Juhász Péter az ellenzéki összefogásról: Ennél többet szerettem volna elérni

 

Valamennyire biztos, de nem gondolom, hogy az én arcommal kell futtatni ezt a kampányt. Ha nem vállalom ezt a listát, akkor nem rám kell, hogy épüljön a kampány. Meg fogok tenni minden tőlem telhetőt a háttérből, hogy előre mozdítsam a kormányváltást, leginkább szervezői munkákban. Pártot kell építenünk, hiszen nagyon fiatal párt vagyunk.

 

 

Az alvással nem volt soha bajom. Nekem nem ott jön ki a feszültség. Ha az a kérdés, hogy jól érzem-e magamat a bőrömben, hogy ezt vállaltuk, hogy erre szerződtem-e magammal három évvel ezelőtt, az a válaszom: nem. Ennél többet szerettem volna elérni. De ez nem egy személyen, egy akaraton múlik. Van egy helyzet: felépült a társadalomban, annak ellenzéki oldalán egy olyan közvélekedés, hogy már mindegy, ki van rajta, de egy lista kell – amivel én nem értek egyet személyesen, de elfogadom, ha ez van a közvéleményben, és ennek megfelelően kell politizálni.

 

 

Is-is. A kettő összefügg. Látszik, ha visszanézzük a sajtót, hogy az újságírók publicisztikái és az értelmiség megnyilvánulásai sem arról szóltak, hogy miként váltható le Orbán-kormány, hanem csak arról: összefogni, összefogni! Én ezzel nem tudok egyetérteni, ennél mélyebben is lehet vizsgálni a helyzetet. A kormányváltás a cél, ennek eszköze lehet az összefogás. Mára azt látom, sokaknak az összefogás maga lett a cél. Szerintem ők nem győzelemre, hanem összefogásra optimalizálnak.

 

 

Igaz. Gyurcsány Ferenc egy megosztó személyiség, sokakat el fog távolítani ettől a listától, illetve mozgósítani fog a másik oldalon, hiszen szimbolikus személyiségével fog kampányolni a Fidesz – ezt már csinálják is. Ha a szimpla racionalitást, a szavazatmaximálást nézzük, akkor pont ezzel ellentétes a jelenlegi helyzet. Ugyanezt gondolom Mesterházy Attiláról is: nem a személyével van bajom, hanem azzal az üzenettel, hogy az MSZP gyűri maga alá a különböző többi pártot az összefogásban.

 

 

Sok politikai huzavona vezetett ide. Nem akarom tagadni, hogy nekünk is voltak hibás lépéseink. Én másképp csinálnám, ha vissza tudnánk menni az időben.

 

 

Előbb magunkat, az önálló arculatot építeném, és azután kezdenék tárgyalni az MSZP-vel. Ehhez képest mi rögtön elkezdtünk tárgyalni a szocialistákkal, ami szerintem rossz pozíciót hozott ki a végére.

 

 

Eredményesek voltunk abban: olyan nem volt Magyarországon, hogy egy tíz hónapos párt stabil parlamentbe jutás fölötti eredményt érjen el.

 

 

Az LMP-nek volt hat-nyolc éves múltja Védegyletként. Nálunk a Millának volt egy három éves múltja, de eszünkbe nem jutott a pártpolitikába belépni. Utóbbi mindössze három-négy hónap leforgása alatt történt, amikor összeálltunk a Szolidaritással és Bajnaival. Ott is eredetileg ernyőszervezetet akartunk létrehozni, ami alatt összeállnak a most szövetséget kötött pártok. Azt, hogy mi végül pártot akarunk alapítani, gyakorlatilag egy éve mondtuk ki. Ehhez képest ez egy szép eredmény. Megéreztük, hogy van Magyarországon egy olyan réteg – ide tartozok én is –, aki azt mondja: se Fidesz, se MSZP. De nem tudunk egyetérteni az LMP politikájával sem, ami mindent elutasít. Mi egy integrációs szerepre vállalkoztunk, ez a küldetésünk. Magamat is integráló személyiségnek tartom: az volt a munkám öt évig, hogy roma telepek lakóit jobbikos polgármesterekkel kibékítsem mediációs tevékenységgel.

 

 

Bárkivel szóba állok. A Mandineren is volt riport arról a berlini útról, amikor a Gój Motorosok elnökével voltunk kint. Mondhatom, a barátom lett, a mai napig beszélgetünk egymással. Ha elmegyek Kálmán Olgához, abban biztos lehetek, ő fölhív, hogy jó voltam vagy nem volt jó. Egyszer azt írta ki a Facebookra, hogy akár rám is szavazna. Rengeteg ilyen sztorit tudok más vonalon is. Borsodban először úgy azonosítottak: „Na, itt a cigányvédő”, mert a médiából ez jön le. Aztán kiderül, hogy a békés együttélés mellett érvelek, ezért teszek meg bármit, persze nem egy elképzelt középen állva.

 

 

 

De, én ezt gondolom, és ennek egyértelmű az oka: nem egy párt szervezésére jöttünk össze annak idején, hanem egy ernyő létrehozására, amiben különböző nézeteket képviselő emberek, szervezetek kapcsolódnak össze egy célra, az Orbán-kormány leváltására. Nálunk ebből kényszer hatására párt lett, és meg kellett küzdeni azért, hogy a különböző identitásaink összehangolódjanak – egyébként azok nincsenek messze egymástól. Ezt a kifelé való kommunikációban sokkal nehezebb volt megjeleníteni. Ezt tekintem hibának. Előbb magunkat kellett volna felépíteni, az identitásunkat stabilizálni, hogy a szavazók is jobban kötődjenek hozzánk. Lett egy massza, ami sem ilyen, sem olyan, és ez nem elég a politikában hosszú távon. Persze most még nem a hosszú távban vagyunk, csak a rövid távban, de hiszem, hogy javítani fogunk mindezen a jövőben.

 

 

Tisztázzuk: nem akarok „összekötődni”, nem fogok a DK-ban politizálni, nem azt a politikát tartom megfelelőnek. Ez egy választási kényszer: a Fidesz előállított egy helyzetet, hogy matematikailag csak úgy lehet leváltani, ha egy jelölt indul a Fidesz jelöltjével szemben. Ez matek, nem politikai identitás vagy filozófia, és végképp nem becsület kérdése. Ez egy kényszer: össze kell állni olyan emberekkel, akik adott esetben teljesen mást gondolnak a világról, mint én. De azt az egyet közösen gondoljuk: ma leépítik a demokráciát, ma gyengítik a jogállamot, a magánvagyon tiszteletét teljes mértékben elutasítják. Én nem látom, miben különbözik az 1987-es kommunista rezsim a mai Fidesz-kormányzathoz képest.

 

 

Nem a kettőnk személyén múlt a döntés, öt párt egyeztetett a kerületről. Kerék-Bárczy Szabolcsot támogatni fogom a ránk váró munkában. Egy minapi találkozón megbeszéltük, hogy nyitottan fogjuk segíteni a kampányt.

 

 

A jövő politizálása kapcsán elmondanám: nem vagyok biztos benne, hogy a parlament lesz a politikai színtér központja. Ráadásul eddig sem voltam a parlamentben, mégis politizáltam, ez fenntartható számomra további négy vagy nyolc évig, semmi bajom nincsen vele. Nem az a célom, hogy bekerüljek a parlamentbe, hanem hogy tenni tudjak Magyarország jövőjéért. Most példát mutatok más politikusoknak, hogy így is lehet. Hogy tartjuk a szavunkat. Hogy az egyéni érdeket háttérbe szorítjuk a közösség érdeke miatt. Úgy gondolom, a pártomat hitelesítem azzal, hogy tovább tevékenykedek. A példamutatás fontos gesztus, ezt kéne eltanulnia másoknak is. Ősszel tévedtem Kuncze Gáborral kapcsolatban. Amikor legközelebb Kálmán Olgához mentem, bocsánatot kértem. Ezt iszonyúan fontosnak tartom. Érdekes, hogy Magyarországon az a választók elvárása, hogy ne legyen ember. Rajtam is számon kérték: „mi az, hogy visszalépek, nem megyek a parlamentbe, lemondok a hatalomról?” Basszus, van ennél fontosabb: az, hogy ember maradjak.

 

 

Ez nem így van. Nem azon múlik a politizálás, hogy az ember a parlamentben van vagy máshol. Egy pártot lehet építeni a parlamenten kívül is. Az után, hogy kétszáz ember lesz a parlamentben, én azt várom, hogy kétmillió ember kezd el politizálni és saját érdekeket képviselni. Ne gondoljuk azt, hogy a politika a parlamentben történik, és erről négyévente dönthetünk.

 

 

 

Nem a Milla szállt be az Együtt 2014-be, hanem a Milla alapító aktivistái közül egy jelentős számú magánember. Nem egy szervezet döntött arról, hogy akkor most bemegy a pártpolitikába. Az egy más kérdés, hogy a Milla közben elsorvadt, amit személyesen nagyon sajnálok. De párton belülről nem tudtuk tovább forszírozni, hogy civilként tovább működjön a mozgalom. Akik bent maradtak, talán elvesztették a hitüket, nem maradt hajtóerő. De azt gondolom, hogy a Milla szellemiségét mi tovább képviseljük. A korszakváltás garanciájának tartjuk, hogy a pártfinanszírozás átlátható legyen, hogy zéró korrupciós törvényt alkossunk, hogy az ügynöklistákat kinyissuk. Az egész párt a Milla tizenkét pontján alapul. Ezt a szellemiséget hozzuk, ehhez fog társulni egy jelentős méretű frakció. Optimista vagyok: 15-20 fős frakciója lehet az Együtt-PM-nek egy kétszáz fős parlamentben. A kormánykoalíció vagy a baloldali ellenzék negyedét alkothatjuk majd.

 

 

Szó nincs erről. Ha egyedül elindultunk volna, meggyőződésem, hogy hoztunk volna 8-10 százalékot. Nyilván vannak olyanok, akiknek az az érdekük, hogy azt terjesszék: megijedtünk. Olyan a pártban fel nem merült, hogy „Úristen, nem érjük el az öt százalékot”.

 

 

Abszolút. Pártszervezetek vannak 50-100 fős csapatokkal. Gyakorlatilag minden választókerületben jelen vagyunk, van, ahol kisebb, van, ahol erősebb csapatokkal. Az igaz, hogy nincs hol megmutatni magunkat – utalok itt a hazai médiaviszonyokra. Egyébként a Fideszt sem gondolom annyira szervezettnek, viszont az igaz, hogy van rengeteg pénzük, ami jól jön a választási szervezés során. Ők nem aktivistákkal, hanem fizetett alkalmazottakkal dolgoznak, ez kiderült a bajai választás során.

 

 

Hogy kire égett rá, az egy dolog. Hogy ki csalt, az egy másik téma. Meg kellett ismételni a választást, az egy Fidesz-csalás volt.

 

 

A feljelentésünk alapján járt el a bíróság, és kijelentették, csalás történt.

 

 

A Milla és az Együtt 2014 sem indult Budapest-centrikusnak, a Szolidaritásra pedig végképp nem igaz ez az állítás. Az a meglepő helyzet, hogy nem vagyunk erősebbek Budapesten, mint vidéken, ezt mérések is igazolják. Egyébként én is azt hittem, hogy Budapesten erősebbek vagyunk. Én egy pesti srác vagyok, itt éltem le az életemet, de évek óta az országot járom, képben vagyok. Le van fedve az ország, becsatornázódnak az akaratok.

 

Január 10-én azt mondta: a mostani közös ellenzéki lista – korábbi ígéretükkel szemben – nem alkalmas korszakváltásra. Akkor mire alkalmas?

 

Kormányváltásra. A korszakváltás el tud kezdődni 2014-ben, a frakciónk kontrollt tud majd gyakorolni a következő ciklusban.

 

 

Benne is felmerült, hogy mindenképp szeretne jelzést adni: ő sem erre szerződött magával. De ez csak beszélgetésekben merült fel, aztán lekerült a napirendről. Neki fenn kell lennie a listán.

 

 

Volt egy csalódottságérzés, és mindenről beszélgettünk. Ment egy óriás beszélgetéssorozat, ami a hétvégéig tartott. Végül a maradás mellett döntöttünk 90 százalékos többséggel, ellenszavazat nélkül. Kértem egy bizalmi szavazást a személyemről is. Egyértelmű lett az álláspont, hogy tíz hónap után nem lehet vége mindennek: ez egy út kezdete inkább. Ez az út rögös, nehéz, de rajta vagyunk.

 

 

A 4K! konkrétan hülyeséget beszélt. Aki olyat állít, hogy a fű nem drog, az nem beszélt még valódi szakértővel. Az Együtt 2014 készített egy drogügyi koncepciót, együttműködésben neves szakemberekkel és hozzáértő szervezetekkel. A véleményüket figyelembe vesszük a most zajló átdolgozás során. Mi vagyunk az első párt, amely a választások előtt tudja, mihez kezdene ezzel a témával. Nekem nem változott az álláspontom: a szakemberek mondják meg, hogy mi legyen, és ne a politika. Ezt gondolom egyébként mindenről, gazdaságról, kultúráról is. Fontosabb téma az alkoholstratégia. Orbán szerint mindenki főzzön otthon pálinkát, miközben van hatmillió alkoholfogyasztó és egymillió alkoholbeteg itthon. A dohányzás veszélyeiről sem beszélnek eleget, miközben minden harmadik magyar férfi ebbe hal bele. Ezeket a szenvedélybetegségeket egyben kellene vizsgálni.

 

 

A dekriminalizáció ma egy megtehető és szükséges lépés. A Kendermag Egyesület ugyanezt mondta 2007-ben.

 

 

Így van.

 

 

 

A legfontosabb, hogy ember maradtam, aki hű az elveihez. Nekem nincsen pozíciófétisem, nincsenek gazdasági céljaim. Én örülök, ha megélek és a családomat el tudom tartani, és ez eddig hónapról hónapra vagy napról napra sikerült. Ezen kívül engem az érdekel, hogy elvhű és önazonos maradjak. Eddig ez is sikerült, és úgy vélem, sok embernek tudtam segíteni időközben. A Kendermag csak egy ügy volt, de számos más témával is foglalkoztam: vagy ötven tüntetés futott a nevemen, rengeteg embernek és ügynek segítettem a médiába való bekerülését, jogsegélyszolgálatot szerveztem, romaprogramot állítottam össze, saját pénzemen jártam a településekre, és így tovább.

 

 

Szomorúnak. Szomorúak az emberek, és ez sokkal durvább, mint tíz, tizenöt éve. Emlékszem, '96, '98 körül az emberek tele voltak reményekkel, hogy túl vagyunk a rendszerváltáson, fölfelé megyünk. Aztán a kétezres években elkezdett lefelé menni a dolgok, folyamatosan, most pedig hihetetlen mélységekben vagyunk. Reménytelenség, borúlátás, bizalmatlanság. Nem véletlen, hogy több százezren elhagyták az országot pár év alatt.

 

A migráció létező jelenség; de a legutóbbi hónapokban, hetekben arról is szóltak hírek, hogy egyes felmérések szerint a magyarok – a fiataloktól a munkaadókig – az eddigieknél optimistábban ítélik meg a jövőbeli kilátásaikat.

 

Én nem láttam ezeket a felméréseket, én a saját ismerőseimmel beszélgetek, és látom, hogy a Facebookon miket raknak ki az emberek. Hozzám nem sok optimista hang jutott el. Nem is tudom, hogyan lehet valaki optimista: az emberek félnek, hogy elvesztik a munkahelyüket, kevesebben jelentkeznek egyetemre is, és így tovább. Látszik, hogy az emberek nem érzik jól magukat, nem mosolyognak az utcákon. Amikor a gyerekeimet leviszem a játszótérre, akkor sem látom a jókedvet mások arcán. Nem jó a közhangulat.

 

 

Vidámnak, boldognak. Hogy perspektívát látnak az emberek, hogy bíznak magukban és a hatalom gyakorlóiban, hogy az integráció és nem a dezintegráció felé haladnak a dolgok. Hogy a politikai szereplői megértik, nem egymás ellenségei vagyunk a saját hazánkban, hanem meg kell értenünk, hogy az országról lehet közös képünk, amiért közösen is cselekedhetünk. Ettől lennénk boldogak. Én akkor leszek boldog, ha mind a két szomszédom boldog. Nem lehet egy olyan közegben boldognak lenni, ahol mások boldogtalanok. A Fidesz tevékenysége ezeket a feszültségeket erősíti, ettől nem vagyunk sikeresek, mint ország. Ezért lehet például kiszolgáltatni minket az oroszoknak sitty-sutty. Mert a hatalom megőrzése a politikai cél, nem az ország helyzetének javítása.

 

 

A pártnak van három platformja. Én itt társelnök vagyok, a napokban ebben a pozícióban megerősítettek, nagy arányban bizalmat szavaztak nekem. Az lesz a feladatunk, akár kormányon, akár ellenzékben, hogy a korszakváltás garanciáit megerősítsük, a sajtószabadság biztosításától az ügynökkérdésig. Azt hiszem, lehet majd kényszerítő erőnk, és sikeresen tudunk majd fellépni a parlamentben.

 

 

Nem biztos, hogy velünk van a baj. Lehet, hogy a magyar politikai logikával van a baj. Ha alapból, kizárólag a korrupcióra optimalizálunk, akkor boldogan vállalom, hogy nem ebben a logikában gondolkodom. Ha a rövid távú politikai logikát tartják szem előtt, akkor boldog vagyok, hogy erre alkalmatlannak tartanak. Inkább a hosszú távú közjóért tennék. Ha Magyarországon ez az alkalmatlanság kritériuma, én szeretnék alkalmatlan maradni örök életemben. Bízom benne, hogy meg tudjuk változtatni a politikai kultúrát.

 

*

 

Fotó: Réti Bori (borifoto.hu)