Ez valószínűleg ismerősen hangzik sok magyar számára.
Országomban olyan miniszterelnök került hatalomra, aki nem támogatta ezt a korporatizmust, de kiállt a szabad piacért, a szabad kereskedelemért, a vállalkozásokért, a globális versenyért, az alacsonyabb adókért, a fiskális felelősségért és a jogállamiságért. Megváltoztatta az országot és segített, hogy emelt fővel járhassunk.
Mint brit Európai Parlamenti képviselő nem feladatom, hogy beavatkozzak az önök választásába, mint ahogy az sem, hogy megmondjam, kire szavazzanak. De ha magyar lennék, nem sokat gondolkoznék, hogy Bokros Lajost az Európai Parlamentbe juttassam, hogy folytathassa a harcot egy olyan Európa megvédésére, amely az együttműködésről, versenyképességről és az igazi konzervatív értékekről szól. Együtt folytatni tudjuk a reformerek megkezdett tevékenységét az EU-ban, ami az uniót sokkal nyitottabbá, modernebbé, rugalmasabbá, és a magyarok érdekeit jobban szolgálóvá teszi.”
A fentieket azért írtuk le, hogy Ungváry Krisztiánnak ne kelljen húsz év múlva is hasonló nyilatkozatot tennie, mint amit kénytelen volt Antall Józseffel kapcsolatban: „Antall József valóban pozitív figuraként jelenik meg számomra, de nem ezt gondoltam róla húsz évvel ezelőtt.”
Budapest, 2014. március 24.