Lehet-e liberális egy katolikus?

2018. január 31. 14:35

Filemon Norbert
Mandiner

Újra fellángolt a vita az amerikai konzervatív katolikusok között a liberális demokráciáról. Vajon összeegyeztethető a katolicizmus és a liberális rendszer? Így néz ki, amikor a Catholic Herald szerzője nem ért egyet a Harvard alkotmányjogászával.

Egy zászló, két tábor. Egy nézeteltérés miatt évek óta ezzel a képpel írható le az amerikai konzervatív katolikus gondolkodók kapcsolata.

Oktalan azt gondolni, hogy egy stabil, hosszú távú megbékélés lehetséges a katolicizmus és a liberális állam között” – írja Adrian Vermeule, a Harvard Law School alkotmányjogász professzora. 

A liberalizmus a kereszténység szülötte. Vajon miért fordulnak szembe vele a katolikusok?” – teszi fel a kérdést cikkében John Zmirak, a Catholic Herald szerzője.  

Akik hajlanak a liberális kompromisszumra

Zmirak az amerikai konzervatív katolikusok (például: John Courtney Murray, George Weigel) azon táborába tartozik, akik szerint

nincs feloldhatatlan ellentmondás a liberális demokrácia és a katolikus egyház tanítása között.

Meggyőződésük, hogy az amerikai rendszer toleráns, és a keresztényeknek is otthont biztosít. A liberális demokrácia játékszabályai ugyan lehetővé teszik, hogy az ország vallási közömbösségbe és erkölcsi relativizmusba süllyedjen, de azt is, hogy virágozzon benne a katolikus hitélet.

Az irányzat képviselői határozottan szállnak szembe a halál kultúrájával, védelembe veszik a családot és a kapitalizmust, támogatják a katolicizmus és az amerikanizmus szövetségét. Sokan a Republikánus Párt neokonzervatív szárnyához kötik őket. Egyáltalán nem látnak problémát az amerikai állam liberális alapjaiban. Érvelésük szerint csak a XIX. század végén csúszott hiba a gépezetbe, amikor a rendszert áthatotta a progresszivizmus. Ezért úgy gondolják, hogy az abortusz liberalizációja és az azonos neműek házasságának bevezetése sem Simon de Montfort, John Milton és Charles Carroll of Carrollton gondolataiban gyökerezik.

Az ellentmondást nem tűrő katolikusok 

Adrian Vermeule

Ezzel szemben Vermeule és a konzervatív katolikusok „illiberális” tábora (például: Alasdair MacIntyre, David L. Schindler, C C Pecknold) amellett érvel, hogy 

az amerikai bíróságokat uraló intoleráns progresszivizmus egyenes következménye annak a liberális alapnak, amire az amerikai állam épül.

Szerintük a katolikus tanítás összeegyeztethetetlen a liberális demokráciával.

Felfogásuk szerint e berendezkedés nem lehet a semlegesség és a tolerancia otthona, ugyanis a liberalizmus és a katolicizmus emberképe szemben áll egymással. Mivel az ember természete szerint társas és politikai lény, ezért a család, a nemzet és az egyház természetessége nem következhet az egyének átmeneti, racionális és szerződéses megállapodásaiból.

A két világnézet szabadságfelfogása is jelentős eltéréseket mutat. Egy katolikus számára ugyanis a szabadság nem olyan állapot, amiben egyszerűen a kényszer hiányát tapasztalja. A katolikus szabadságát a boldogság érdekében mindig korlátozza az igazság. A katolikus szabadság-eszme tehát az igazságra és a jóra irányul. Egyébiránt, ez az iskola is életpárti, és támogatja a házasság intézményét, ugyanakkor kritizálja a kapitalizmus vadhajtásait, és aggodalommal figyeli az USA birodalmi ambícióit. 

Érdekesség, hogy a 2016-ban katolikus hitre tért Vermeule még a Párizsi Nyilatkozattal sem elégedett, (amit egyébként Lánczi AndrásRoger Scruton és Robert Spaemann is aláírt), mondván, annak szerzőit a második világháborút követő liberális demokrácia iránti nosztalgia vezérli.

Roger Scruton

De kinek van igaza? Christopher Dawson felosztása segítségünkre lehet.

Liberális hagyomány és liberális ideológia

A kiváló brit történész ugyanis megkülönbözteti egymástól a liberális hagyományt és a liberális ideológiát.

A liberális hagyomány a szabadság eszméjére épül, ami elválaszthatatlan a nyugati civilizációtól. Dawson okfejtése szerint ez a régi hagyomány valóban mélyen gyökerezik a középkori keresztény európai kultúrában, és nem a reneszánsz vagy a felvilágosodás idején fedezték fel. Ez

az eszme abból indul ki, hogy a személynek az „állammal” szemben is vannak elidegeníthetetlen jogai, és jó, ha a társadalom szervezete számos autonóm közösségből áll.

Ezért ez a hagyomány nem áll ellentétben a katolikus tanokkal. 

Az sem a véletlen műve, hogy a régi liberális hagyomány és a szabadság teljes felszámolására törekvő XX. századi totalitárius ideológiák nem ápoltak jó barátságot.

Az európai gondolkodást évszázadokig meghatározó angol liberális ideológa a XVII. században jött létre, a politikai szabadság középkori hagyományaiból és a szellemi szabadság eszméjéből, és ebből fejlődött ki fokozatosan a politikai liberalizmus. John Locke befolyása miatt központi eleme a szabadság.

Miben más a francia liberális ideológia?

Ezzel szemben a francia liberális ideológia inkább filozófusok terméke, kevésbé gyakorlatias, nagyon merev, dogmatikus és intellektuális. Alexis de Tocqueville szerint a franciáknál Rousseau győzött Locke felett, ezért a hangsúly az egyenlőségen van. A francia gondolkodóknak tetszett a puritán individualizmuson alapuló angol polgári társadalom, de a mintát nem tudták alkalmazni a Francia Királyságra. Megszállottsággal küzdöttek az ész és tudomány uralmáért a hagyomány és tekintély erőivel szemben. Ebben

akadályozta őket a régi rend, a francia abszolutizmus és a katolikus klérus befolyása, a kultúra és a keresztény vallás harmonikus egysége.

A liberális ideológia tagadta, hogy az emberi társadalomnak fejet kell hajtania az isteni törvény előtt, ezért a hatalom forrását a népből eredeztette. XVI. Gergely, XI. Piusz és XIII. Leó pápa a tomista filozófiát követve, az objektív igazságot tartotta szem előtt, és egy ideális katolikus társadalomból indult ki. Ebből kifolyólag körleveleikben élesen elítélték a liberális ideológiát.

Christopher Dawson

A liberális ideológia mérlege

Dawson leszögezi, hogy a kereszténység XVI. századi teológai megosztását kihasználva a lendületbe jövő liberalizmus átformálta a világot. Hatalmas emberi energiákat szabadított fel, de képtelen volt arra, hogy irányítsa ezeket. Mivel a XIX. századot meghatározó európai liberális civilizáció, szinte vallásos hittel és megingathatatlan optimizmussal, az evilági haladásra koncentrált, ezért olyan spirituális űrt hagyott maga után, ami kikövezte a totalitárius diktatúrák útját.

E sorok írója szerint a keresztény civilizációval ellentétben

a liberális ideológia nem tudott, és ma sem tud választ adni az emberiség legmélyebb, lelki szükségleteire.
 
Ezért egy katolikus tisztelheti a liberális hagyományt, de soha sem képviselheti a liberális ideológiát.

 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/124417