Azzal semmi bajom, hogy legalább egy részét visszakapjuk a pénznek, de: mi lenne, ha a teljes összeget az iparág kapná vissza, és nem mondjuk Fekete Gyuri bácsi gittegyletének (akik tudvalevőleg nagyon tehetséges fiatalok) számláján kötne ki végül ez a pénz?
Vagy, mi lenne, ha a kormány nem csak a valamikori, többek között általam is kitalált PANKKK-kezdeményezését folytatná,finomítaná Cseh Tamás Program néven, hanem például az elvont pénzhez a kulturális költségvetésből hozzáadna mondjuk ugyanannyit, és azt zeneoktatásra, hátrányos helyzetű térségekben például bentlakásos zenei kollégiumokra, hosszú távú tehetséggondozásra fordítaná. Ha tényleg lenne bármilyen távlati koncepció arról, hogyan lehetne változtatni azokon a siralmas statisztikákon, amelyek alapján Kodály és Bartók népe az utolsó helyeken kullog Európában, ha a rendszeres zenefogyasztók(fújj de ronda szó), koncertlátogatók számát nézzük, vagy ha a zenét bármilyen szinten művelők statisztikáit böngésszük.
Akkor azt mondanám: Hmm, le a kalappal! Így viszont csak lehajtott fejjel, alázatosan várok a levélre, kapok-e pénzt az egész estés zeneművemre, melyre az idei évben pályáztam az NKA-hoz. Kádár népe, hej!