Toptízes – A 10 legnagyobb beszólás a rendszerváltás után

Nem mindegyik fordította meg ugyan a történelem kerekét, azonban örökre memóriánkba égtek. A rendszerváltástól kezdődő időszak legemlékezetesebb politikusi megnyilvánulásai!

1) „Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak.”

Valószínűleg sokan tudják kapásból: a rendszerváltás hajnalán hangozott el Orbán Viktortól 1989-ben Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén. Nagyon bátor, nagyon szókimondó és nagyon rizikós beszéd volt, de szavakba öntötte mindazt, amit oldaltól függetlenül szinte mindenki gondolt és remélt akkor.

2) „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”

Antall József édeskeserű megállapítása, amelyet MDF-en belüli ellenfeleinek vágott oda, és amelyben tükröződik a rendszerváltó néplélek minden csalódottsága. Hát igen, egy forradalommal sok minden más lenne most. Ehelyett belesüppedtünk a spontán privatizációs, szabadrablós, taxisblokádos szürke átmenetbe.

3) „Ha a népszavazás úgy dönt, hogy a Köztársaság elnökét a nép közvetlenül választja, vállalom a megmérettetést; ha úgy, hogy az elnökválasztás joga a tisztelt Házat illeti, magától értetődően elfogadom a Ház döntését.”

A jogkövető és gáláns kijelentést Göncz Árpád tette az Országgyűlésben 1990 nyarán. Végül közvetlen választás nélkül foglalhatta el tíz évre a köztársasági elnöki tisztséget, azonban nem csekély iróniát ad a kijelentésnek, hogy regnálása során már sokkal kevésbé volt nagyvonalú a polgári kormányokkal.

4) „A volt nómenklatúra pufajkásai itt ólálkodnak a kertek alatt.”

A mondat kulcstétele Csurka István elátkozott, híres-hírhedt dolgozatának, amely az MDF végét is előrevetítette. Az elmúlt 20 év fényében nehéz is az igazságtartalmával vitatkozni. Sőt, érdemes újra elővenni és átolvasni az egész esszét arról az időszakról, amikor az átmentett hatalmi rendszerek és a továbbélő hálózatok kötötték gúzsba az eszmélkedő Magyarországot. 

5) „Álliberális, undorító férgek és dögkeselyűk lepték el hazánkat!”

A kőkemény felütéssel a jobblétre szenderült Független Kisgazdapárt egykori elnöke, Torgyán József nyitotta meg hírhedté vált, a liberális sajtóban agyonkárhoztatott, féregirtós beszédét. Mindez 1996-ban, a Bokros-csomagtól megtépázott, maffiaháborúkba süllyedt országban.

6) „Nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni!”

A politikai folklór az elnyűhetetlen Kovács Lászlónak tulajdonítja az örökbecsű bonmot-t, amelyet előszeretettel reciklálnak a kormányport politikusai napjainkban is, elég Kövér Lászlóra vagy a lapunknak nyilatkozó Gulyás Gergelyre gondolni.

7) „Egyedül vagyunk, Tibor, egyedül!”

Az egykor szebb napokat látott, 2006-ban azonban már a demencia horizontján mozgó Horn Gyula tette a meghökkentő megállapítást Szanyi Tibor jelenlétében. A kijelentés pikantériáját adja, hogy előtte a szoci-liberális koalíció tényén elegánsan átlépve arról beszélt a volt kormányfő, az MSZP-nek nincs szövetségese.

8) „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.”

Talán ezt fejből is tudjuk idézni. Ez kétségkívül történelmi beszéd, amely megrengette a Gyurcsány-kormány amúgy gyenge lábakon álló morális hitelét, és példátlan, erőszakos és megdöbbentő eseménysorozatot indított el Magyarországon. Igen, ennek is már több mint tíz éve.

9) „Nem azt mondták, Feri! Azt mondták, hogy menj a picsába, valljuk be!”

Horn Gábor epikus elszólása a népszavazás eredményváró estéjéről, ahol a választópolgárok 50%-a elutasította a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat is. Nemcsak magát ejtette csapdába a kormány a népszavazással, hanem egy kínos közjáték is tetézte a blamázst: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sajátos interpretációját Horn Gábor kommentálta. A Hír Tv kamerája pedig épp bekapcsolva maradt.

10) „Az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam.”

Ha már Orbánnal nyitottunk, keretezzük is vele a gyűjtést. Az illiberális állam kifejezéssel, amelyet 2014-es tusnádfürdői beszédében emlegetett a kormányfő, kiengedte a szellemet a baloldali sajtó palackjából. Ám nem csupán példátlan hazai és nemzetközi médiasortüzet idézett elő, hanem kijelölte azt az irányvonalat, amely ma is meghatározza a magyar politikát.