Emmi

„Célszerű a tízparancsolat szerint élni” – Kásler Miklós a Mandinernek

2018. május 11. 13:30

Jó az, hogy az Emmi egyben marad? Mi lesz az orvoselvándorlással és a budapesti kórházfejlesztésekkel? Mi lesz az oktatáspolitika lényege, mire számíthatnak a pedagógusok? Mi az új ciklus kultúrpolitikai alapvetése? És hogyan értette a tízparancsolat és az egészség összefüggéseit? Ezekről is faggattuk Kásler Miklós onkológus orvosprofesszort, az Emberi Erőforrások Minisztériumának új vezetőjét, aki azt is kifejtette: szerinte a liberalizmus elérte a korlátait. Nagyinterjúnk.

Vannak, akik szerint az Emmit újra el kellene osztani a hagyományos nagy területekre, az egészségügyre, oktatásra, kultúrára, és így tovább. Ön változtatna az Emmi jelenlegi szerkezetén, vagy ez a szuperminisztérium jól van úgy, ahogy most van?

Én nem nevezném szuperminisztériumnak. Elfogadom és helyesnek tartom, hogy minden, ami az emberrel kapcsolatos, ami az emberi élet minőségét, a családot, az oktatást, nevelést, az emberek egészségügyi állapotát és a különböző képzéseket érinti, az egy tárcán belül maradjon. Ha visszanézünk a magyar kormányzati struktúrákra, azt tapasztaljuk, hogy voltak időszakok, amikor nagyon kevés miniszter alkotta a kormányt. Emlékszem olyan minisztériumra, amikor az egészségügy egyetlen egység volt a belügyminisztériumon belül. Itt

arról van szó, hogy az egyes részterületeket a megfelelő embereknek kell vezetniük.

Lényegesnek tartom, hogy az emberközpontú, a családközpontú, a nemzetközpontú, tehát az értékközpontú tevékenységeknek a harmonizációja megtörténjen. Ennek a minisztériumnak én ebben látom az értelmét.

Ha nem is hívjuk szuperminisztériumnak, azt azért kijelenthetjük, hogy ez egy jó nagy szervezet. Hogyan fut neki egy ekkora minisztérium irányításának? A szintén orvos elődje, Réthelyi Miklós két évig bírta.

Én az értékalapú tevékenységeket fogom összehangolni az élet legkülönbözőbb területeiről. Én erre vállalkoztam, erre kaptam felkérést. Az eddigi tapasztalataim, a képességeim, az információim és a munkatársaim segítségével ezt fogom végigvinni.

Az egészségügy kapcsán lehetetlen lenne végig venni az összes fontos kérdést, de azért beszéljünk a legégetőbb problémákról. Az egyik ilyen az orvos- és ápoló-elvándorlás. Mit tervez tenni ezen a területen?

Ezt egy rendkívül komplex, összetett jelenségnek gondolom. Rögtön hozzátenném, hogy az elvándorlás üteme az elmúlt években jelentősen csökkent.

Úgy gondolja, ez azért van, mert olyan mértékben javult volna a pénzügyi helyzetük Magyarországon?

Egy orvos elvándorlása nem kizárólag pénzügyi kérdés, a körülmények változtak.

Egy orvos elvándorlásának nagyon sok összetevője van.

Ilyen a viszonyulása a betegeihez, a viszonyulása a magyar társadalomhoz, a hazájához. Hogyan érzi magát, mennyire becsülik őt meg? Mennyire van lehetősége arra, hogy valóra váltsa a saját tudományos, orvosi elképzeléseit? Ezt a kérdéskört több irányból kellene megközelíteni, de értelemszerűen hozzá tartozik az anyagi háttér is. Fontos, hogy azok, akik itthon maradnak, orvoshoz méltó életvitelt tudjanak folytatni. Egy orvosnak is szüksége van a kikapcsolódásra, az olvasásra, az önképzésre és továbbképzésre. Ugyanez igaz a nővérekre is, az egészségügyi szakdolgozókra, az ő képzésükre is. Náluk talán a szociális problémák jelentősebbek, de az ő esetükben is sok körülmény változott, változtak például a bérek is. Mindenesetre úgy gondolom, rajtuk sokat segítene, ha a szociális helyzetükön lehetne javítani.

Például mivel?

Például nővérszállások, nővérlakások biztosításával, vagy egyáltalán az életvitel megkönnyítésével.

Ön kísérletet fog tenni arra, hogy a most már külföldön praktizáló magyar orvosokat hazacsalogassa?

Igen, ugyanis itt a saját tapasztalatomra tudok hagyatkozni. Az Országos Onkológiai Intézetbe nagyon sokan visszajöttek külföldről, Nyugat-Európából vagy épp Amerikából, tehát nagyon jó helyekről is. Nos, ennek biztos nem a fizetés volt az oka, hanem az a lehetőség, hogy itt mindenki előtt teljesen szabad a pálya. Mindenki befuthatja azt a tudományos karriert, amire vágyik, esetleg erre még nagyobb is az esélye, mint Nyugat-Európában. Ne felejtsük el, hogy Nyugat-Európában hátrányok ezen a területen is épp úgy vannak, mint előnyök. Összességében, ha Magyarországon az egészségügyi dolgozók tekintetében az állandó támadások helyett a megbecsültség dominálna, ha az ellenzék nem a negatív kivételek kiragadásával foglalkozna, hanem azzal a tisztelettel, ami kijár azoknak, akik az életüket a többi embertársuk gyógyítására, életmentésére áldozzák, akkor ez sokat számítana az országhatárokon innen és túl dolgozó egészségügyi szakemberek számára egyaránt. Annak kimondottan negatív hatásai voltak, hogy most már két-három évtizede folyamatosan az egészségügyi dolgozók vannak pellengérre állítva.

Az igaz, hogy a magyar egészségügy egészének a negatív megítélése átragadt a benne dolgozó kivételes szakemberekre is. Erről a káros jelenségről korábban cikkeztünk a Mandineren is.

Azt valóban jól látja, hogy nagyon káros hatásai vannak annak, amikor azokról az orvosokról, nővérekről és asszisztensekről beszélnek méltatlan módon, akiknél a munkaidőnek lényegében folyamatosnak kell lennie, legalábbis a készenlét szintjén mindenféleképpen. Hiába járt le egy orvosnak a munkaideje a műtét közben, nem dobhatja el a szikét.

Az egészségügyben dolgozók önfeláldozását nem lehet figyelmen kívül hagyni!

Az egészségügyben vidéken tagadhatatlanul zajlik az infrastruktúra fejlesztése, de minket az is érdekelne, hogy a budapestiek ebből mikor fognak látni valamit? A Szent János Kórházban például már katasztrófafilmbe illő a helyzet.

Nagyon helyesnek tartom, hogy a fejlesztések vidéken kezdődtek el, ugyanis ott voltak a legnagyobb gondok. Az infrastruktúra, a körülmények, a műszerezettség lényegesebben rosszabb állapotban volt, mint Budapesten. Most azonban megfordult a helyzet és a vidéki kórházaknak a műszerezettsége sok esetben jobb, mint néhány budapesti intézményé. De hát ez így volt helyes, először ott kellett segíteni, ahol a legnagyobb a baj, a legsürgetőbb a kényszer. De nem kell kétségbe esni, a folyamat nem áll meg, a budapesti kórházfejlesztések már el is kezdődtek több kórházban.

Milyen tervek vannak a budapesti fejlesztésekre?

Miután a kormány körülbelül ötszázmilliárd forinttal fejlesztette a vidéki ellátórendszert,

most végre következhet a főváros.

De ez nem feltétlenül csak Budapestet jelenti, hanem a központi agglomerációt is. Ez több millió embert fog érinteni. Három centrumkórház fog kialakulni, óriási összegekért, de további, több tucat egészségügyi intézménynek a felújítására és újak megépítésére fog sor kerülni. Egyvalamit kijelenthetek: Budapest egészségügyi ellátását a megfelelő szintre fogjuk felhozni. Egy olyan szintre, ami összehasonlítható lesz a tőlünk nyugatabbra élő emberek ellátásával is.

Már most, a következő négy évben?

Ez egy nyolcéves folyamat, 2026-ig fog lezajlani. Természetesen én is látom, hogy vannak olyan kórházak, amelyek nehezebb helyzetben vannak és azonnali segítségre szorulnak. A központi kérdés azonban mindig az, hogy a betegek legyenek ellátva. A súlypontokat így oda fogjuk helyezni, ahol e cél teljesülése érdekében szükségesnek látjuk.

Ha már a betegek ellátásánál járunk és ön szerint is ez a központi kérdés: nem lehetne megoldani, hogy a sürgősségin ne kígyózzanak rendre hatalmas sorok? Ez azért lényegesen hátráltatni tudja a betegek ellátását.

A sürgősségi ellátás nagyon gyors beavatkozást igényel, ugyanis sokszor valóban hosszú sorok várakoznak és az emberek közérzetét az is befolyásolja, hogy mennyit kell várniuk az orvosra. Ők a várakozást úgy élik meg, hogy kevés az orvos, pedig lehet, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy kevés a rendelő.

Az ön kinevezésétől sokan azt várják, hogy az Orbán-kormány nyolc év után végre a kellő súllyal fog nekiugrani az egészségügy reformjának.

Én nem látom azt, hogy az Orbán-kormány eddig ne helyezett volna kellő súlyt az egészségügy fejlesztésére. Nincs az egészségügynek olyan szegmense, ahol ne történtek volna változások. Jelentős változások.

Mégis sokan még mindig elégedetlenek.

Nem minden úgy van, ahogy az a médiában a kiragadott példákon keresztül átjön. Nézze, én nagyon szívesen meginvitálom önt egy sétára itt az Onkológiai Intézetben. Járjon körbe, nézzen itt körül és próbáljon hinni a saját szemének. Elsősorban

a betegközpontúságnak, illetve a betegnek kijáró tiszteletnek kell érvényt szerezni mindenhol.

Ebben az intézetben az a gyakorlat, hogy mindig a betegnek van igaza. Nálunk a betegelégedettség kilencven százalék felett van, pedig olykor vannak sorban állások is, bár a várakozási idő itt rendkívül alacsony. Ez az egész az emberközpontúságról szól.

Térjünk át az oktatásra! Korábban a kormány átfogó reformokat hajtott végre az oktatásban és a KLIK lett a közoktatás új rendszere. Mi a véleménye a KLIK-ről?

Én nem szűkíteném le a KLIK-re, vagy a Klebelsberg Központra az oktatással kapcsolatos elképzeléseket. Abból indulnék ki, hogy

én nem csak oktatásban gondolkozom, hanem nevelésben is.

Az értékalapú oktatás és nevelés lesz a cél, amiben a magyar kultúrának a hihetetlen értékei is meg fognak jelenni. A nevelés kiemelt jelentőséggel bír, mivel ha a gyerek nem találkozik a viselkedési formákkal, az emberhez méltó életvitel ismertetésével, akkor ez egyértelműen értékveszteség az egyén, a család és a nemzet számára is. Az oktatás és a nevelés kérdése nem izolált terület. Az állami nevelés elkezdődik az óvodában és akkor fejeződik be, amikor az illető valamely szinten megkapja a végbizonyítványát. Utána belekerül egy kulturális közegbe, ahová viszi magával azt, amit az iskolákban megtanult, de ha értékalapú az oktatása és a nevelése, akkor tud disztingválni a rázúduló információk tömkelegében és ki tudja magának választani azt, ami értékes. Én egész életemben mindenolvasó voltam, majd miután megismertem a fontosabb szellemi irányzatok lényegét, onnantól kezdve értékorientáltan válogattam meg az engem érő tartalmakat.

Milyen értékek mentén szeretné a közoktatást, köznevelést végezni?

Azt szeretném, ha a magyar oktatásba az emberi méltóság mint output kerülne be.

A negyedik Orbán-kormány legfőbb célkitűzése a népességfogyás megállítása lesz. Az értékalapú nevelésben igyekeznek majd hangsúlyozni a gyermekvállalás fontosságát is?

A népességfogyás megállítása valóban a legfontosabb feladat, aminek a gyermekvállalással kapcsolatos motivációs aspektusai is vannak, így értelemszerűen az oktatásban is meg kell jelennie ennek a témának. Mindenesetre

a munka és a család nem kerülhet egymással szembe,

hanem azokat a megoldásokat kell preferálni, amik mindkettőt lehetővé teszik.

Mi a helyzet a pedagógusi fizetésemeléssel? Sokak a túlórák elvesztése és az óraszám szerinti súlyozás hiánya miatt a korábbi fizetésemelések ellenére sem keresnek több pénz.

Korábban 50 százalékos béremelést hajtott már végre a kormány. A béremeléssel párhuzamosan azt a szellemiséget várnánk el tőlük, hogy újra szívvel-lélekkel tanítsanak. A tanároknak is olyan anyagi viszonyok között kell élniük, hogy a munka mellett ki tudjanak kapcsolódni és képezni is tudják magukat. A tanárok anyagi helyzetét munkaarányosan és eredményarányosan folyamatosan rendezni kell, illetve meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek mentén a folyamatos pedagógus továbbképzésben ők is értékeket kapjanak.

Kultúrpolitika. A 21. században az egyik legérdekesebb szakpolitikai kérdés, hogy valójában miben áll a mai korban a kultúrpolitika lényege. Önnek mi a kultúrpolitikai hitvallása?

Erre megint csak azt tudom mondani, amit már oly sokszor: én mindig az értékekre hivatkozom. Én értéknek azt tartom, ami több generáción keresztül, évszázadokon, évezredeken keresztül fennmarad, akár csak olyan formában, mint a búvópatak. Időről időre eltűnik, olykor különböző kényszerek hatására a föld alá kerül, de később ismételten felbukkan. Tehát az emberiségnek és azon belül

Európának megvan a maga kulturális hagyománya.

Ezt semmiféle módon nem lehet elvitatni, ahogy azt sem, hogy az európai kultúra középkori és újkori felvirágzásában az egyháznak rendkívüli szerepe volt. A kultúrpolitikánkat végső soron azokra a sajátos, egyedülálló gyökerekkel rendelkező magyar kulturális értékekre kell építeni, amik ötvöződtek a fontos európai értékekkel is. A magyar kultúra egyértelműen európai, azon belül is egy határozott, élénk, gyönyörű színfoltot képez.

Hogyan fog kinézni a gyakorlatban az állami kultúrpolitika?

Én a nemzeti intézményekre lényegesen több feladatot bíznék. Végigbeszélném velük, hogy a hálózatukon keresztül hogyan tudnának részt venni a magyar kultúra értékorientált irányításában. Gondolok itt például a Széchényi Könyvtárra, a Nemzeti Színházra vagy az Országos Levéltárra.

A nyugati, mainstream kultúrára manapság a liberális értékvilág a jellemző. A személyes konzervatív nézeteit hogyan tervezi összeegyeztetni ezzel a mai kultúrát meghatározó áramlattal?

A konzervatív azt jelenti, hogy értékőrző. Léteznek örök értékek a világban, amik például már a görög filozófiában is megjelentek és gyakorlatilag azóta is részét képezik az emberi kultúrának. Ezek mellett pedig voltak és lesznek is divatos elképzelések, amik jönnek-mennek. Eltűnnek, majd mások jelennek meg helyettük. Ezek legtöbbször azért tűnnek el, mert nem tudtak sokat mondani az emberekről, végső soron nem őket fejezte ki.

A liberalizmus kapcsán is számtalan jel utal arra, hogy a kultúrában, a szellemtörténetben elérte a korlátait.

A sajtó erősen felkapta a tízparancsolat és a halálos betegségekről tett kijelentését. A tízparancsolat egyes parancsaiból mégis milyen megállapításokat lehet tenni a személyes egészségünkre vonatkozóan?

Ha valakit érdekel ez a kérdéskör, ajánlom a Nemzeti Nagyvizitet, ami egy hatkötetes sorozat. Több ezer oldal. Ott egy egész fejezetet szenteltünk ennek a témának. Mindenesetre a tízparancsolat egy tökéletes törvénykönyv, mert ha valaki betartja, akkor nem ütközik össze a törvénnyel. A tízparancsolat tökéletes etikai kódex is, mert ha valaki betartja, nem ütközik össze az embertársaival, a társadalommal. Végezetül pedig népegészségügyi program is, mert annak betartásával számos súlyos betegséget megelőzhetünk.

Az józan ésszel is belátható, hogy célszerű a tízparancsolat szerint élni. Az ellenzéki sajtó heves támadásainak közepette én azt szeretném már végre valakitől hallani, hogy a parancsolatok közül melyik az, amelyik emberellenes? Melyik az, amelyik az ember hátrányát hangsúlyozza, bármiféle értelemben? Ezzel kapcsolatban írhat bármit az ellenzéki sajtó, minőségi jelzőket is ráaggathatnak, de ez ténykérdés. Egyébként az orvosok egy jelenetős része végtelenül fel volt háborodva azon, ahogyan ezt a kijelentésemet az ellenzéki sajtó interpretálta. Egyébként úgy vagyok vele, hogy minél megalapozatlanabb módon támadják ezeket a kijelentéseimet, minél nagyobb felhajtást akarnak köré keríteni, annál több ember kezd el ezzel a témával foglalkozni, olyanok is, akiket eddig ez az egész nem érdekelt. Így végső soron

ez a támadás rengeteg embert a tízparancsolat felé terelt,

aminek én kimondottan örülök. Ilyen értelemben hálás vagyok nekik, hogy kiszúrták ezt a témát. 

***

Fotók: Renner Tamás

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129474