Megkongatta a vészharangot az európai demokráciák felett a neves elemző
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
Aki a demokrácia Rubiconját átlépi, a kiszámíthatatlan következmények földjén találja magát.
A harc most már tényleg életre-halálra szól: a meg nem születő európai gyerekek életére, ekként a legalább kétezer éves európai kultúra halálára.
Az a szellemi elit, amely az elmúlt fél évszázadban, legkésőbb 1968-tól birtokába kerítette Európa lelkét, továbbra is kitartóan harcol ennek az évezredes Európának a lerombolásáért. A harcban a politikusok mellett, sokszor azok helyett, a sajtószabadság, véleményszabadság, művészi szabadság védelme alatt újságoknak, színházaknak, egyetemeknek, civil egyesületeknek nevezett szabadcsapatok is részt vesznek, sokszor átütő sikerrel.
Ezzel valamit kezdeni kell.
Az európai demokrácia csak európai demokratikus eszközökkel menthető meg, különben önmagát számolja fel. A CEU-t el kell tudni viselni. A CEU-nak maradnia kell. És hinni kell a választók sokaságának bölcsességében.