Soros egy politikai cukrosbácsi

Deutsch Tamás: Beteges ötlet, hogy a választók írott pártprogramok alapján döntenek

2017. december 21. 09:51

Egy kormányon lévő pártnál a választási program maga a gyakorlat – mondja a Mandinernek Deutsch Tamás. A Fidesz európai parlamenti képviselője hozzáteszi: a Fidesz meghatározó szereplő az Európai Néppártban, míg a magyar ellenzéki pártok jelentéktelenek saját EU-s alakulatukban. Deutsch szerint Magyarországon az „állítólag minden közbeszerzést megnyerő pályázók” sokkal kisebb arányban nyernek közbeszerzéseket, mint 2010 előtt. Szóba kerül a Jobbik és Soros György is. Interjúnk.

Alig pár hónap, és itt vannak a választások. Hogyan készül ön és a Fidesz erre a kampányidőszakra?

Talán a jó kérdés valójában az, hogy nem vagyunk-e már most is nyakig benne a kampányban, elsősorban az ellenzéki pártok magatartását látva. Ők egyébként mindig úgy beszélnek a választási kampányról, mint ahogyan a gyermekünknek szoktunk a köhögős gyógyszerről: „nem is olyan rossz ízű”, „nézd, én is megkóstolom”, „be lehet azt venni”, ráadásul „milyen csúnyán köhögsz”, „ez a köhögős gyógyszer segít meggyógyulni”. Az ő beszédmódjukban a kampány valamiféle szükséges rosszként jelenik meg. Én a kampányt illetően ezt a gondolkodásmódot semmiképpen nem követném, szerintem ugyanis egy jó választási kampány egyáltalán nem váltja ki a polgárok ellenérzését. Nem egy kötelező rossz következik, hanem egy olyan időszak, amelyben minden politikai szervezetnek nagyon világos célja van: kiérdemelni minél több polgár bizalmát. Közkeletű tévedés a választási kampányokkal kapcsolatban, hogy a politikusok, a pártok majd ilyenkor győzik meg a polgárokat a maguk gondolatainak, nézeteinek a helyességéről, a maguk igazáról. De ez a világon sehol nem így működik. Egy jól működő politikai szervezet azokat a polgárok körében megfogalmazódott szándékokat, elképzeléseket képviseli, amelyek véletlenül sem a kampányidőszakban születnek meg. Sokan azonban fordítva ülnek a politika lován, mert azt gondolják, hogy a kampányban jön el az az időszak, amikor a „világmegváltó” teóriáikról meggyőzhetik a választókat. De egy kampány alapvetően arról szól, hogy a polgárok fogalmazzák meg, mit szeretnének, hogyan alakuljon az életük és a pártoknak ezeket a választói elképzeléseket kell támogatniuk.

Tehát úgy tartja, nem a programokról szól egy választási kampány. Érthetjük ezt úgy, hogy a Fidesznek nem lesz programja a 2018-as kampányban, vagy a „folytatjuk”-nál egy kicsit bővebb elképzeléseket is várhatunk majd a kormánypártoktól?

A polgárokat idestova harminc éve igyekeznek politikusok és politológusok a választási programokkal kapcsolatos hülyeségekről meggyőzni. Szerintem már-már beteges, az értelmiségi felsőbbrendűségtől vezetett megközelítés, hogy a választók írott pártprogramok alapján, tudományos igényességgel hozzák meg a döntésüket. Nem gondolhatja senki komolyan, hogy a szakmai-tudományos folyóiratok publikációinak stílusában megjelenő átfogó, vagy egyes részterületekkel foglalkozó pártprogramokat a választók majd alaposan és részletesen áttanulmányozzák, összevetik egymással és ez alapján döntenek. Mutasson nekem valaki az elmúlt 30-40 év európai politikatörténetéből egy olyan példát, amikor az írott pártprogramok győzték meg a polgárokat. A szeptemberi német választások előtt sem olvasták a választók tízmilliói a különféle pártok programjait, ahogy valószínűleg a családi ebédeken sem beszélgettek ezekről. A program ugyanis véletlenül sem erről szól.

Egy kormányon lévő politikai párt esetében végképp nincs így, hiszen ott a program maga a gyakorlat, az, amit cselekszik.

Ha egy párt kormányra akar kerülni, akkor nem gondolja-e, hogy a politikai program lenne a legmegfelelőbb út annak bebizonyítására, hogy alkalmas erre?

A politikai program részben más kérdés. Az nem egy évfolyamdolgozat, vagy tudományos publikáció formáját, nyelvezetét ölti magára. A politikai program annak összefoglalása, hogy milyennek látja egy párt a helyzetet, mik az alapvető céljai, üzenetei. Autót sem a használati utasítása alapján vásárolunk, ráadásul úgy, hogy előtte legalább négy-öt más típus használati utasításait is összehasonlítjuk egymással. Döntésünket az adott gyártó legkülönbözőbb csatornákon hozzánk eljutatott üzenetei határozzák meg: ezek adnak ugyanis konkrét és értelmezhető információkat. A politikában is ugyanerről van szó. Persze, vannak írásos anyagok, és voltak, vannak, lesznek is a Fidesznek világos szakmai elképzelései, de nem hiszem, hogy ezek állítanának mellénk több millió választópolgárt. 

Kicsit evezzünk a gyakorlati politika vizeire. Az utóbbi pár napban kapott nagyobb sajtónyilvánosságot az a Facebook-kijelentése Kovács Tamás kardvívó bajnok a Jobbik színeiben való indulására reagálva, hogy „kardcsörtetés a szalonnácik mellett, előbb utóbb mindenki hazatér. Szebb jövőt, Tamás.” Miért volt szükség erre a kijelentésre a korábbi Fidesz-szimpatizáns Kovács esetében?

Tisztázzunk valamit rögtön már az elején. Ha egy tudós, zenész, színész vagy sportoló a politika színpadára lép, politikus lesz és vele egy politikai versenytársa politikai vitát folytat, sőt kritizálja őt, az nem az ő tudományos, zenei, színészi vagy sportolói teljesítményének a kritikája. Beteges mimózaság ezt úgy beállítani, mintha az említett jobbikos képviselőjelölt egyébként tiszteletre méltó sportolói múltját érte volna kritika. A helyzet az, hogy szegény Kovács Tamás próbálja megmagyarázni a magyarázhatatlant. Az indulatos, mufurc, magyarkodó, drabális náci pártból egy szelíd, szolizós, szemöldökcsipeszes szalonnáci párt lett a Jobbik. Az a helyzet tehát, hogy Kovács Tamás egy szalonnáci párthoz csatlakozott.

Ő egyébként pont az ellenkezőjét mondja. Szerinte a Jobbik vált elfogadhatóbbá azáltal, hogy középre próbál húzódni, és a Fidesz vált szélsőségesebbé, ami számára már nem támogatható.

Meglehetősen eltér a véleményünk. De ahogy én tiszteletben tartom az ő véleményét, úgy neki sem kéne hisztizne az én véleményem miatt. 

Fentebb említette, hogy ön Kovács Tamás versenytársaként vele politikai vitát folytat. Ennek a Facebook-bejegyzésnek a stílusa mennyire nevezhető vitaindítónak?

Én nem vitatkozni akartam vele, a bejegyzésemmel elmondtam a véleményem, ahogy ő is elmondta Facebook-bejegyzések tucatjaiban a magáét.

Ami a politikai vitát illeti, jelölt úr kezdő, nem egy osztályban versenyzünk.  

Az unióban történő eseményekről is ejtsünk szót: a bizottság most indított Magyarország ellen egy újabb kötelezettségszegési eljárást a kvótaügy, a CEU és a civiltörvény miatt. Mi erről a véleménye? 

Nem volt nehéz megjósolni, hogy ez lesz majd a bizottság álláspontja. De egy ilyen eljárás egyébként teljesen hétköznapi jelenség, az EU belső működésének természetes velejárója. A bizottság, mint az uniós szerződések őre, azt vizsgálja, hogy megítélése szerint sértik-e az uniós szerződéseket az egyes tagállami döntések. A kötelezettségszegési eljárás pedig annak a jelzése, hogy a bizottság véleménye szerint egyes tagállami lépések nem felelnek meg az uniós szerződéseknek. Természetesen politikai értelemben teljesen más a helyzet, itt már Magyarország „megrendszabályozásáról” beszélhetünk. Amit az unió csinál, az egy folytatólagossá vált politikai zaklatás, a bizottság pedig szerintem nem él, hanem visszaél a hatalmával.

Meglehetősen higgadt vélemény Kovács Zoltán kijelentésével szemben. A kormányszóvivő szerint a Magyarország helyzetét taglaló bizottsági üggyel Magyarország ellen „kirakatper” és „boszorkányüldözés” zajlik. Nem túl erős megfogalmazás ez?

Nincs olyan megfogalmazás, amelyik túl erős lenne. Magam is tudnék ennél jóval vaskosabban is fogalmazni, de a megfogalmazás módja nem változtat annak tartalmán. A bizottság ezekkel a lépéseivel nem megvédi az Európai Unió alapértékeit, hanem támadást intéz ellenük. Olyan rossz precedens ez, amelyet ha a jövőben bármilyen összetételű bizottság folytatni fog, akkor ugyanaz fog történni, mint a játszótéren szokott: „az egész dolog úgy kezdődött, hogy visszaütöttem”. De mindig minden verekedés úgy kezdődik, hogy valakinek először ütnie kell, de valahogy mégis mindenki arra emlékszik, hogy a dulakodás a visszaütéssel kezdődött.

Milyen a Fidesz viszonya az Európai Néppárttal? Tavasszal még kilépésről is volt szó – nem lehet, hogy a lengyel kormánypárt mellett, a Konzervatívok és Reformisták frakciójában jobban képviselhetnék érdekeiket?

Az Európai Néppárt a Fidesz európai családja, politikai otthona. Tény, hogy a néppártban nagyon éles a véleménykülönbség a migráció kérdésében, és ebben nagyon komoly vitáink vannak, de az, hogy a családtagok egymással hevesen vitatkoznak, nem jelenti azt, hogy ne tisztelnék egymást. Amit egyébként a magyar ellenzék az elmúlt években a Fidesz néppárton belüli helyzetével kapcsolatban krokodilkönny-hullajtásban elkövet, nos az már a minősített képmutatásnak is a minősített esete. Aranyosak, hogy ennyire aggódnak miattunk, de köszönjük, nincs miért. A családi ügyeket a politikai családon belül el tudjuk intézni. Jegyezzük meg azért azt is, hogy az összes magyar ellenzéki párt az európai pártcsaládjában jó szándékkal is csak a futottak még kategóriájába tartozik. Két-két képviselője van az MSZP-nek és a DK-nak az Európai Szocialisták frakciójában, de egyik képviselőnek sincs semmiféle releváns pozíciója. Ehhez képest a huszonhét európai uniós tagország képviselőiből összeálló néppártban a Fideszé a hetedik legnagyobb delegáció. Jól állunk a magyar érdekek érvényesítésében.

A néppárti családi körbe belefér egy olyan véleménynyilvánítás is, hogy a néppártban sokan Soros zsebében vannak?

Nem egyenszilárdságú a néppárt. Egy nagy párt, amibe sokféle gondolat belefér. Néha a néppárt többségéhez, néha a kisebbségéhez tartozik, amit képviselünk. De mindig van jelentősége annak, amit a Fidesz mond, mert a Fidesz súlya, tekintélye, ereje erre predesztinál minket.

Ha már Sorosról volt szó: a nemzeti konzultáció slágertéma manapság, mi sem hagynánk ki. Tájékoztató kampányt indított Soros György, az Open Society Foundations budapesti szóvivője szerint azért, hogy reagáljanak „a Sorost ért kormányzati támadásokra”, erre a Fidesz úgy válaszolt, hogy inkább Soros indított támadást Magyarország ellen. Mennyire nevezhető az támadásnak, ha valaki állítása szerint pont az őt ért támadást próbálja kivédekezni?

Nincs a világon olyan kontinens, ahol Soros György ellen ne indult volna valamilyen súlyos ügyben büntetőeljárás. Viszonylag nehéz lenne bárhol széles támogatói tábort rekrutálni Soros György mellett, de nem is nagyon lehet a Földön olyan térséget mondani, ahol a személye túlzott népszerűségnek örvendene.

Mégis, hogyha egy tájékoztató kampányt indít, akkor az milyen tekintetben mondható egy Magyarország elleni támadásnak?

Szó sincs tájékoztató kampányról. Soros a soft power módszerével a háttérből akarja a legkülönfélébb módon befolyásolni, alakítani az eseményeket. Olykor önös üzleti érdekei alapján, olykor személyes hiúságából, olykor pedig a nyílt társadalom teóriája melletti ijesztő, a vallási fanatikusokra jellemző háborodott elköteleződéséből fakadóan.

A nyílt társadalom teóriája a globalizáció közösségromboló programja.

Hiába akarja Soros György az év 365 napján ajándékot hozó télapó szerepét eljátszani, a gondolatait a többség elutasítja, elutálja. Láttam a napokban nyilvánosságra hozott, magyar és a magyarhoz közel álló nyelven tolmácsolt videoüzeneteit: ezekben is csak arról beszél, hogy milyen borzalmas dolgokat csinál a Fidesz Magyarországon. Soros egy dacból fakadó hadjáratot folytat, de én a ködszurkálás helyett a nyílt, férfias birkózás pártján állok.

Ha egy ilyen kijelentés hadjárat Magyarország ellen, akkor a nemzeti konzultáció hadjárat Soros György személye ellen?

Inkább védekezés. Nem magyarok milliói jelennek meg illegális bevándorlóként Észak-Afrikában, hanem az abból a térségből érkező illegális migránsok milliói özönlik el Európát. Soros pedig ezt a katasztrofális folyamatot tudatosan támogató programot fogalmaz meg, és a terve valóra váltása érdekében durva, nyomásgyakorló lépéseket is tesz. Ez a támadás. Tudom, én mondtam: „a dolog úgy kezdődött, hogy visszaütöttem”. Soros is azt mondja, hogy ő csak visszaütött, de a történet valójában úgy kezdődött, hogy ő egy koncentrált támadást indított Magyarország ellen. 

Valószínűleg Sorosról sem beszélt volna senki, ha a magyar kormány ezt nem hozza részben politikai indítékoktól vezérelve a közbeszédbe.

Ami történik, arról miért ne lehetne beszélni? Amit a cukrosbácsi csinál, az látszólag jónak tűnik: kedvesen, szerethető módon beszél fiatal lányokhoz és fiúkhoz, de a szándéka valójában az, hogy abuzálja őket.

Soros egy politikai cukrosbácsi.

Ő is eljátszik egy szerepet, de a valódi szándéka az ország zaklatása. És erre mi határozottan azt mondtuk, hogy tessék minket békén hagyni! Ezt a politikai macerálást a magyar polgárok döntő többsége elutasítja. Mi a magyar polgárok oldalán küzdünk ezzel a támadással szemben. Soros képmutatásával kapcsolatban csak nagyon csendben jegyzem meg, hogy Soros alapítványának, a Nyílt Társadalom Alapítványnak nincsenek pályázatai. Azaz a nyílt társadalom érdekében zárt pénzosztást folytat.

A Fidesz ellenfelei szerint pedig a Fidesz-közeli üzletemberek irányában zajlik a pénzosztás.

Magyarországon az állítólag minden közbeszerzést megnyerő pályázók sokkal kisebb arányban, kisebb nagyságrendben és összértékben nyernek, mint a 2002-2010-es időszak nagy nyertesei. Ezek a tények, amiket a Közbeszerzési Hatóság honlapján bárki által hozzáférhető statisztikák is alátámasztanak. Nap mint nap látjuk például az építőipari beruházásokat érintő közbeszerzési döntések kapcsán azt a fajta bulvár-bűnügyi tudósítási műfajt, amiben sikerül úgy megírni a cikket, hogy „ennek a színháznak a felújítását is az nyerte, aki egyébként már korábban ezt a stadiont építette”.  Igen, ezt referenciának hívják. Ha most ön és én egy építőipari céget alapítanánk, egy ideig teljesítenünk kéne a piacon, referenciával kéne rendelkeznünk ahhoz, hogy nagyobb volumenű beruházásokat is elnyerhessünk. A világon nem létezik olyan közbeszerzési rendszer, ahol mondjuk egy tízmilliárdos színházfelújítási tendert egy olyan cég nyer el, aki addig csak három családi ház fürdőszobáját újította volna fel. Valójában Magyarországon az említést érdemlő nagyságrendű – egymillió eurónál nagyobb értékű – építési közbeszerzéseknél jogi értelemben szinte kizárt, hogy olyan cég nyerjen, aki egyébként korábban más közbeszerzéseken nem nyert.

Viszont bizonyosan van pénzosztás a sport világában: a kormány kétmilliárd forintot ad egy e-sport-bajnokság támogatására. Versenysportokban elég jelentős hatalomnak számít Magyarország, de miért van szükség ennyivel támogatni az elektronikus sportokat?

A videójátékok és a sport ötvözetéből létrejött e-sport nemcsak a digitalizáció szempontjából gyakorol nagy hatást, hanem nagyon sok embert is érdekel. Remélem, a hagyományos versenysport nem elzárkózik, hanem befogadja azt. Az e-sport nagy támogatói körrel rendelkezik, Magyarország még időben kapcsolt, és nem akkor reagáltunk, amikor már-már behozhatatlan lemaradásba kerültünk. Persze az e-sporttal kapcsolatba is tapasztalható idegenkedés, de harminc évvel ezelőtt a klasszikus téli sportok képviselői is bohóckodásnak tartották a téli extrémsportokat, amelyek mára már a téli olimpiák legnépszerűbb sportágai lettek.

(Fényképek: Demokrata; Európai Unió/Európai Parlament
Nyitókép: Földházi Árpád)

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/122523