Konzervatív kritika

Liberálisok dühöngtek a CEU-n – Roger Scruton előadásán jártunk

2017. november 20. 18:08

Írta: Filemon Norbert

Roger Scruton, a világhírű angol konzervatív filozófus a nyílt társadalom eszméjét kritizálta – a budapesti CEU-n. Megtapasztalhattuk, hogyan tiltakozik ellene a Közép-európai Egyetem homoszexuális közössége. Továbbá kiderült, hogy mit gondol David Cameron önelégült pillanataiban, és mitől is szenved Anglia. Tudósításunk.

Roger Scruton angol filozófus a nyílt társadalom konzervatív kritikájáról tart előadást a CEU-n? Igencsak érdekes témának ígérkezett az előadót és a helyszínt ismerve, így természetesen a Mandiner sem hagyhatta ki az eseményt. Tudósításunk.

Kicsit korábban érkeztem az auditóriumba, de nem volt lehetőségem unatkozni, hiszen egy fiatal lány mosolyogva a „You might not wanna sit here!” felütéssel az előadóterem másik felébe irányított. Ezt követően a kezembe nyomott egy lapot, amin a következő idézet szerepelt: „Although homosexuality has been normalised, it is not normal – Roger Scruton (Telegraph article, 2007)”. Pár perccel később helyet foglalt mellettem egy nagyon magas és nagyon amerikai úr. Egy darabig nézegette a lapokat, aztán csodálkozva hozzáfűzte: „Ohh it is supposed to be negative”. Idővel én is felfedeztem a papír alján szereplő karaktersort: SPECTRUM - CENTRAL EUROPEAN UNIVERSITY LGBTQI+ CLUB.

Az előadó szép lassan megtelt, megjelent a fideszes Németh Zsolt, de Iain Lindsay brit nagykövet is befutott. A CEU rektora, Michael Ignatieff bevezetőjében elmondta, hogy Scruton meghívása megbotránkoztatta az egyetem homoszexuális közösségét. Leszögezte, hogy a CEU morális egysége nem rendülhet meg, a filozófust pedig nem provokációs céllal hívta, hanem azért, mert Sir Roger képes arra, hogy a Rethinking Open Soceity sorozat keretében hiteles konzervatív kritikát fogalmazzon meg a nyílt társadalommal kapcsolatban. 

*

Amikor Roger Scruton belevágott mondandójába, húsz diák felpattant és tüntetőleg kivonult a teremből.

A tiltakozás nem hatotta meg Scrutont, aki érezhetően nagyon koncentrált gondolatmenetére. Először arról beszélt, hogy a nyílt társadalom koncepcióját Henri Bergson vezette be. Bergson szerint alapvető különbség van zárt és nyílt társadalom között, ugyanis a társadalmi kohézió a zárt társadalmakban mágikus, a nyílt társadalmakban pedig racionális alapon áll. Miközben az előadó a racionális kifejezést használta, a friss „disszidensek” vérszegény üvöltése hallatszott be a terembe a távolból. 

A bergsoni koncepciót Karl Popper gondolta tovább, aki a második világháború tapasztalataiból kiindulva a mágikus gondolkodásmód visszatérését látta a totalitárius ideológiákban. Ebben a világban a félelem és az engedelmesség megelőzte a szabad döntésen alapuló, észszerű választást. Popper számára a társadalom valódi ellenségei Platon, Hegel és Marx, hiszen ezek a gondolkodók a kollektívumot tették a politika céljává, az egyéni szabadság helyett – mondta a filozófus.

Scruton megjegyezte, hogy ma éppen a liberálisokra jellemző a „babonás történelem alá vetettség” gondolata. A nyílt társadalom hívei közül sokan hirdetik, hogy a globalizáció elkerülhetetlen. „»A globalizáció a jövő, de kézben tartjuk.« Ez ellentmondás, mert ha elkerülhetetlen, akkor senki sem tarthatja a kezében” – fűzte hozzá az előadó. 

De tényleg elkerülhetetlen a globalizáció? És ha, igen, akkor vajon összeegyeztethető-e a nyílt társadalommal? – tette fel a kérdést a filozófus. Scruton szerint Popper elmélete egy sokkal régebbi eszmére, a felvilágosodás liberális individualizmusára vezethető vissza. Itt az egyéni szabadság a politika alapja és célja.

Egy liberális társadalomban senki sincs abban a helyzetben, hogy másokra kényszerítsen olyan nézeteket, amelyekről nem tudta meggyőzni az embereket. 

Ezt követően az előadó Hegel nézeteire hivatkozott érvelésében. A német filozófus szerint a liberális szabadságfelfogás téves, hiszen kényszer nélkül nem értelmezhető a szabadság. Ezért a szabadság barátja egyúttal a társadalmi rend barátja is. A kényszer szükséges a szabadság érvényesüléséhez, ezért a következő kérdés az, hogy milyen kényszer a feltétele egy szabad társadalom létezésének? Az előadó szerint az egyéni szabadságot és az univerzális értékeket nem lehet egymástól elválasztani. 

Ezt követően Scruton további problémákat vetetett fel. Vajon ki mondja meg, hogy mi a különbség az emberi jogok és az emberi vágyak, igények között? Ha már az emberi igényeket és vágyakat is emberi jogoknak nevezzük, akkor ezzel növeljük az állami hatalmat, mert az államtól várható az igények teljesítése. 

A filozófus szerint a jogok mellett felmerül a kötelességek kérdése is, mert a jogkiterjesztés kéz a kézben jár a kötelezettségek kiterjesztésével. Scruton szerint nem véletlen, hogy Kant is az emberi kötelességekből indul ki a moralitás kapcsán. 

A felvilágosodás nyitott kozmopolisza a hagyományos törzsi, nemzeti, vallási engedelmességet marginalizálja” – mondta az előadó. Kijelentette, hogy az arab tavasz példája azt mutatja, hogy „Ha leteszed a zsarnokot, attól még nem szökken szárba a demokrácia és az emberi jogok eszméje.” Az emberek alapállása ugyanis a félelem, általában ahhoz fordulnak, aki a biztonság legvonzóbb ajánlatát teszi. Itt jön képbe a hadsereg. 

A következő lépésben Scruton a „bizalom” és a „valahová való tartozás” kérdéskörét boncolgatta. Szerinte a bizalom alapvetően a családban alakul ki, ezért a nyílt társadalom komoly problémája, hogy hogyan terjeszti ki ezt a bizalmat az idegenekre. Az előadó szerint a „bízok benned” egy ígéret. Egy modern demokráciában sokszor olyan személyekben kell megbíznunk, akikre nem szavaztunk vagy akikkel sokszor nem értünk egyet. A bizalom ezért egy prepolitikai többes szám első személy létét feltételezi. A globalizált világ városi elitje is rá van utalva a szakmunkások és földművesek munkájára. 

Scruton szerint a nyitott társadalom koncepciójával kapcsolatban a „Hogyan és miért kellene bíznunk bennük?” kérdésre nem ad választ a liberalizmus, mert a szerződések és a megegyezések nem eredményeznek bizalmat. A társadalmi bizalommal objektív tényként találkozunk. Scruton megjegyezte:

a modern Európa története a vallásos közösségtől való eltávolodás története. Privatizáltuk a hitet, többé már nem éljük meg közösségileg.

Ennek ellenére szükségünk van egy új politikai „többes szám első személyre”, ami a nyitottság alapfeltétele. Egy bizalmon alapuló közösség tagjának lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk a közös nyelvet, a lokális szintet az ezzel kapcsolatos hálózatokkal együtt. De hogyan nőhet a bizalom? És ki tartozik a közösségbe? – kérdezte az előadó. 

Lehetséges-e a nyílt társadalom nemzeti szuverenitás nélkül? Az EU szerint igen, Orbán úr szerint nem” – mondta Scruton. 

A nyílt társadalom elmélete két úton közelíthető meg: egy ismeretelméleti és egy politikai úton. Popper gondolkodására az előbbi elképzelés jellemző. Szerinte a szabad vita feltételeit biztosítani kell, ez ugyanis szükséges a tudás megszerzéséhez. Poppert a liberalizmus és a konzervatív hierarchia ellentéte helyett sokkal inkább az ész kontra babona viszonyrendszere foglalkoztatta. 

Scruton szerint ezért a konzervatívok el tudják fogadni a nyílt társadalom episztemológiai magyarázatát, viszont kételyeket fogalmaznak meg annak libertariánus, politikai értelmezésével szemben. Elfogadják, hogy a társadalmi kapcsolatokhoz szükség van a kollektív tudás hátterére, de nem kapnak választ egy kulcsfontosságú kérdésre: „Meddig tudjuk kiterjeszteni a szabadságot anélkül, hogy kockára tennénk a politikai közösségünket?

Például el kell dönteni, hogy a melegházasság intézménye a hagyományos házasság aláknázása vagy pedig a szabadságunk kiterjesztése?

„Jó ötlet-e, hogy beengedjük a női mosdókba azokat a férfiakat, akik nőnek gondolják magukat?” – tette fel a kérdést a filozófus. 

Előadása végen a gondolkodó levonta a következtetést: „Minden kiterjesztett szabadságnak ára van, és talán az ára az, hogy elveszítjük a szabadságot”. Ezért rendkívül fontos a bizalom, ne hogy „a szabadság egyszerűen csak szabadság legyen arra, hogy elveszítsük a szabadságot” – zárta a beszédét Scruton. 

*

Ezt követően a közönség kérdéseire került sor. Az első jelentkező megköszönte az általa fantasztikusnak tartott előadást, majd megpróbálta szembesíteni a filozófust a homoszexualitással kapcsolatos nézeteivel. Arra volt kíváncsi, hogy változnak-e egyáltalán, és arra is, hogy jelenleg mit gondol a homoszexualitásról. 

Sajnos nem ismerek rá az idézetekre. Természetesen változnak a nézeteim. Kizárólag az érvek nyomása alatt változnak, de más emberek nemtetszésenek a nyomása alatt nem változnak. Úgyhogy nem ijeszt meg azzal, hogy ilyeneket mond, bár azt gondolom, hogy ez a kérdés teljesen irreleváns a beszéd témáját figyelembe véve” – válaszolt Scruton. 

Michael Ignatieff megvédte a kérdezőt, szerinte idevágott a téma. Erre Scruton felidézte cambridge-i diákéveit. Megfogalmazása szerint abban az időben három „bűnt” is elkövetett: alacsonyabb társadalmi osztályból származott, konzervatív nézeteket vallott, ráadásul heteroszexuális volt. Mégis sikerült együtt élnie ezzel.

Ezt követően a CEU rektora visszatért a melegházasság témájára, és kifejtette, hogy szerinte az elmúlt ötven év legnagyobb morális sikere a konzervatív oldalnak, hogy elismeri a homoszexuálisok komoly elköteleződését. 

Ezt gondolja David Cameron önelégült pillanataiban. Én nem így látom” – szúrta közbe a filozófus. 

Végezetül azt is megtudhattuk, hogy szép házakat kell építeni, mert azokat nem utálják az emberek, és Anglia legnagyobb problémájára is fény derült: „Ha bármelyik józan eszű ember szabadon megválaszthatná, hogy Angliában vagy valahol máshol élne, akkor inkább Angliát választaná. Ettől szenved a hazám”. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/121005