Verespataki abszurd: ballib belvillongás Bukarestben

Komolyan mondom, ha nem ők döntenének a sorsunkról, akkor egészen szórakoztató lenne az az abszurd szappanopera, amiben mi élünk Romániában. Az előző részek tartalmát most nem foglalom össze, jelenleg ott tartunk, hogy Verespatak miatt a román ballib-koalícióban is elindult a balhé – nevezzük ezt származékos haszonnak.

Az egészet Crin Antonescu kezdte el. Ő a Nemzeti Liberális Párt (román betűszóval: PNL) elnöke, a koalíció társelnöke, aki úgy véli, hogy ő az ellenzék vezére is, merthogy kormányon van, de nincs hatalmon. Ha nem értitek, itt a magyarázata: addig nem jelenthető ki, hogy hatalmon vannak, fejtette ki, amíg a korrupcióellenes hatóságok leválthatják a minisztereket, vagy amíg az alkotmánybíróság törvények alkalmazását halaszthatja. Mondjuk, a világ normálisabb részén alapból nem javasolnak korrupt politikusokat miniszternek, és alkotmányellenes törvények is jóval ritkábban születnek, tanulni kell még ezt a demokráciásdit, no. Ez az ellenzéki vezérbe oltott kormánypárt-elnök aszongya, hogy közvetve úgy tudja, a szocik támogatják a bányatervet, amivel neki ugyan nincs baja, de jó lenne, ha az elvtársak most már kiteregetnék a lapjaikat.

Elnöktársa, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elöljárója, Victor Ponta – aki képviselőként nem ért egyet saját kormányfői álláspontjával – visszavágott, hogyaszongya, a kormány összes minisztere támogatta a verespataki cianidos bányászatot, Antonescu minden apró részletét ismerte az ügynek, ne gyöjjön a kanyarfúróval. Egyébként a verespataki bányanyitás bedőlése azzal jár, hogy Fehér megye eltűnik a gazdasági térképről, tette hozzá a miniszterelnök, innen is látszik, hogy nem közgazdaságtanból másolta a doktoriját. Családilag is nagy a kever: Antonescu felesége, Adina Vălean EP-képviselőként a cianidos bányászat mellett lobbizott, Ponta felesége, Daciana Sârbu EP-képviselő viszont határozottan ellenzi.

Habnak a tortán nemrégiben megszólalt mindkettőjük szellemi atyja, Ion Iliescu volt államfő is – aki kommunistaként váltotta a kommunistákat, majd bányászokkal verette a demokráciát követelő honfitársait –, nagyjából lehülyézte a bányanyitás ellen tüntetőket, azokhoz a 19. századi haladásellenes költőkhöz hasonlította őket, akik a mozdonyok füstjétől féltették a természetet, és kijelentette, hogy bár annyira nem ért hozzá, de szerinte a cianidos technológiának nincs alternatívája, azt mégsem lehet, hogy ott az arany, mi meg csak nézzük. Tízezrek szerint meg lehet, bár az is igaz, hogy minket nem Ceauşescu dresszírozott az egy, igaz út megfutására.

A másik nagy öreg, Dan Voiculescu – aki szekusbesúgóból lett konzervatív pártelnök, manapság médiamogul – az egész médiatrösztjét az RMGC zsoldjába állította, miközben a zsebpártjának a képviselői azzal égették magukat, hogy már az odautazás előtt publikálták a verespataki helyszíni szemléjük (bányanyitás melletti) eredményét, miközben a helyi sajtóban a bányanyitás ellen érveltek.

Vezető televíziós újságírók egy feszt verik félre a harangot, szerintük még csak most jön a feketeleves, Pontáék csupán diverzáltak, úgy megetetik velünk a ciánt, hogy attól koldulunk. És egészen elképesztő következtetéseket tudnak levonni abból, hogy például Ponta a szabadságát Miamiban töltötte. Az ő fejükben minden mindennel összefügg, ezzel csak az a baj, hogy megéltek már egyet s mást, nagyon félő, hogy akár véletlenül is eltalálják az igazságot.

Kissé párhuzamos világként a román értelmiség egy új nemzedék, új politika iránti igény megjelenését vizionálja, pontosabban úgy vélik, hogy a tüntetések túlnőtték Verespatakon, új hajnal hasad, az utcára vonuló fiatalok már nem elégednek meg a régi és csődös formákkal, lesz itt még közvetlen demokrácia. Nem akarom TGM-et szükségtelenül idecitálni, de képzeljetek el több tucat TGM-et, rosszabb íráskészséggel, ugyanakkor jóval nagyobb lelkesedéssel, és nagyjából képet alkothattok a román értelmiségi enthuziazmusról.

És hogy továbbra is kössük a magyar rögvalósághoz a szomszéd abszurdot: Romániában is úgy vélik, hogy a tüntetőket Soros pénzeli. Csakhogy itt a bányanyitást ellenzők antiszemita része rátesz még egy lapáttal, szerintük a bányanyitás mögött is ő áll.Korábban összefoglaltuk, hogy a román újságírók meddig jutottak el a tulajdonosi háttér feltérképezésében, a kőkemény tények alapján egyelőre annyit tudunk biztosan, hogy húsz bányász tényleg erőst akarja a munkát, olyannyira, hogy szerdán már fel sem jöttek a tárnából, elbarikádozták magukat, belőlük most inkább nem űznék gúnyt. Az viszont enyhe szemöldökfelhúzásra késztetett, hogy Rovana Plumb román környezetvédelmi miniszter úgy tudja, hogy Románia lakosságának 75%-a támogatja a verespataki cianidos bányászatot, legalábbis ezt közölte telefonon Janez Potočnikkal, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosával. Ezek valami nagyon erős tudatmódosítókat szednek ott Bukarestben, nem csoda, hogy Ponta és Crin személyisége naponta hasad vagy kettőt. Mert csakis ez lehet a magyarázata, hogy a miniszterasszony félreértette a tüntetéseket, kinézett az ablakon, és annyit látott, hogy Rosia Montana, na, szeret minket a nép, biccentett az okos fejével, követelik maguknak a ciánt, adjunk nekik.

Időközben az RMGC CEO-ja, Jonathan Henry odanyilatkozott, hogy ha a képviselőház leszavazza a verespataki bányaberuházást, kártérítést fog igényelni a Gabriel Resources, amelynek értéke akár a 4 milliárd dollárt is elérheti, merthogy szerinte a törvényhozás nemzetközi befektetésekre vonatkozó szabályozásokat sért meg a bányanyitás megakadályozásával. Szerda estére már visszakozott, hogy ő nem is ezt nyilatkozta, dehogy mondaná meg egy magáncég, hogyan szavazzanak a választott képviselők, eszébe sem jutott zsarolni, nagyon tiszteli a népet és ezt az egész demokratikus jogállam-izét, félreértették a szavait a The Globe and Mailnél. 

Végezetül, hogy ne csupán az arannyal bajmolódjunk, a jó hír az, hogy az RMDSZ hétfőn találkozott Victor Pontával, aki megígérte nekik, hogy folytatódni fog az észak-erdélyi autópálya építése. No, ez az a geg, amin már nem is tudok röhögni.