Mi a magyar? Variációk a válaszokra Berlinben

2012. május 13. 18:20

Magyarországon nincs társadalmi önrendelkezés, valódi civil bázis és kritikus attitűd? A Krétakör illumiNation elnevezésű projektje azt próbálta bebizonyítani, hogy a magyar demokrácia válsága az egymásról és a világról alkotott meggyőződéseink szűklátókörűségéből, az unásig hangoztatott szekértábor-elméletek kényelmes elfogadásából fakad. A Berlini Biennálén rendezett politikai szocio-reality-n jártunk.

Mi a nemzet? Miért kell minduntalan definiálni, kiplakátolni, sőt: intézményeket átnevezni a szilárd(abb) közös nemzettudat reményében? Egyesek miért tagadják, miért nem vesznek róla tudomást, miért legyintenek saját nemzeti identitásukra; mások pedig miért csinálnak ügyet abból, ha valaki nem úgy definiálja a nemzet fogalmát, ahogyan azt ők teszik? Ügy-e ez egyáltalán, amin vitatkozni kell? Elkísértük a Krétakört Berlinbe.

11:40, a buszon kettővel előrébb ülő hvg-s fronton előkerül a vekni kenyér, bicska, szalonna és a kolbász. „Visszafelé veszünk vágódeszkát!” – így Tóta W. Árpád. Az átható kolbásszag beteríti a buszt. Hogyha valami, akkor ez például nemzeti, szerencsére a lilahagyma otthon maradt. Már jócskán elmúlt dél, Prága még mindig sehol.

Magyarországon a nemzeti identitás kérdésére szélsőséges válaszokat kapunk, melyek az esetek többségében komoly indulatokat váltanak ki. Nálunk a nemzeti indentitás kifejezése politikai kérdés. A teljes közöny és Illyés Gyula „magyar az, akinek fáj Trianon” frázisa közötti végletek szellemében aztán könnyű szívvel lehet lebolsevikozni, fasisztázni, libsizni, idegenszívűzni, nácizni stb. a másikat, ha a véleménykifejtés „nem a megfelelő közegben” történt. Egyáltalán mi a megfelelő közeg? Aki nem „mélymagyar”, az rossz magyar?

Mindennapjainkat meghatározza a folyamatos öndefiniálás. Márkázzuk magunkat a közösségi oldalakon, hogy érdekesebbnek tűnjünk, szlogenek mögé bújunk, megalkotunk egy megfelelőnek vélt képet, hogy a közösség befogadjon minket. Legyen ez a közeg egy hipszter blogközösség, egy gimnáziumi focicsapat, egy együttes rajongótábora vagy akár egy szélsőjobboldali motoros klub. Mert a nagymagyarországos bőrszütyő ugyanúgy csupán egy termék, mint a Justin Bieber-póló. Ám ebben a nagy helyezkedésben, determinált elvekhez való alkalmazkodásban kicsit elvesztünk: beleültünk a kézenfekvő szekértábor-elméletek diktálta, ám részben fals, felülről generált valóságba. Saját nemzeti identitásunk kérdésében az önvizsgálat/elfogadás helyett hajlamosak vagyunk bedőlni az egybites politikai vezérelveknek és magunk is kirekesztővé válunk. Hadd' határozza meg mindenki magának, hogy neki személyesen mit jelent a nemzet, ne pedig a Simicska Lajos.

 
 
Valaki egyszer azt mondta: ha még egyszer le merem írni azt, hogy társadalmi párbeszéd, többé nem áll velem szóba; de ettől még igaz: a Krétakör már jó ideje nem csak a színház egyirányú, színpad-közönség nyelvén próbál kommunikálni. Régen sem tartoztak az utcán meztelenül vaslétrára állva ordibáló performanszokat bemutató alternatív társulatok közé, de a Krízis trilógiával, valamint a Gubanccal határozottan áteveztek a drámapedagógia, az interaktív, közösségi játékok és a kétirányú kommunikáció vizeire.
 
A Gulyás Márton és Fancsikai Péter által levezényelt illumiNation projekt pályázatát még március elején hirdette meg a Krétakör a nemzeti identitás témakörében, többek között a Mandineren. A pályázóknak egy kívánatos nemzeti identitás fogalmát kellett meghatározniuk, valamint egy programot javasolniuk, amely ezt az identitást erősítheti. A beérkezett 18 pályamű közül végül hatot választottak ki, ezek kaptak lehetőséget a bemutatkozásra a Biennálén és szállhattak versenybe az 5000 eurós fődíjért, amiből a győztes megvalósíthatja elképzeléseit.
 
Az alapvetően akcionista megközelítéseket előnyben részesítő berlini művészeti seregszemlén a szervezők egy olyan dramatizált politikai fórumot szerettek volna megvalósítani, amelyben a különböző világnézetek, meggyőződések képviselői először megmutatkoznak a nyilvánosság előtt, majd ezt követően egy irányított játék, moderált vitafórum keretében kapcsolatba lépnek egymással. A gyakorlatban ez két napot és kétszer öt és fél órás vitát-prezentációt-megoldandó feladatokat jelentett. A hat csoportot először a magyar zsűri értékelte, ám a végső döntés a német zsűri kezében volt.
 
 
A felkért magyar bírák névsora: Mészáros Imre, a Gój Motoros Egyesület elnöke; Juhász Péter, a TASZ tagja és a Milla alapítója; Forgács Marietta, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal foglalkoztatás-szervező menedzsere, aki cigányként képviselte Magyarországot; Udvarhelyi Tessza, a Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport tagja, Gerényi Gábor Index-alapító, médiavállalkozó; L. Ritók Nóra, egy hátrányos helyzetű családok megsegítésén dolgozó civil szervezet, az Igazgyöngy vezetője; valamint Dinók Henriett, a Romaversitas Alapítvány munkatársa. Velük szemben ült a német zsűri, akiket periferikus német társadalmi csoportok tagjaiból hívtak meg: közmunkás németországi fiatalokat kellett a magyar zsűrinek meggyőznie. 
 

 
A program a szocreál Theaterdiscounter nehézkes szocreál épületében indult egy riportfilmmel, amelyben hazai közszereplők próbálták meg definiálni, mi a magyar: TGM-től Schöpflin Györgyön át Novák Elődig és Dopemanig; Daróczi Ágnestől és Gyurcsány Ferenctől Ablonczy Bálinton át Karácsony Gergelyig és Feldmájer Péterig terjedt a lista. A filmet követő vita után bemutatkozott a hat pályázat: volt, egyesek egy társadalmi réteget vagy szűkebb csoportot, mások mindenkit igyekeztek megszólítani. Elsőként az Ycon csoport vázolta régi fényképekkel és történetekkel játszó elképzelését, amelyben a gyerekek saját családjukból, felmenőik közül választhatnak egy hőst, majd a Brunszvik Teréz Társaság – egy berlini magyar egyesület – vázolta tervét, melyben a kint élő magyarok gyerekeire fókuszálva derítenék ki workshopok segítségével, hogyan látják a nemzeti identitás kérdését.
 
A Zöld Pók Alapítvány „Mi vagyunk az új undokak” elnevezésű toleranciaprogramja arra a sztereotípiára épült, hogy a „magyar gyűlölködő nemzet”, az utálkozás, anyázás (mely nem egyenlő a gyűlöletbeszéddel) az önazonosság része, melyet elnyomunk magunkban. Papp Rékáék szerint a hallgatás spiráljából kitörve ugyanúgy egymásra találhatnánk, mint ahogy annak idején a fekete polgárjogi és a meleg méltóság mozgalmak tették. A Zöld Pók szerint két oldala van a görbe tükörnek: ha elfogadjuk hevesen vitatkozó természetünket, könnyebben eljutunk a gyűlölködéstől való mentességhez.
 
 
A „Jó kedvvel, bőséggel” börtönprojekt a fogvatartottak nemzeti identitásának megfogalmazását, illetve újradefiniálását segítené elő. A csapat szerint ez azért nagyon fontos, mert a börtön ideális talaj egy ilyen természetű program megvalósítására, hiszen leképezi a társadalmi folyamatokat. A nemzeti identitás pedig nem épülhet a veszteségre – egy elítélt elvesztett korábbi életére, vagy akár Trianonra. A Küma fiatal egyetemistákból álló csapata a hozzájuk hasonlóan külföldön tanuló magyar diákok hazatérési hajlandóságát segítené azzal, hogy az útjukat egyengetné. Az utolsó pályázó, a Közös Halmaz a nemzeti traumák feldolgozására álmodott egyfajta köztéri vándorkiállítást: a közönyt, félelmet és elszigetelődést szembenézéssel orvosolnák. 
 
A zsűrizés a gyakorlatban nem ment zökkenőmentesen, ugyanis az első nap a nagyszámú német döntéshozók kevéssé tudtak azonosulni a magyar problémákkal és a figyelmük is lanyhult, ám a második körre szerencsére csak azok maradtak a vitára, akiket valóban érdekelt a projekt. Érdekes volt látni, hogy az alacsony szociális helyzetben lévő németországi fiatalok nem is értették, hogy mi, magyarok, mit vekengünk ennyit a magyarság kérdéskörén.A nemzeti retorikai témákhoz képest viszont feltűnően intenzívebben tudtak kapcsolódni a szociális kérdésekhez, és aktívan vettek részt a vitákban. Érthető módon nagyobb krízisnek élik meg az egzisztenciális válságot a nemzetinél.
 
 
Csütörtökre végül négy pályázat jutott tovább: a Közös Halmaz, az Ycon, a Zöld Pók és a Küma. A második nap programja Örkény Antal szociológus professzor az elmúlt két évtized demokratikus deficitjét taglaló előadásával kezdődött, majd a cigányság és a hajléktalan emberek helyzete került a viták fókuszába, miközben a négy versenyben maradt csapat feladatokat kapott. Örkény szerint a magyar társadalomban elmaradt valami lelki értelemben, méghozzá az, hogy magunkénak érezzük a nemzeti identitást.
 
Mindennek van múltja, ha pedig nincs, akkor teremteni kell – jelentette ki a professzor, aki szerint a felülről létrehozott rendszerek által képzett identitásvákuum a társadalmat sémákba szorítja, erre pedig szerinte jó példa az alaptörvény preambuluma, amely egy elképzelt társadalomhoz szól és a múltba tekint vissza. A zsűri parázs vitáit a csapatok újabb prezentációi tagolták: először arról kellett beszámolniuk három percben, hogy projektjük mivel tudna segíteni a demokratikus deficiten, később pedig a Biennálén vendégeskedő, Berlinben színházi tanulmányokat folytató bécsi iskola nemzetközi diákjait kellett úgy felkészíteniük, hogy úgy tudják őket képviselni, mintha diplomaták lennének.
 
A hatórás blokk végén a Külföldön Tanuló Magyar Egyetemisták Szövetségének csapata nyerte végül az 5000 eurós fődíjat, amely összeget ennek a valóban támogatásra érdemes ügynek, a külhonban tanuló magyar diákok hazatérésének és integrálódásának elősegítésére fordíthatnak. Elmondták: először egy honlapot terveznek, aztán pedig hazai gimnáziumokban szeretnék felmérni az igényeket, valamint tájékoztatni a diákokat külföldi lehetőségeikről és segítséget nyújtani a további boldogulásban.
 
Az illumiNation valójában a közös gondolkodást serkentő eseményként értelmezhető. Nincs szükség az idealizmusra, az elérhetetlen utópiák kergetésére, melyekben Novák Előd Tamás Gáspár Miklóssal kézenfogva elültet egy fát, miközben felváltva szól a Kárpátia és Dopeman. Nem kell egyetérteni, de le kell tudni ülni egy asztalhoz. Mint ahogy a Zöld Pók csapatának zárszavában elhangzott: „A zsűritagok az előbb még itt ölték egymást, most meg kinn cigiznek együtt; mert ilyenek vagyunk és ez rendben van így”. Beszélgessünk többet.
 

Fotók: Tóth Ridovics Máté

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/36485

Beérkezett trackbackek

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Majd amikor a német lakosságnak több mint a fele német állampolgárságú muszlim lesz, újra vegyük elő ezt a témát.

"... meghirdette a Mandineren"...

való igaz, az eredmény a hülyeség zárt halmazának látszik.

Ami engem történetesen nem lep meg.

"...meghirdette a Mandineren"...

Megette a fene, ha nem lehet közös érdekekben megegyezni!...


Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés