Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

Sorsok Háza
2015. március 5. 11:08 | Írta: Stumpf András

Lázár János a Sorsok Háza ügyében ugyanazt a hibát követi el megint, amit már a Szabadság téri megszállási emlékmű esetében is elkövetett – mondja Schmidt Mária a Mandinernek. A Sorsok Háza létrehozásával megbízott Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kurátora, a Terror Háza főigazgatója Orbán Viktor szavaival üzen Lázár Jánosnak: „Bátornak kell lenni.” Lázár János miért nem szívleli meg ezt az üzenetet? – teszi fel a kérdést. Schmidt szerint a képlet: „Az egyik oldalon van Lázár, Zoltai és Heisler, a másik oldalon pedig ott vagyunk mi”. Úgy látja: Lázár János zsidó belügyet kreál a holokausztból, pedig az a nemzet ügye.

Minapi Facebook-bejegyzése alapján ön azt állítja, Lázár János a Sorsok Háza előzetes koncepcióját küldte meg véleményezésre zsidó szervezeteknek, s tudatosan akadályozza a munkát.

Így van.

Azt is állítja, hogy önök időközben elkészítették a véglegesítésre váró koncepciót.

Igen.

Miért nem hozza akkor nyilvánosságra, hogy mindenki lássa, milyen lett?

A világban mégis hol van olyan, hogy a kurátornak nyilvánosságra kell hoznia a kiállítási koncepcióját? A kurátort megbízzák, legjobb tudása szerint elkészíti a koncepciót, megrendezi a kiállítást, s amikor az megnyílt, a közönség véleményezi. Biztos, hogy a kialakított koncepciónk nem tökéletes és kritizálható is. Mint minden. A legjobb tudásunk szerint készült el és eredetileg is azt terveztük, hogy a múzeum megnyitása előtt 4-6 hónapos tesztfázison vizsgáljuk meg célcsoportunk, a tanulók reakcióját, hogy ha módosításokra, finomhangolásra van szükség, azt még elvégezzük. Méltatlannak érzem az egész kialakult helyzetet. Hónapokon keresztül egyeztettünk és mutattuk be a koncepciót…

A Miniszterelnökségnek?

Lázár miniszter úrnak nem, őt nyilván nem érdekelte. Latorcai Csaba helyettes államtitkár úrnak azonban bemutattuk, igaz, nem emlékszik rá. A koncepciónk viszont kiállt minden próbát, mindenkinek tetszett, aki megismerte. A Mazsihisz kétszer is látta, ahogy a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) is, de Andrew Baker rabbi, Joshua Muravchik és egy sor neves vendégünk is. A Mazsihisz képviselői is itt voltak tehát, Heisler András még azt is közölte, hogy jó a koncepció. Köves Slomó rabbi és munkatársa is tetszésének adott hangot. Semmilyen konkrét kritika nem érkezett.

Dehogynem. Minden. A Mazsihisz szerint az egészre nincs szükség.

Lázár János vehette volna a fáradságot, hogy mielőtt rákölt 7 és fél milliárd forint közpénzt egy projektre, tisztázza: szükség van-e erre a beruházásra vagy nincs. Ezt hívják egyeztetésnek és konszenzusteremtésnek. Úgy látszik, ezt a munkát nem végezte el. Azt ugyanis, hogy legyen-e új múzeum, hol vagy milyen legyen, nem mi döntöttük el. Mi a feladatot készen kaptuk. A feladat az volt, hogy hozzunk létre egy, a gyerekek sorsát bemutató holokausztmúzeumot és oktatási központot a Józsefvárosi pályaudvaron. Az ezzel kapcsolatos előkészületekbe minket nem vontak be, nem kérdezték a véleményünket.

Lázár János értelmezhető Orbán Viktor nélkül? Nem magától ül a székében, hanem a miniszterelnök megbízásából.

Ne próbáljuk meg a miniszterelnöki felelősséget egy miniszter minden lépésére kiterjeszteni. Lázár János ennél sokkal önállóbb szereplő, aki miniszterként száz százalékos felelősséggel tartozik a döntéseiért és a nyilatkozataiért is.

Nézzünk is egy Lázár-nyilatkozatot: „Ebben az ügyben egy olyan szempont van, amiből én semmilyen körülmények között nem tudok engedni, és a politikai pályafutásomnak, a politikai gondolkodásomnak az alaptézisének tekintem, az pedig az, hogy Magyarországon holokauszt-múzeumot, holokauszt-emlékhelyet a magyarországi zsidóság képviselői, a magyarországi zsidóság támogatása nélkül nem lehet létrehozni”. Mi ezzel a gond?

Például az, hogy nem igaz. Tudtommal Hódmezővásárhely Magyarországon van, ott pedig épp Lázár János megbízásából hoztam létre az első vidéki holokausztmúzeumot. Lázár akkor még nem erre a szempontra tette fel politikai pályafutását, a projektben ugyanis akkor nem adott vétójogot a Mazsihisznek. A múzeum mégis elkészült, sőt, sikeresebben működik, mint a Páva utcai kiállítás Budapesten. Úgy tudom egyébként, Magyarországnak nem volt még olyan minisztere, aki magyar zsidó honfitársainkat következetesen „magyarországinak” nevezte volna.

Lovagoljunk szavakon?

Ennek jelentősége van. A magyar zsidóság az emancipáció óta magyarnak tekinti magát. Magyarországinak a bevonuló nácik nevezték. Fel nem foghatom, miért nevezi magyar zsidó honfitársainkat következetesen magyarországinak.

Ha lesz rá módunk, feltétlenül megkérdezzük majd. Most azonban lennénk az ördög ügyvédje.

Nyugodtan.

Ha igaz, hogy tudatosan hátráltatja Lázár a Sorsok Házát, ezzel csak a haza ügyét szolgálja: elcsitítja a nemzetközi diplomáciai hullámokat és biztosítja Magyarország sikeres IHRA-elnökségét. 

Ha Magyarország úgy döntött, hogy szeretné betölteni ezt az elnökséget, azt tiszteletben tartom; de itt mégiscsak arról van szó, hogy amióta Lázár János maga mellé vette Zoltai Gusztávot tanácsadóként, azóta megszakítottak velünk minden kommunikációt. Azóta következő tehát a képlet: az egyik oldalon van Lázár, Zoltai és Heisler, a másik oldalon pedig ott vagyunk mi. Ha a kormány úgy dönt, hogy végezze ezt a munkát inkább a Mazsihisz, akkor azt is tudomásul veszi és elfogadja, hogy a holokauszt nem a magyar társadalom ügye. A legnagyobb bajom Lázár János ténykedésével ebben az ügyben az, hogy zsidó belügyet kreál a holokausztból. Márpedig az nem zsidó belügy. Az egész nemzet ügye. Mi ezzel a meggyőződéssel vágtunk bele a munkába, s a hatályos kormányhatározat is erről szól. Ha a fiataloknak így tudjuk elmesélni ezt a történetet, talán jobban fogja őket érdekelni közös múltunk. Márpedig ezekből a közös történetekből áll össze egy nemzet.„”

A legoptimistább forgatókönyv szerint mikor tudják megnyitni a Sorsok Házát?

Nem tudom. A miniszter úr a beruházás semmilyen feltételét nem teremtette meg.

Parkolhat a projekt akár évekig is?

Ó hogyne! Bármeddig. Az is lehet, hogy közben berendezik azt a múzeumot, amelyre a Mazsihisz szerint nagyobb szükség van. Minthogy az a magyar-zsidó együttélés háza lenne, nagyon remélem, hogy annak a koncepciójáról teljes és hiánytalan szakmai egyetértés lesz. Hiszen, amint látjuk, múzeumot mostantól csak úgy szabad megvalósítani. Igaz, hogy a teljes körű szakmai egyetértés még soha, sehol nem valósult meg a világon, de sebaj. Majd most, a Rumbach Sebestyén utcában meg a Várnegyed és a kiemelt projektek esetében! A koncepció véleményezésekor természetesen az összes magyarországi egyháznak is vétójogot kell majd adni. A német megszállás áldozatainak állított emlékmű esetében azonban nem emlékszem, hogy hosszú egyeztetéseket folytatott volna a miniszter úr.

Tanult a hibából.

Ugyanazt a hibát követi el megint. Már akkor sem egyeztetett, csak fölállították az emlékművet, aztán a tiltakozások hatására visszahőkölt és még csak felavatni sem volt képes. Orbán Viktor azt mondta a felcsúti akadémián, hogy „gyáva ember soha nem csinál semmit. Ezért bátornak kell lenni.” Lázár János miért nem szívleli meg ezt az üzenetet? Engem másmilyen fából faragtak. Átgondolom, belevágok-e egy adott feladatba, de ha úgy döntök, hogy igen, akkor a munkát elvégzem. Aztán pedig vállalom érte a felelősséget és kiállok mellette. A Terror Háza Múzeum esetében is így volt. Ezért maradt meg az intézmény pengefalastól. Pedig ugyanígy támadták. Nagyrészt ugyanezek.

Ha már Szabadság tér: nemrég újabb emlékmű ötletével állt elő. Komolyan gondolta?

Ha a német megszállás áldozatainak van emlékműve a téren, illő, hogy legyen a szovjet megszállás áldozatainak is.

Miközben ott magasodik az emlékmű, amely felszabadításként ünnepli a megszállást?

Az diplomáciai tény. Most nem olyan időket élünk, amikor bolygatni lehet; de bízom abban, hogy előbb-utóbb újra terítékre kerülhet. Addig is fontos lenne emléket állítani azoknak, akiket a szovjet megszállók tettek tönkre.

Akkor viszont miért állnánk meg félúton? Jöjjön az osztrák, a török, aztán a tatár megszállás emlékműve is?

Nyitott vagyok minden jó ötletre.

Inkább térjünk akkor vissza Lázárhoz. Az önök immár nyílt csatája nem aprózza tovább a jobboldalt?

A Mazsihisz elnöke maga nyilatkozta, hogy sikerként könyveli el: a Sorsok Háza ügye a Fideszen belüli törésvonalakat mélyíti. Amikor Lázár János beemelte maga mellé Zoltai Gusztávot, akit még barátjának is nevez, most meg azt a Heisler Andrást, akinek volt képe Angela Merkelt Eichmannhoz hasonlítani, utóbbiról pedig úgy beszélt, mint aki „vendég” volt Magyarországon, akkor nincs mit mondanom. Ezzel a történelemszemlélettel nem tudok és nem is akarok azonosulni. Azzal sem, amit Heisler András felvetett: a Sorsok Háza munkatársainak a zsidó egyetemről kell érkezniük. Nálunk ez nem divat. Mi a munkatársainkat nem származás alapján válogatjuk. A mi mércénk a rátermettség, az elhivatottság és az alkalmasság.

Ha egyszer a Mazsihisznek van hatása az ország nemzetközi megítélésére, akkor bizony érdemes foglalkozni velük. Angela Merkel is ellátogatott hozzájuk.

Nem csak hozzájuk, más zsidó szervezetekkel is találkozott. A Mazsihisz nagyjából kétezer embert képvisel, nem a magyar zsidóságot. Mostani erejük abban rejlik, hogy Lázár János megkülönböztetett partnernek tekinti a vezetőiket. Ezzel olyan választásra kényszeríti a jobboldali közösséget, ami nem szerencsés. Zoltai és Heisler negyedszázada keltik az ország rossz hírét és állítják be hazánkat antiszemitának. Lázár ezért olyan helyzetet teremt, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy szétrombolja azt az érzelmi- és értékközösséget, amely mindig is a jobboldal legnagyobb ereje volt. Semmilyen kedvező változást nem hozott az, hogy közben Zoltait Gusztáv lett a kormány tanácsadója. Ugyanúgy folytatódik az antiszemitázásunk, mint annak előtte.

Kemény dió. A helyzet egyébként szerepet játszhatott a Fidesz veszprémi vereségében?

Egyrészt nyilván azért maradtak otthon a jobboldali polgárok, mert nem érezték, hogy a választásnak tétje lenne. A másik ok viszont valóban az, hogy elégedetlenek voltak. Egy sor ügy van, amely elbizonytalanítja őket. Az értékzavar mindenképp ilyen. 

Nem az olyan felülről diktált, életalakító döntések ütnek vissza, mint például a vasárnapi zárva tartás? 

Nem hiszem. Ahova külföldre járok, ott nincsenek nyitva a boltok vasárnap. A balos értelmiség vesszőparipája a múlthoz, a status quóhoz való feltétlen ragaszkodás. 

Nem éppen inkább konzervatív alapállás, hogy nem változtatunk olyanon, amin nem muszáj?

A konzervativizmus nem azt jelenti, hogy mindent hagyunk a régiben. Most bevezetik a zárva tartást vasárnap, aztán ha nem válik be, majd változtatnak rajta megint. Nem ezek az ügyek forgácsolják szét a jobboldalt. Ami nem jó, azon igenis változtatni kell.

Akkor is, ha a helyi közösség nem igényli? Mint most, a szegedi Ságvári Gimnázium átnevezése ügyében?

Honnan tudjuk, hogy nem igényli? S miért kell ragaszkodni Ságvárihoz? Olyan ez, mint amikor fővárosi önkormányzat megideologizálta, miért kell megtartani Sztálint a díszpolgárok sorában – annak a Demszky Gábornak a vezetésével, aki a nyolcvanas években még elvileg antikommunizmusával tűnt ki, mégis ezzel írta be magát Budapest történetébe. Az emberek majd eldöntik Szegeden, akarják-e az átnevezést vagy sem; de arra azért kíváncsi vagyok, hogy a balos értelmiség ugyanúgy felhozná-e érvként, hogy „nem is élt már, amikor az általa vallott eszme nevében gyilkoltak”, ha nem egy kommunistáról lenne szó. Prohászka esetében például nem ilyen megbocsátóak.

Ön cserébe kormánydicsérő konferenciát szervezett nemrég a Terror Házában. Az rendben van, ha egy közintézmény elfogult politikai eseményt szervez?

Van elfogulatlan történelmi intézet? Ugye nem dőlünk be annak, amelyik ezt állítja magáról? A konferenciát azért tartottuk, mert a magyar közéletből fájóan hiányzik az elismerés, az hogy megdicsérjük azt, aki valamit jól csinált. Túl nagy tere van az állandó kritikának, a másik lehúzásának. A saját politikai családunkon belül sem adjuk meg az elismerést. Tavaly három választást is megnyert a Fidesz, de elmaradt az, hogy megveregessük egymás vállát. Ez nem jelenti, hogy nincsenek ügyek, amelyek elégedetlenségre adnának okot; ám ha nem emeljük ki, mi az, ami jó volt, akkor nem maradnak büszkeségpontok a politikai közösségünkben, amelyekre a jövőt építhetnénk. Minthogy ezt a munkát más nem végezte el, megtettük mi.

Amikor három per akárhányas államtitkár is van a kormányban, hiteles még a Fidesz antikommunizmusa?

Az antikommunizmus lényege, hogy mi nem vállaljuk a rendszerváltoztatás előtti időszakot, mivel nem volt demokratikus és nem a magyar hagyományokból építkezett. A polgári Magyarország eszméje is ebből fakad. Demokraták vagyunk, a demokrácia pedig nem működik öntudatos, szabad, felelősségteljes polgárok nélkül. Az utódpárt és a hozzá csapódott liberálisok igyekszenek szalonképessé tenni a múlt rendszert. Az volt a céljuk, hogy ne legyen éles cezúra a rendszerváltoztatás és az azt megelőző időszak között.

Volt cezúra?

Hogyne lett volna! Van szabad választás, szabad utazás, gyülekezési jog, véleményszabadság – ezek hatalmas különbségek. A totális diktatúra lényege, hogy az állampolgároknak nem volt joga, legfeljebb, ha puhult az irány, a párt többet engedett meg. A hatalom a rendszerváltoztatást követően visszakerült a magyar polgárok kezébe. Mi döntjük el, kiben bízunk, s hogy meddig bízunk benne. 

Éppen Orbán utalt rá a tusnádi beszédben, hogy nem kell rendszereket fetisizálni, ha valami nem demokrácia, attól még lehet sikeres...

Azt mondta, hogy a demokráciának vannak különböző fajtái, s van olyan is, amelyben nem a liberalizmuson van a hangsúly. A liberális szabadságjogok pedig fontosak – ezt is mondta. Egyes keleti államokról meg annyit állított, hogy jól működnek a gazdaságaik, pedig legtöbbjük még csak nem is demokrácia. Az őt kritizáló liberálisok persze elképesztő nyitottnak mutatják magukat; aztán ha valaki azt mondja, nézzünk már ki az ablakon, hátha van máshol is olyasmi, amit eltanulhatnánk, akkor Washingtontól Brüsszelig nekiállnak hiszterizálni a közvéleményt. A nyugati értelmiség egy része elképesztően zárttá vált.

És majd mi megneveljük, kinyitjuk őket?

A vitorlás is könnyebben fordul az anyahajónál. Egy kisebb országnak sokkal több lehetősége van megtenni dolgokat, mint egy nagyobbnak.

Mit nyertünk például a keleti nyitás kísérletével és azzal, hogy az amerikaiakkal csatáztunk?

Műbalhé ezt feszegetni. Magyarország határterületen van Kelet és Nyugat között, ettől ilyen izgalmas itt az élet. A keleti nyitás pedig a németek politikája. Mi csak azt akartuk, hogy ha már vannak lehetőségek, mi se maradjunk ki belőlük. Az ukrán-orosz konfliktus a szomszédunkban persze joggal nyugtalanít mindenkit. Reméljük, hogy békés megoldást keresnek és nyugvópontra kerül az ügy. 

Lehet, hogy ehhez le kell mondani Ukrajna egységéről?

Nem hiszem, hogy Oroszországnak kellenek azok a területek. Szerintem az oroszok föderális Ukrajnában érdekeltek. 

Ahogy mi is.

Igen, már csak a kárpátaljai magyarok miatt is. De mi ezzel a gond? Hirtelen miért lett a Nyugat számára olyan borzasztó gondolat a föderalizmus? Németország nem föderális állam? Elég jól elműködget mégis. Nem látom azt sem, hogy erre az értelmiségi táborra újabban jellemző leegyszerűsítéssel leírható lenne a helyzet. Mi, magyarok nem engedhetjük meg magunknak, hogy rossz legyen a viszonyunk Oroszországgal. Lehet siránkozni, de aki siránkozik, az előbb mondja meg, honnan szerezzük meg azt a gázmennyiséget, amelyet egyelőre csak az oroszoktól tudunk. A magyar embernek fontos, hogy amikor vasárnap kimegy a konyhába felrakni a húslevest, a fazék alatt legyen lángocska. Én például nagyon ingerült lennék, ha nem lenne. A magyar balliberális értelmiség elvitatja Magyarország jogát, hogy a saját érdekeit képviselje. Amerikaiabbak az amerikaiaknál, miközben az Egyesült Államok szerintem elég jól tudja képviselni a saját érdekeit. Eligazgatják ők a világot úgy a huszadik század közepe óta, nem hiszem, hogy szükségük lenne a magyar balliberális értelmiség és a baloldali média segítségére.

Nem csak ők: az amerikaiak is megkérdőjelezték, hogy jó szövetségeseik vagyunk. André Goodfriend arról beszélt, hogy a NATO-ban sem biztos, hogy együtt tudunk majd működni, ha itt így folytatódnak a dolgok…

Hol van most André Goodfriend?

A lengyelek is csak félreértenek minket?

Lengyelországban választási kampány van, a külpolitikát ehhez használja fel mindenki. Ezen kívül a lengyelek valamiért elhitték magukról, hogy ők rendkívül fontos ország. Úgy érzik néha, hogy leckéztethetik a többieket a régióban. Lehet, hogy nem rokonszenves nekik a magyar kormány, nekem viszont az ő hozzáállásuk nem az. A mi médiaértelmiségünk persze hozza a formáját. Kéjjel hivatkoznak arra a Kaczyńskira, akit eddig a patás ördöggel emlegettek egy lapon. Csak azért, mert ezúttal szembemenni látszik Orbánnal. Mindegy, ki mit gondol a világról, ha Orbán ellen van, az nekik jó partner. Nagyon alacsony színvonal.

Az milyen színvonal, amelyen az Orbán-Simicska harc zajlik?

Simicska Lajos vitte erre a szintre, s ezzel nagyjából vége is van a történetnek. Saját magát tette alkalmatlanná a vitára.

Mégiscsak a kormányfő kezdte, a kormány veri szét a felépített médiabirodalmat, másikat kreál…

Én úgy látom, hogy nyilatkozataival, viselkedésével Simicska Lajos veri szét a saját birodalmát. Önmegsemmisítő üzemmódba kapcsolt: még azzal sem számol, hogy rögzítik a szavait azok, akiket azért tartott, hogy mindig mindent rögzítsenek…

Nem tart attól, hogy a jobboldal belebukik a csatába?

Simicska Lajos indult valaha választáson?

Nem, viszont az indulók finanszírozásában lehetett szerepe.

A kampányt a kampányfinanszírozási törvénynek megfelelően az erre felhasználható pénzből finanszírozzák, nem?

Ennyire azért ne legyünk cinikusak.

Nem vagyok cinikus: a jelenlegi törvény bőséges forrást biztosít ahhoz, hogy finanszírozhassák belőle a kampányokat. Ami biztos: új pártokat nem sikerült a baloldalon elindítani, s a régiekkel is gondok vannak. Az az egymillió ember, aki most kivár, aki bizonytalan, még vissza is jöhet 2018-ig – ha a Fidesz megérti a választópolgárok figyelmeztetését és levonja a következtetéseket. Ebben bízom.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/82529


Összesen 128 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Meg kéne hagyni a holokausztot a zsidóknak és slussz..


Ma minden csókos kap egy gumicsontot és presztizskérdést csinál belőle, hogy hány milliárdot tipor ki rá a közösből, ő, személyesen. Ha valaki beleköpne az ő saját levesébe, így hisztériázik a koncért, mint ez a tyúk, a saját szemétdombján.


Már az indexes cikkben sem értettem ezt a részt: "Magyarországon holokauszt-múzeumot, holokauszt-emlékhelyet a magyarországi zsidóság képviselői, a magyarországi zsidóság támogatása nélkül nem lehet létrehozni”.

Nyilván nem kérdezte meg az összes magyarországi zsidót, akkor meg miből gondolja azt, hogy a Mazsihisz által képviselt álláspont lefedi az összes zsidó gondolatát?


Van egy "Totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja", annak kéne egy nonfiguratív emléknűvet állítani, ahol mindenki azt gyászolhatja, akit elvesztett és nem lenne vita.

http://hu.wikipedia.org/wiki/T..


"nagyobb horderejű kérdésnek érzem, mint a Vasas szurkolók bátorítását és buzdítását, ráadásul - a focival ellentétben - ez sokkal inkább a miniszterelnök kompetenciájába tartozik."


Orbánnak lételeme a viszály, a háborúskodás, a felforgatás. Bizonyára, most fülig ér a szája.

Válaszok:
Fahrenheit 451 | 2015. március 5. 13:10

A nemzet azt jelenti, hogy örököse mindennek ami a múltból jött. Jónak és rossznak egyaránt.
Ahogy a római jog írja az örökösről.


Más a Totalitárius diktatúrák emlékhelye - http://mandiner.hu/cikk/201503..

és más az hogy a zsidó holokauszt emlékhelyet meg kell hagyni a zsidóknak, a volt gettóban.


"A magyarokhoz

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
...
... Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat."

(Berzsenyi Dániel)


1. 2001-ben.

2. Próbálj meg nyelvtani értelemmel bíró mondatokat írni.


A családomat elvittem Auschwitzba és Mauthausenba. Katolikusként elhelyeztük a kegyelet virágait, s megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ennek nem szabad megismétlődnie.

A mostani cirkusz méltatlan az egykori áldozatokhoz, de a ma élő józan gondolkodású zsidósághoz is. Az egész egy sértő biznisszé vált.

A pénzt adják oda a köztünk élő túlélőknek, szociális otthonaiknak, ezzel még szolgálhatják is az együttélést. Mert a mai játszma csak fokozza az antiszemitizmust. Az egészből csak az jön át, hogy a zsidók huzakodnak a koncon, csak a pénz ami számít, s igazából nem is érdekli őket az elhunytak szenvedése.

Felállhatna már egy józan zsidó közgondolkodó, s véget vethetne a cirkusznak.


"a Muhi mezőre ki fogják tenni Batu Kán lovasszobrát is..."


Az tuti:

Putyin:
"A látogatásra öt dokumentumból álló egyezménycsomagot készítettek elő Moszkvában. A tervek szerint aláírandó dokumentumok között szerepel egy magyar atomenergiaipari szakemberek oroszországi képzéséről szóló egyezmény, valamint az a megállapodás is, amelynek értelmében

magyar főkonzulátus nyílik az Oroszországi Föderációhoz tartozó Tatárföld székhelyén, Kazanyban"


Azt hittem, hogy elég érthetően írtam. De ha így pontosabb, akkor azt írom, hogy kegyeleti céllal meglátogattuk a két koncentrációs tábort.

Számomra és a gyermekeim számára is tanulságos, megrázó volt, nem tervezzük az ismételt látogatást. Egyetemista gyermekekről van szó, tehát nem kicsikről.

Azzal nem értek egyet, hogy az általános, vagy középiskolások lelki egyensúlyát az ilyen jellegű látogatásokkal felborítsák. Ezért nem értek egyet a mostani tervekkel sem, az iskolai oktatásra vonatkozó elképzelésekkel.

maradjon minden szülő egyéni joga annak eldöntése, hogy megismerteti-e gyermekeit ezzel a tragikus történéssel olyan mélységben, amint azt tervezik.

kezdettől azt vallottam, hogy a pénzt, ha van, akkor azt költsék az élőkre, s csendesen, de ünnepélyesen emlékezzünk meg a tragédia áldozatairól, minden más áldozatról is.

A gyermekeim meg majd eldöntik, hogy adott esetben ők miként járnak el saját családjaikkal. Az őket is taszítja, hogy az egész holokauszt egy gusztustalan üzletággá vált.


Páholyok harca?

Schmidt a Napraforgó páholy fővakolója.


Félig idéző jelben

Schmidt Máriától arrogáns és cinikus képviseletét láthatjuk a magyar ügynek.

A cikkre én is tudnék olyat mondani hogy a miniszterelnök úr nem megmondta a legutóbbi beszédeiben, hogy 2). innentől most megint a polgári Magyarországról beszélünk és 1).a következő korszakban előtérbe kerülnek a tárgyalások( a kormányzati munka foglalata a konzultációs logika)?

http://www.napigazdasag.hu/cik..

" – Mi lenne a foglalata ennek a kormányzati munkának? Van valamilyen rendezőelv, ami a látszólag széttartó intézkedéseket egybefogja és értelmezhetővé teszi?

– A legfontosabb a konzultációs logika, vagyis hogy az intézkedések az embereket bevonva szülessenek meg. A tapasztalatok szerint ugyanis abból csak baj származik, ha ez a mozzanat kimarad, mint ahogy az általunk távközlési adónak tervezett, végül internetadóként elhíresült vitában is történt. A rendezőelv pedig az eddig elért eredmények megvédése és az előttünk álló célok elérése."


Nekem tetszik Lázár vagánysága, de méginkább szeretem Schmidt Máriáét. Esetünkben a hölgy a szakember (megfelelő politikai tájékozottsággal is bír), tehát ne szóljon bele senki a munkájába...Szakmai dolgokat nem lhrt "kalákában" csinálni, kibicekkel pedig főképp nem. Kezdettől fogva az volt az érzésem hatalmas pénzekkel kellett volna befogni a kibicek száját, egyből hagyták volna a szakembert dolgozni. Mert ezt az objektumot biztosan nem képesek, hitközségi elölkjárók, pártpolitikus és egyéb laikusok megcsinálmi. Schmidt Mária helyében én visszaadnám a feladatot, mégha keményebb fából faragták is, mint engem.


Lázár alatt inog a szék.

Így akar érinthetetlen lenni.

Ha Orbán kivágja, majd Janó is jön az antiszemita jelzővel.


Egy évvel ezelőtt:
2014 a holokauszt éve,aztán erre jönne 2015-ben a Magyarország történeti program és a többi csoport kálváriája.

Hát nem így lett.


Nekem szülőhazám...


vaktyúk 2014. február 7. 20:11


Hogyan emlékezzünk meg méltón a történtekről?

Szerintem is így jó a sorrend.

A zsidóknak az üldözéséről emlékhely, amiben benne van , hogy mit szenvedtek el abban az időben itt Magyarországon - elismerés, érzelmi jóvátétel. Holokauszt emlékév.

Jövőre Magyarország megszállásáról emlékmű, "nem giccses",hanem normális konszenzuson alapuló, történeti konferenciák, az események feltárása és az egész magyar társadalom ( itt mindenkit beleértve) szenvedésének, kálváriájának bemutatása visszanyúlva az első világháborúig.Országunk kiszolgáltatottsága a nagyhatalmaknak, mozgásterünk pozitív és negatív választásaink, történések.

Úgy látszik, így is van. A mai helyzetben nem lehet a kettőt összekapcsolni, valóban kavarodást és a zsidók szempontjából kegyeletsértést okoz. Akkor pedig a mások sem tudnak megfelelően megemlékezni.

Ez nyilvánvaló ,hogy nem azt jelenti, hogy a magyar múlt feltárását nem kell 2014-ben folyamatosan végezni, sőt nagyon is kell készülni 2015-re, ha megvan arra az akarat, hogy megértsük mi történt velünk az elmúlt 100 évben és mit szenvedett el ez az egész ország.


A hazai zsidóság 70 éve nem gyászolhatta el igazán az elveszített szeretteit, ez az előző rendszer idején csak a templomjaikban történhetett vagy rejtett traumaként élt a családokban. Most lenne lehetőség ,hogy olyan emlékhelyet csináljanak - saját maguk saját maguknak - amelyben az egész ország és az egész világ elé tárhatják az itt történteket és méltón megemlékezhetnek. Ezt szeretnék és ezt nem mással elnyomva és felemásan.

Aztán erre jönne 2015-ben a Magyarország történeti program és a többi csoport kálváriája.

A két rendezvény év összekapcsolása nagyon sokat segítene abban, hogy tisztázni lehessen a történteket, mert ha bármely oldalról hamisság lenne a dolgok felmutatásában, az egymás mellé rakva nagyon kimutatkozik.

Ezt így kellene megcsinálni.

A zsidók itt Magyarországon normálisan nem gyászolhatták el a bajaikat . Erre lehetőséget kellene nyújtani.
Azonban ezzel nincsenek egyedül. Más csoportok sem tehették meg ezt.

Az egészet elfedi a gyűlölet,a hatalmi harc vagy a haszonlesés. Vagy épp az emberi közöny és érzéketlenség.

Félre kell most tenni egyik oldalról a bankozást,laudrezést, az izraeli politikát, Elie Viesel ügyét vagy a kárpótlások igénylését meg a kommunizmus bűneit - a zsidók jelentős részének ehhez nincsen semmilyen közvetlen köze - míg másik oldalról a fasisztázást, disznózást és bunkózást, hiszen a ( nem zsidó) magyar lakosság nagy részének ehhez nincsen kapcsolódása és ugyanolyan két lábon járó emberek.

http://mandiner.hu/cikk/201402..?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201608" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402..?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201503&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201608" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402..?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201608" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402.." target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402..?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201608" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402..


vaktyúk 2014. február 8. 09:54

Egy népet üldöztek

Hetven évvel ezelőtt egy népet üldöztek Európában. Elvették a jogaikat, elvették a lakhelyeiket,a tulajdonaikat,eltávolították őket, a családokat szétszakították, deportálták, olyan körülmények között tartották, hogy sokan belehaltak, másokat megsemmisítettek.

Erről szól a holokauszt, amihez a magyar állam és a magyar lakosság is hozzátette a magáét - akarva és akaratlan. A negatív történések mellett voltak pozitívumok, melléállások is, ezeket is nagyon fontos megismerni.

A magyar társadalomnak ezzel szembe kell nézni, el kell fogadnia történteket . Nem lehetünk holokauszt tagadók.


Ezután jönnek a szempontjaink, hogy miért is alakult ez így? Mi volt az, ami a magyar társadalomban történt és ma is történik a zsidóság körül . Mik voltak a félelmek , aggodalmak ellenérzést keltők, nyugtalanító társadalmi és személyes kapcsolati kérdések és azokkal mit lehet tenni.
A holokauszt valódi társadalmi elismerése azt jelentené- annak a biztonságát , hogy ilyen semmilyen néppel kapcsolatban nem történhet meg, állami szinten nálunk nem valósulhat meg( erről nyilatkoznak, nyilatkoztak politikusok) és a közszellem is elutasítja, ami a politikusok nyilatkozatánál sokkal fontosabb.
Nem üldözünk , nem küldünk a határainkon túlra, semmisítünk meg másokat.
Ez nyitna utat arra, hogy érdemben lehessen foglalkozni a népcsoportok között feszülő, többnyire gerjesztve fokozott , de meglevő , társadalmi kezelésre szoruló problémákkal.
Válaszok:
krisztoforo48 | 2014. február 8. 10:42
Agricola | 2014. február 8. 10:46

vaktyúk 2014. február 8. 11:40

@feketemacska

Nekem szülőhazám

Egy 21. századi emlékműben gondolkodjunk.
Van rá idő 2015-ig. Rendes pályázatot kell kiírni és a történészek munkáit folyamatosan ismertetni a legszélesebb körben.Itt nem fekete-fehér angyali jelképre van szükség, ez nem tükrözi a történteket.

Még egyszer írom:

Első a holokauszt éve,2014. Nem lehetünk holokauszt tagadók.

Második 2015, amikor az egész ország történetét komplexen megérthetjük , az előzőtől szabadulva, a közgondolkodásból határozottan a perifériára tessékelve, az országot ebből a szempontból kitisztítva.
Megérthetjük, mert kötelességünk is megérteni és történelmi igazságot szolgáltatni más csoportoknak is.

Kötelességünk és az országunk érdeke az is, hogy a mai ezzel összefüggő problémákról beszéljünk, amelyek akár forró témák is lehetnek (- élve Rajcsányi Gellért kifejezésével, aki a legforróbbnak nevezte, szerintem egyik legforróbb -) de másképpen forrók, mint most a jelenlegi állapotunkban.

http://mandiner.hu/cikk/201402..?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201608" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402..?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201503&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201608" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402..?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201608" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402.." target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402..?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201608" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201402..

http://mandiner.hu/cikk/201404..


Kérdezem Schmidt Máriát ,hogy amikor ezekről a kérdésekről beszélünk helyes-e a "hazai zsidóság" ( mint érintett csoport) kifejezés használata?

magyarországi zsidók - magyar zsidók
hazai zsidóság


A törökök megemlékeznek Magyarországról. A török tankönyvek szerint Mo. nem a kereszténységet nyögte 1526-1686 között, hanem az igazhitűek uralma alatt volt.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó