldönti”.

(Fotók: MTI/AP)

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/125981