Az LMP alapvetően jól döntött, hogy végül kihátrált a kétes együttműködés mögül. Már akkor sem értettem az egészet, amikor először felmerült Schiffer András és Istvánffy András között, hogy netán közösen indulnak a választásokon. Az LMP-ből pont a baloldalibb szárny szakadt ki, amikor a Párbeszéd Magyarországért megalakult. Az ugyan rendszerkritikus, de teljességgel újbalos Negyedik Köztársasággal való összeállás újra a baloldal bugyraiba lökte volna az LMP-t.
Persze nehéz Schifferék helyzete, hiszen azzal, hogy nem kívánják meghatározni magukat a bal–jobb-tengelyen, még nem érik el azt, hogy mások nem helyezik el ezen őket. A Fidesz jobbszárnyán és a Jobbikban elég erőteljesek például azok a hangok, hogy az LMP csupán a világeszdéesz egyik újabb ármánya, maga a New York–Tel-Aviv-tengelyről érkezett, báránybőrbe bújt farkas. Persze a másik oldalon sem tudnak mit kezdeni az LMP-vel: ott amolyan Fidesz-szatellitként könyvelték el, sőt, azt is el tudják képzelni, hogy adott esetben 2014-től koalíciós partnerként beálljon a Fidesz mellé. Ilyen kétoldalról érkező támadások ellenében igen nehéz ügyesen taktikázni.
Ugyanakkor úgy látom, hogy a meghatározhatatlan oldalon álló ökopárt saját szavazói körében még mindig népszerű ez a fajta „el nem kötelezettség”, s mostani döntésükkel megerősítették: tovább haladnak a schifferi úton. Jó eséllyel ugyanis saját táborukból vesztettek volna szavazókat, ha harcias balos mozgalmárok felé nyitnak – kétséges tehát, hogy mekkora haszna lett volna a mérhetetlen támogatottsággal rendelkező Istvánffyékkal összeállni.