Civilek: Nyugdíjba az ellenzéki politikusokkal!

Az ellenzéki politikusok után baloldali civil aktivistákat is egy asztalhoz ültetett a Republikon Intézet csütörtökön. A leginkább szembetűnő különbség az volt a két kerekasztal-beszélgetés között, hogy míg a politikusok egészen békülékeny, már-már kedves hangnemet ütöttek meg a civilek irányába, utóbbiak egyértelműen ellenségesen álltak a pártokhoz és a politikusokhoz. Ennek fényében nem meglepő, hogy noha a Republikon Intézet konferenciájának a civilek és a politikusok viszonyának körüljárása volt a fő témája, a két platform szereplőit mégsem egy asztalhoz ültették, hanem külön-külön szólaltatták meg, mondván „még túl nagy a távolság” közöttük. A ex-krétakörös Gulyás Márton ezt sérelmezte is: szerinte az, hogy a civilek és a politikusok nem ülnek le egy asztalhoz, csak tovább erősíti a „gettópolitizálást”.

A rövid bemutatkozó kör után – melyre leginkább azért volt szükség, mivel szemben a politikusokkal, akiknek párthovatartozása egyértelmű, a civileket, aktivistákat nehezebb „hová tenni” – Papp Réka Kinga ragadta magához a mikrofont, és azt kérte a szervezőktől, hogy „legyen már több nő” az asztalnál legközelebb, megjegyezve, hogy a politikusi beszélgetésre is hívhattak volna nőket, hiszen minden pártban akadnak kompetens nők. A nők helyzete a beszélgetés egy későbbi fázisában is előkerült, akkor a magát szabadúszó újságíróként definiáló PRK egy rövid összefoglalót is tartott a nőmozgalom jelentőségéről.

Papp Réka Kinga szerint egyébként a civilek nagyrészt „elcukisodtak”, a hatalom megszelídítette őket. Az ex-LMP-s, jelenleg a Népharag csoportban tevékenykedő Vágó Gábor szintén úgy látta, hogy az „állami csöcs” kiheréli a civil kurázsit. Hozzátette ugyanakkor, hogy a kormány gáncsoskodásai, szelektív pénzosztásai épp ellenkező hatást váltanak ki, mint amire a kabinet számíthatott, hiszen ezek mind hozzájárulnak a civil szféra fejlődéséhez azzal, hogy állami pénzek híján a civilek valóban függetlenként tudnak tevékenykedni.

Azért szükség van pártokra

A beszélgetés témája elsősorban a pártok és civilek együttműködésének kérdése volt: ez váltotta ki a legnagyobb érzelmeket is a hallgatóság részéről, de ezen túl felszínre hozta azt is, hogy azért ebben az ügyben vannak nézetkülönbségek az asztalnál ülők között. Az internetadós tüntetéseket szervező, korábban MSZP-s kötődésű Gulyás Balázs szerint például a veszprémi időközi választás éppen azt mutatja, hogy működőképes lehet, ha összefognak a civilek és a pártok. Olyannyira, hogy március 15-re egy olyan tüntetés szerveznek, amelyen a korábbi demonstrációkkal ellentétben nem tiltják meg a pártok jelenlétét.

Ez egyébként a többieknek nem nagyon tetszett: a ex-krétakörös Gulyás Márton szerint a rendezvényből egy kvázi „ellenzéki come back” lesz, aminek ő nem örül. Szerinte az interneteadós tüntetés is attól lett sikeres, hogy távol tartották magukat tőle a pártok. Gulyás Balázs viszont úgy látja: a civil kontroll nagyon fontos, de végső soron úgyis a pártokon múlnak a dolgok, az pedig az emberek becsapása lenne, ha azt mondanák, hogy pusztán tüntetésekkel majd mindent meg lehet oldani. Megjegyezte azt is: láttunk már olyan demonstrációt, amin nem voltak pártok, „igaz tüntetők se nagyon”.

Menjenek már nyugdíjba!

Az asztalnál ülő civileknek egyébként a látszat ellenére saját bevallásuk szerint nem általában a pártokkal van bajuk, csak a jelenlegi pártokat tartják alkalmatlannak. Elismerték ugyanakkor, hogy még a jelenlegi politikai elit tagjai közül is akadnak, akikkel jó kapcsolatot ápolnak, illetve ügyek mentén együttműködnek, ami egy működő dolog lehet. Vágó Gábor elmondása szerint például volt pártjával, az LMP-vel, valamint Jávor Benedekkel és Juhász Péterrel is dolgozott már együtt bizonyos kérdésekben. Papp Réka Kinga viszont úgy vélte: a pártok csupán eszközök, olyanok mint a „habverő”, ideális esetben el is jelentéktelenednek, hiszen csak végrehajtók, szemben a mostani állapottal, amikor a mandátum a kvázi mindenhez való jogot jelenti a számukra.

Gulyás Márton szerint a NER legyőzése azon múlik, hogy akik már leszerepeltek, felfogják-e, hogy ennek ők az akadályai, hozzátéve, hogy addig az összefogósdinak sincs értelme. „Hány választást kell még elveszíteni ehhez?” – tette fel a kérdést. Ezt hasonlóan látja egyébként Vágó is, aki ugyan azt nem mondja, hogy fel kellene gyújtani és sóval behinteni a jelenlegi pártok helyét, de úgy látja: „volna egy-két ember, akinek nem a visszatérésen, hanem inkább a nyugdíjba vonuláson kellene gondolkodnia”. Ez a megjegyzés nyilván a délelőtti kerekasztal több résztvevőjének nem nyerte volna el a tetszését, de közülük ezt senki sem hallhatta, mivel egyikük sem maradt ott a civilek beszélgetésére; igaz utóbbiak közül is csak ketten voltak ott a politikusok vitáján. Vágó szerint egyébként a jelenlegi pártok többségének működési struktúrájával is vannak problémák, szerinte ezek „szekták”, amit egymással folytatnak az pedig csak „cicaharc”.

Lang András, a MostMi csoport képviselője szerint ugyan a NER egy szörnyeteg, de annak létrejöttéhez nagyban hozzájárult az MSZP és az SZDSZ korábbi ténykedése. „Ha vissza lesz választva az MSZP, akkor én nem tudom mi lesz” – mondta. Ő egyébként nem csak a kormányt váltaná le, hanem a képviseleti demokráciát is, ami szerinte megbukott. Ehelyett a közvetlen demokrácia mellett foglalt állást. Gulyás Balázs szerint ezt a felvetést óvatosan kell kezelni egy olyan országban, ahol majdnem Colbert-híd lett a Megyeri-híd egy internetes szavazásnak köszönhetően; szerinte a Békemenet is bármikor „áttrollkodhatná” az ilyen voksolásokat. A képviseleti demokrácia leáldozása egyébként Gulyás Márton szerint sem jött még el. Lang amúgy beszólt az LMP-nek is, amikor azt mondta: fel kellene állnia valakinek a részükről és ki kellene mondani, hogy nem sikerült bebizonyítani, hogy lehet más.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy bizalmi válság van az országban, ami hatalmas probléma. A közösségépítést viszont megtartanák maguknak. A közönség soraiból felszólaló, pártokhoz kötődő személyek méltatlankodása után Vágó Gábor annyit mondott: nyugodtan próbálkozhatnak ezzel a pártok is, de a saját LMP-s tapasztaltai azt mutatják, hogy egy pártrendezvényre alig mennek el az emberek, míg amikor egy civil szervezet hívta meg őt beszélgetni, akkor jóval több volt az érdeklődő. Vágó szerint a baloldali pártoknak nem valószínű, hogy sikerül, ami a Jobbiknak vagy a Fidesznek igen: saját szubkulturális közeget teremteni. Ezzel Gulyás Márton azon felvetésére reagált, miszerint szükség volna egy „kulturális projektre” a baloldalon is, olyanra, mint amilyenek anno a polgári körök voltak, hogy legyen saját médiájuk, hogy jelen legyenek, beépüljenek az emberek közé. A közösségszervezés kapcsán a legerősebb állítást Papp Réka Kinga fogalmazta meg: szerinte a baloldali pártok azzal tennék a legjobbat, ha a még megmaradt pártvagyonukat odaadnák közösségfejlesztőknek és civileknek, akik majd aztán jól megszerveznék a közösségeket.

*

A politikusok kerekasztal-beszélgetéséről szóló tudósításunkat itt olvashatják.