„Ne csodálkozzunk, hogy ők jönnek ide” – Vita a menekülthullámról

A Földközi-tengeren mindeddig példátlan számú áldozatot szedett az áprilisi 19-ei hajókatasztrófa, amelyben mintegy 800 ember vesztette életét, és mindössze 28-at sikerült megmenteni. Sokan ekkor figyeltek fel mindarra, ami Olaszország déli partjainál zajlik. Pedig a probléma nem új, olyannyira nem, hogy a Mare Nostrum felderítő és mentő műveletet egy 2013 októberi, 366 áldozatot követelő hajókatasztrófa után indították el az olaszok. Ennek keretében egészen a líbiai felségvizekig elmentek, de néha még arra is behajóztak, hogy kimentsék a bajba jutottakat.

A havi 9,5 millió eurós keretből működő Mare Nostrumot 2014 végén aztán felváltotta az uniós támogatással működő Triton művelet, amely alapvetően határrendészeti feladatokat lett volna hivatott ellátni. Voltak, akik ezt tették felelőssé az egyre gyakoribb hajókatasztrófákért. Míg a másik oldal szerint éppen a Mare Nostrum volt az, ami felbátorította a migránsokat, hiszen jó eséllyel számíthattak arra, hogy ha történik is velük valami, az olaszok kihalásszák őket a tengerből. Mindezektől függetlenül ami biztos: idén eddig összesen már 15 ezer (!) menekültet kellett kimenteni a mentőakciók keretében. Mindezekről Angyal Ágnes, a Külgazdasági és Külügyi Intézet kutatója beszélt az intézmény által szervezett, „Migrációs nyomás a Földközi-tengeren: érdekek és megoldási lehetőségek” című kerekasztal-beszélgetésen. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy valahogyan kezelni kell a migrációs nyomást, de mindannyian hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a menedékkérők nem gonosztevők, ezért nem is szabad őket úgy kezelni.

Angyal Ágnes elmondta: míg 2013-ban 40 ezer, tavaly már 170 ezer menekült érkezett az olasz partokhoz, idén pedig már mintegy 250 ezerre számítanak. És noha Olaszország „hozzá van szokva” a migrációhoz, hiszen mindig is migrációs útvonal volt – az Afrikához való közelsége miatt –, ki is építették az ehhez szükséges rendszert, ekkora mennyiségű menekültáradatot viszont már ők sem tudnak kezelni. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy Líbiában jelenleg nincs egységes kormányzat, ami kedvez az embercsempészeknek, jellemzően innen indulnak útnak a menekültek. Az olaszokhoz érkező menekültek származási országaik alapján egyébként nagyrészt jogosultak a menekültstátuszra, vagyis nem lehet őket visszaküldeni a genfi egyezmény alapján.

A menekültek nem gonosztevők

Nagy Boldizsár, a CEU egyetemi docense hét tézisben foglalta össze a menekültüggyel kapcsolatos gondolatait. Először is szerinte mindaddig marad a migrációs nyomás, amíg nem változnak meg a demográfiai trendek. Ennek egyik oldala a munkaerőpiaci igények, a másik pedig a fejlődő ország óriási születési száma. Feltette a kérdést: teremtünk-e mi ezekben az országokban munkát, viszünk-e oda tőke? „Ha nem, ne csodálkozzunk, hogy ők jönnek ide” – mondta. A második tézise az, hogy az illegális migráns nem gonosztevő. Nagy leszögezte azt is: a menekülteket nem azért kell védeni, mert a genfi egyezmény erre kötelez, hanem azért, mert erkölcsileg ez a helyes.

A CEU docense szerint „velejéig hazug” az a diskurzus is, amely szerint akár az iszlám, de bármilyen más vallás is alapvetően erőszakos lenne. Szerinte ez nem vezethető le könyvekből. Azt nem vitatta, hogy akadnak olyanok, akik a vallásra hivatkozva követnek el bűncselekményeket, de ebből általánosítani nem lehet. Megjegyzése szerint 2013-ban például egyetlen egy vallási indíttatású terrorcselekmény sem volt Európában, sokkal jellemzőbb, hogy különféle szeparatista mozgalmak követnek el ilyeneket. Ehhez kapcsolódik Nagy Boldizsár ötödik tézise, amely szerint az a diskurzus is hazug, ami a migrációt összekapcsolja a terrorizmussal.

Nagy hatodik tézisként arra hívta fel a figyelmet, hogy a migráció alapvetően pozitív, mindig is volt, a szabad mozgás pedig elemi emberi jog. És az a politikai diskurzus is hamis, ami arról szól, hogy a migránsok lennének felelősek az egyes országok problémáiért. Mint elmondta: kicsi problémát okozhatnak, de nem lehet rájuk tolni a felelősséget teljesen. A CEU docense úgy véli: az emberek „másnak akarják látni” a migránsokat, ezért kezelik másképp őket. Nagy hetedik tézise, hogy önmagában nem megoldható a Földközi-tengeren kialakult migrációs nyomás: ha lezárnak egy útvonalat, akkor a migránsok majd keresnek másikat. Szerinte ugyanígy kétséges az embercsempészek elleni fellépés sikere is, hiszen óriási az igény rájuk a menekültek részéről, ők maguk pedig sokszor azt hiszik, hogy jót tesznek a migránsokkal, amikor segítik őket.

Nincs új megoldási ötlet a nap alatt

„Az unió feltalálta a csőben a lyukat” – kezdte felszólalását Molnár Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa utalva arra, hogy az április 19-ei hajókatasztrófa utáni rendkívüli EU-csúcson szinte semmi új ötlet nem merült fel a migrációs helyzet kezelésére. Szerinte a Triton művelet költségvetésének megháromszorozása is csak arra szolgál, hogy egyre inkább olyanná váljon, mint a Mare Nostrum. Az embereket ugyanis feltétel nélkül ki kell menteni a tengerből, ha bajba kerülnek – tette hozzá. A BCE adjunktusa úgy látja: az embercsempészek elleni küzdelem elvileg eddig is létező prioritás volt, a Líbiában található hajók megsemmisítése szintén „naiv” gondolat, hiszen ma már szinte bármilyen lélekvesztővel útnak indítják a migránsokat. Ugyanez igaz a „toborzó” weboldalak blokkolására is.

Molnár szerint az sem új ötlet, hogy azokat az országokat – mint Líbia vagy Tunézia – kell támogatni, ahonnan elindulnak Európa felé a migránsok, hiszen azt eddig is tudták, hogy Líbiában az állam nem működik, mégsem történt semmi. Mint ahogy hiába akar az EU együttműködni Törökországgal az embercsempészek visszaszorítása érdekében, ehhez a török fél is kell, nem lehet egyoldalúan megoldani. Ugyanez igaz a regionális védelmi programok kiterjesztésére, amely azt célozná, hogy már el se induljanak Afrikából a migránsok; aminek kapcsán szintén kérdés, hogy kivitelezhető-e egyáltalán. Az sem új ötlet, hogy visszaküldjék azokat, akiket nem kell oltalmazni, de ennek a sikere is a másik félen is múlik. Az adjunktus szerint a tagállamok közötti szolidaritás felvetése, amely egyfajta kvótarendszert vezetne be a menekültek elosztására, szintén nem egyértelmű. Molnár szerint a szolidaritás szó hallatán egyes uniós vezetők hátán elve feláll a szőr.

A BCE adjunktusa egyébként Nagy Boldizsárhoz hasonlóan beszédében kiemelte, hogy a migráció természetes dolog, „olyan, mint hogy lélegzünk, vagy hogy felkel a nap és lenyugszik”. Maga a migráció aránya sem változott sokat a történelem során, amiért mégis nagyobbnak látszik napjainkban, az azért van, mert a 7 milliárd ember 3-4 százaléka már jóval nagyobb embertömegeket jelent. Molnár Tamás hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy a migrációs kérdést megoldani sosem lehet, kezelni viszont igen. Ehhez pedig két dolog kell: valós politikai akarat, illetve jelentős mennyiségű pénz.

Nem a dzsungelből jönnek a menekültek

Zárásként a közönség is kérdezhetett, közülük nem mindenki volt ilyen megértő a migránsokkal. Volt például olyan, aki a mecsetépítések ellen szólalt fel, az európai identitást féltette és azt feltételezte, hogy a menekültek a dzsungelből jönnek, akik alig találkoztak még civilizációval, és újfent előjött a vallás és az erőszak összefüggésének kérdése is. Utóbbi kapcsán Nagy Boldizsár ismét leszögezte: vannak, akik a vallást használják fel az erőszakos cselekedeteik igazolására, de ez általánosságban nem igaz, és például hiába volt egy inkvizíció is a történelem során, mégsem mondjuk azt, hogy a kereszténység erőszakos vallás lenne. A mecsetépítés kapcsán úgy fogalmazott: miért ne építhetnének mecseteket? Protestáns templomokat is építettek, Európa pedig büszke arra, hogy vallásszabadság van a területén. Ami az európai identitás kérdését illeti, arról a CEU docense úgy vélekedett: az nem meghatározható, hiszen folyton változik. Pécsen is büszkék az ottani dzsámira, turistalátványosság. Nagy Boldizsár szerint éppen ezért az sem probléma, ha Európa úgy dönt, hogy áttér az iszlámra, hiszen anno a kereszténységet is úgy vette fel a korábbi saját vallásai helyett.

Kitérve a migránsok származására, Nagy Boldizsár leszögezte: aki Európába indul, az nem a dzsungelből származik, hiszen utóbbiak maximum az adott országon belüli városokba jutnak el. Jellemzően a hosszabb utat az alsó-középosztály, illetve az efeletti státuszú személyek vállalják be, hiszen nekik van annyi pénzük, hogy finanszírozni tudják belőle az utazást. Ők egyébként sokszor magasabban kvalifikáltak, mint a helyiek, ha pedig engedik őket megfelelő helyen dolgozni, akkor jelentősen hozzájárulhatnak a GDP-növekedéshez is. A CEU docense egy, a nemzeti konzultációt kritizáló nézői felszólalás kapcsán megjegyezte: nem érti, miért gondolják azt a politikusok, hogy „xenofób dumákkal” szavazatokat lehet nyerni, és miért nem a nagyvonalúsággal kampányolnak? Azzal, hogy ha már keresztények vagyunk, akkor befogadjuk a menekülteket, és nem a tengerbe lökdössük őket.