Harmadik erő megjelenésének örülne Hadházy

A Teol.hu-nak megerősítette legutóbb, hogy kihallgatták a trafiküggyel összefüggésben. Hivatalosan hol tart ez az ügy jelenleg, lehet már tudni többet?

Annyit szoktam tudni elmondani, amit az ügyészség is kommunikál: jogosulatlan adatkezelésről lehet szó. Itt azt kell és lehet kideríteni, hogy ezeket a nevek, amiket a polgármester felolvasott a képviselő-testületi megbeszélésen, hogyan kerültek hozzá. Törvényesen nem igazán szerezhette meg a listát. Ő olyanokat szokott mondani, hogy akik lobbiztak nála, azoknak a neveit olvasta fel. Viszont a felvétel alapján is tényszerűen meg lehet állapítani, hogy nem ismeri ezeket az embereket. Arról nem tudok, hogy ellenem folyna ennek kapcsán nyomozás, persze bármi megtörténhet. De sok jogásszal egyeztettem, és egyértelmű volt, hogy az adatkezelés jogosulatlansága mellett nem mehetett el szó nélkül az ügyészség.

Akkor az adatvédelmi vizsgálódáson túl azt már nem is tudhatjuk meg, hogy a trafikok elosztása mennyire ment szubjektív szempontok alapján?

Hogy mi bizonyítható és mi nem, egy módon derülhetne ki szerintem: ha összehasonlítják a nyertes és a vesztes pályázatokat. Szekszárdon is beszéltem olyan vesztes pályázóval, akinek ugyanaz írta az üzleti tervét, mint egy nyertes pályázónak. Az összevetéssel lehetne bizonyítani a pontozás terén felmerülő szubjektív szempontokat, de sajnos pont ezt tudják elkerülni a vesztes pályázatok visszaküldésével. De ha lesznek felbontatlanul bemutatott pályázatok, azok talán tudnak majd segíteni a bizonyításban.

A pályázatok elbírálása során szavatolni tudták egyesek kivételezett helyzetét?

Azt hiszem, százhúsz pontot kaphattak a pályázók, ebből hatvan tökéletesen objektív szempontok szerint került elbírálásra (kismama, rokkant, hány éve csinálja, van-e már üzlete, stb.), a másik hatvan pedig az üzleti terv minőségére járt. Ennek két oldalát érdemes megnézni: egyrészt önmagában vicces az, hogy mit lehet írni egy üzleti tervben, amikor úgy volt meghirdetve a dolog, hogy ülök egy elsötétített szobában, amit nem reklámozhatok és csak dohányt árulhatok, négy százalék haszonért. Erről hogy tudok én olyan üzleti tervet készíteni, ami egyszer nulla pontot ér, másszor ötvenet? Tágabb tanulsága is van a dolognak: ha én azt mondom, hogy egy üzleti terv ilyen irgalmatlanul fontos, akkor miért kell egy országban egyik pillanatról a másikra felrúgni szabályozókat, adószabályokat, vertikumokat? Így biztosan nem lehet üzleti tervet csinálni. A befektető pedig nem tud befektetni, ha nem tud kiszámítható légkörben megírni egy üzleti tervet. És jogosan teheti fel a kérdést, hogy ha ebben az országban egyik napról a másikra kaphat valamilyen sarcot vagy betilthatják, akkor mégis hogyan fektessen be?

És csak a kivitelezéssel nem értett egyet, vagy magával az állami koncesszióba vétellel sem?

Nem értek hozzá, de ahogy alapvetően indult a dolog, azt akár el is lehetne fogadni. Ha tényleg kisnyugdíjasok árulják a dohányt a trafikban, az még nem feltétlenül vágja meg a benzinkutakat vagy a kisboltokat, esetleg a trafikosokat, akik akár meg is tarthatták volna az üzletüket. Ami történt, azzal az a baj, hogy nem csak a trafikosokat érinti, hanem egy csomó kiskereskedőt is. De addiktológusok mondják egyébként, hogy ettől sem lesz feltétlenül kevesebb a dohányosok száma. Svédországban az alkoholra vonatkozik hasonló szabályozás, de ettől még nem lett kevesebb piás, maximum megveszik egy héttel előre, amit később terveznek elfogyasztani. De oké, akár el is lehetne fogadni az új rendszert: egy ismerősöm Ausztriában él, és elküldte az ottani szabályozást. Hasonló, mint az itthoni, de mégis más, ott tényleg csak rokkantak kaphatnak trafikjogot. De le van az is szabályozva, hogy egymástól milyen messze lehetnek trafikok, illetve hogy milyen intézményektől kell ezeknek távol esniük. Meg lehetett volna ezt csinálni rendesen is, de mellément sajnos.

Akkor mit kellene tenni a jövőben? Még több koncessziót adni, esetleg visszatérni a korábbi rendszerhez?

Megint azt mondom, hogy nem láthatom át teljesen a dolgot, de ha ezt a rendszert megszüntetik, az azonnal perelhető is lesz. Akik most koncessziót kaptak, azok ezzel biztosan jól járnának. Tömegesen adnák be a pereket és tennének szert hatalmas haszonra rövid időn belül. Szóval nem tudom, ebből hogy lehetne kijönni. Én inkább az eredeti kiírásnak megfelelő szempontokat állítanám vissza, abba nehéz lenne jogilag belekötni. Persze én nem vagyok jogász, csak egy kis vidéki állatorvos.

Mit szeretett volna elérni, miként kezelhette volna a helyzetet jól a Fidesz?

Amikor felszólaltam ez ügyben, akkor teljesen komolyan gondoltam, hogy ezzel még a jobboldalnak is segíthetek, és a Fidesz megfelelően reagálhatja le a dolgot. Itt ez az lehetett volna, hogy azokon a helyeken, ahol egyértelműen van bizonyíték a szabálytalanságra, ott egyes vezetőkre nézve következményei is lesznek a dolognak. Európában egyébként ez így is szokott zajlani. Ez alkalmat adott volna a nyertesek újbóli felülvizsgálatára is. Ennek kapcsán egyébként Fábry is csodálkozásának adott hangot: ő is hiányolta a következmények levonását. Ha ezt a jobboldal felvállalja, azt pozitívan is lehetett volna kommunikálni: a jobboldalon is voltak csúnya dolgok, de bezzeg mi azonnal intézkedtünk is. Így a baloldalnak kevesebb jogalapja lehetett volna a morális vádak megfogalmazására.

A miniszterelnök nem határolódott el az ügytől.

Az ezzel kapcsolatos szokásos pénteki Orbán-interjú nagy csalódás volt számomra. Arról beszélt, hogy ez a dolog így rendben van, és nem fordíthatunk hátat a saját embereinknek. Ez az ügy viszont szerintem már nem az a mód, ami Európában megszokott: hogy talán kicsit lejt a pálya a kormányzó oldal felé, de azért nem annyira durva módon. Itt a „saját támogatóink” megsegítéséhez előbb el kellett venni emberek megélhetési forrását. De láthattuk ezt egy miniszterelnöki videón is: Ormánságban volt egy kihelyezett kormányülés, Orbán pedig ellátogatott egy boltba. Ott megkérdezte azt is, hogy milyen a boltos forgalma, az meg rezignáltan csak azt felelte, hogy a dohány árusításának megvonásával már biztosan kevesebb lesz. Testközelből tapasztalhatta tehát, hogy úgy segítik a saját embereiket, hogy közben elvesznek nagyon sok egzisztenciát. Szekszárdon is bezárt már egy benzinkút ennek következtében, kettőnek meg lecsökkent a nyitva tartása, már nem fognak éjjel-nappal üzemelni. Sajnos nem lehet erre más hasonlatot mondani: olyan, mint amikor Rákosiék elvették a budai villákat az úgymond osztályidegen emberektől, és odaadták a jó kádereknek.

Fábry mellett egyébként felszólalt a trafikügy ellen Pesty László is. Mi lehet az oka annak, hogy egyelőre semmilyen következménye nem volt a történteknek?

Igen, Pesty reakciója számomra is szimpatikus volt. Sajnos sokszor azt látom, hogy a Fidesz válságkezelése nem igazán működik jól. Pozitív történések esetén a kommunikáció jól megy, de ha valamit elront a párt, akkor beáll a teljes tagadásba. Nem igazán szereti saját hibáit bevallani. Szoktak lenni tudtommal belső közvélemény-kutatások is amúgy, ilyenkor megkérdezik a saját embereket, hogy mi a véleményük egy-egy ügyről. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy olyan pillanatban kérdeztek rá a dologra, amikor még a jobboldaliak nem egészen gondolták végig a történteket. Én is sok olyan emberrel beszéltem, akik még csak mostanában jönnek rá, hogy ez a változás a boltosokat is tönkreteszi. Elképzelhetőnek tartom, hogy sokan a jobboldalról azt mondták még korábban: nem volt szép dolog, de hát segítsük a saját embereinket. Aztán a következményekre csak most kezdenek ráébredni.

Piac és állam viszonya a trafikok mellett felmerült más ügyekben is: kaszinóknál vagy például a takarékoknál is lehetett olvasni erősebb állami szerepvállalásról. Az említett ügyek között ön lát párhuzamot?

A takarékszövetkezeti ügy sajnos nagyon hasonlónak tűnik a trafikügyhöz. A rendszerváltás környékén az édesapám kisgazda párttag volt. Aztán persze az elsők között rúgták ki, Torgyán egy nem túl szép, populista irányba vitte el sajnos a pártot. De az elején volt a kisgazdáknak egy komoly jelszavuk, ez pedig a „tulajdon szentsége” volt. Ennek kihangsúlyozása akkor furcsa volt számomra, teljes evidenciának tűnt a dolog. Most értem csak meg igazán ennek a jelszónak a jelentőségét , mert a takarékszövetkezetek ügye is ebben hasonlít a trafikokéra: hozzányúlnak valamihez, ami másoknak a tulajdona.

Az egyeztetés idején tudta egyébként jelezni képviselőtársainak vagy a polgármesternek, hogy nem ért egyet a megbeszéléssel?

Nem, mert bár ez egy másfél órás megbeszélés volt, a meghirdetett témák között ez nem is volt ott. Frakciómegbeszélésnek is lehetett ezt tekinteni, a trafikok ügye pedig csak a végén merült fel. Ott nagyon meg is lepődtem a dolgon. Utána sokat gondolkodtam ezen, és a sajtó is kezdte elővenni a gyanús ügyeket. Valószínűleg, ha nem azt látom, hogy több helyen nagyon hasonlóképp mehetett az egész, akkor lehet, hogy nem is szóltam volna.

És később akadt valaki a Fideszből, aki jelezte, hogy morális aggályai vannak, de egzisztenciális vagy más okokból inkább nem szólal fel?

Azt tudom mondani, hogy én nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam és kapok is. Volt egy csoportgyűlés, amire elmentem, amikor még tag voltam, és ott is sokan biztosítottak támogatásukról. Bíztam abban is, hogy a képviselőtársaim közül kiáll egy-két ember az igazam mellett, de ez sajnos nem történt meg. Persze nem az én dolgom, hogy megítéljem őket. Alapvetően sok pozitív visszacsatolás érkezett, névtelen, fenyegető telefonokból is talán ha kettő volt összesen.

Hogyan látja most, lenne igény a párton belüli vitákra, változásra?

Igény biztos lenne. Én is abban bíztam: amellett, hogy tudok pár tízezer – az ügy miatt veszélyeztetett munkahelyű – embernek segíteni, korántsem mellékesen a Fideszen belül is megjelenhetnek így a viták. Itt helyben sajnos már teljesen leszoktunk a vitatkozásról. Az elején még naivan, nagy elánnal kezdtük, akkor még működtek is ezek a disputák, de aztán azt láttam, hogy ha a polgármesterrel volt valakinek vitája, valahogy a végén sosem a mezei frakciótagnak lett igaza. A vitától így elmegy az ember kedve, miközben kifelé sincs komolyan vehető ellenzék. Kétharmaddal pedig az ember megtehetné, hogy teret enged ezeknek a belső vitáknak. Korábban még elfogadtam, hogy jobban össze kell zárni, le kell győzni a fennálló, rossz baloldali kormányzást. A választás után kialakult erő viszont lehetővé tehette volna azt a luxust, hogy egy-egy döntés előtt a párt komolyan polemizáljon.

Az ellenzék komolyan vehetetlenségének mik az okai ön szerint?

Nem vagyok politológus, de azt látom, hogy egy nagyon súlyos nyolc év van a hátuk mögött. Szerintem, amikor 1998 és 2002 között volt egy jó kormányzás, és utána mégis nyerhetett az MSZP, annak az volt az egyik oka, hogy az emberek vissza tudtak gondolni egy baloldali szemszögből pozitívnak mondható Horn-korszakra. A Gyurcsány-korszak végén is vissza lehetett gondolni egy jobboldali szempontból ideális Orbán-kormányra. Most nem nagyon van mire visszagondolni. Ha valaki azt mondja, hogy nem a jobboldalra akar szavazni, akkor mire gondoljon vissza? Márpedig a Gyurcsány-korszak nem egy nagy tőke ilyen szempontból.

Vannak, akik Bajnaival váltanának korszakot.

Akik itt veszekednek a miniszterelnökjelölt-jelöltségért, azok egyike sem egy alkalmas, komolyan vehető politikus szerintem. Pedig nagy igény lenne egy újabb erő megjelenésére. Eddig minden választás előtt felbukkant egy-egy olyan alternatíva, amelyik a harmadik erő szeretett volna lenni. Legutóbb is volt ilyen, az LMP meg sajnos a Jobbik is. Most is gyakran beszélek itt Szekszárdon olyan emberekkel, akik azt mondják: „de hát doktor úr, a Fideszre fogok szavazni, mert nincs más elfogadható alternatíva”. Nekem ugyanakkor nagyon pozitív volt Ángyán és Schiffer kiállása az elveik mellett ahelyett, hogy egyéni érdekeiket nézték volna. Schiffer még a pártszakadást is vállalta ezzel, pedig ha ott igent mond, húsz évre rendben van az egzisztenciája.

Milyen pártra lenne ön szerint szükség?

Egy józanul érvelő pártra mindenképpen lenne igény. Most gyakorlatilag egyik nagyobb párt sem az értelmiségnek politizál, csak végletekig leegyszerűsített, az indulatokra alapozott üzeneteket fogalmaznak meg. Lecsökkentem neked a rezsid, és onnantól ne nagyon érdekeljen, hogy mit csinálok – ez az uralkodó színvonal manapság. Amúgy meg utáld az Európai Uniót, utáld a „maffiabaloldalt”, a Tavarest, ez megy manapság, és ezek mellé lehet persze szörnyűbbnél szörnyűbb képeket csinálni Viviane Redingről is. De a baloldal ugyanezt csinálja, és ugyanezt csinálta korábban is, a jobboldal pedig csak erre válaszolt. Édesapám mindig azt mondta, ha verekedtem a húgommal, hogy mindegy, ki kezdte a dolgot, egy veszekedésben mindenki hibás. Itt ezt a baloldal kezdte, ő ment neki nagyon csúnya módon korábban a Fidesznek. Utóbbi pedig csak erre reflektál most, mondván, ha ez kell hozzá, csinálom én is, keltem a gyűlöletet. Ami számomra a legnagyobb bűn, az az unióellenes indulatkeltés – meggyőződésem, hogy ha nem lennénk EU-tagok, már úgy elsodort volna minket a gazdasági vihar szele, mint a fene. Nehéz most már egyébként jobb- meg baloldalról beszélni. A Fidesz esetében is láthatjuk, hogy gyakran baloldali gazdaságpolitikát művel, de az MSZP is valami hasonlót.

És a Jobbik miért nem töltheti be ezt a szerepet?

Én egy ideális párttól, mint mondtam, azt várnám, hogy ne indulatkeltéssel próbáljon szavazatokat szerezni. A Jobbik márpedig nagyon sokszor érvelés helyett csupán indulatokat kelt. Az rendben van, hogy nem szabad bizonyos társadalmi kérdések elől homokba dugni a fejünket, de a Jobbik szerintem nem azért teszi fel ezeket a kérdéseket, hogy válaszokat is adjon rá, hanem csupán heccelni akarja a választóit. A Jobbikot veszélyesebbnek tartom sok tekintetben, mint mondjuk az MSZP-t. De ha már Jobbik, Horthy nekem is szimpatikus bizonyos mértékig. Nagyapám nagyon szerette Horthyt, ő idézte még tőle, hogy ha a rend megköveteli, belelövet a szélsőjobboldalba és a szélsőbaloldalba egyaránt, csak a jobboldalba fájóbb szívvel… És Horthy alatt egyébként nem is volt olyan, hogy ilyen-olyan dohánygyárak kapták volna a trafikokat, ott tényleg a hadirokkantak kapták meg ezeket.

Kik vannak még egyébként, akiket politikai példaképének tekint?

Nekem Kohl kancellár vagy éppen Merkel nagyon imponál, de Thatcher is, még ha nem is szerették őt sokan. Orbán Viktor is az volt egyébként, de ő sajnos sok mindenben nagyon megváltozott. Amikor Nagy Imre újratemetésén azt a beszédét elmondta, az katartikus volt. Szokatlan és egyben felemelő, hogy egy nyilvános politikai nagygyűlésen igazat mondanak. Úgy gondolom, hogy Orbán sokáig ennek mentén is dolgozott. Én még mindig elhiszem, hogy szent céljai vannak. Csak elfogadta sajnos azt az elvet, hogy a cél szentesíti az eszközt. Mostanában már nyíltan beszél is róla, hogy a célok teljesítésére szerinte szükség van egy úgynevezett nemzeti tőkésosztályra. Ha elfogadok ehhez minden eszközt, akkor akár más, például jogi úton is egyre durvább dolgokhoz fogok folyamodni. Aggályos például szerintem az alkotmány folyamatos pofozgatása, vagy mondjuk az állami sajtó kezelése is. Többek között ezek miatt sem mondanám már a miniszterelnököt példaképemnek. Példaképem volt akkor, amikor ott felállt, és sok százezer ember előtt igazat mondott. Nekem is jóleső volt, hogy igazat mondhattam trafikügyben, még ha fájó is volt, hogy látszólag a jobboldalba rúgtam, miközben persze a szándék nem ez volt.

Vannak reményei a Fidesszel kapcsolatban?

Az országnak természetesen jó lenne, ha a Fidesz jól működne, de ehhez mindenképpen komoly vitáknak kellene elindulniuk a párton belül. Az országnak egyértelműen érdeke, hogy legyen egy erős, demokratikus jobboldali pártja. De ha minden ugyanúgy folytatódik, mint most, az a dolgok végét fogja jelenteni; és mindegy, hogy ez négy, nyolc vagy tizenkét év múlva következik be. Ha új párt jön létre, inkább egy jobboldali középpártban tudnék bízni. Egy a lengyelországi Tusk-párthoz hasonlónak például nagyon tudnék örülni. De a Fidesznek is tudnék örülni, ha így működne; vagy akár annak, ha kiszakadna belőle egy erősebb, demokratikusabb párt.

Az EU-ellenességet elutasította, ugyanakkor mintha egyre csak nőne az EU-szkeptikusok száma. Nem lehet, hogy az ő kritikáik is olykor jogosnak bizonyulnak?

Dehogynem, persze. De az is biztos: nekünk büszkének kéne lennünk, hogy végre ott vagyunk az EU-ban. Mindig az volt a probléma, hogy itt tengtünk-lengtünk kelet és nyugat között, és igazán nem fogadott be minket a nyugat. Eszméletlen nagy kört megtettünk 23 év alatt, aztán most mégis ott vagyunk sok szempontból, mint '89-ben. Most is gyakran hallom tévében, rádióban fő érvként, hogy a nyugat meg fog halni, a nyugat haldoklik. Ezt lehetett még '87-'88-ban is hallani a híradóban, a Népszabadságban ezt lehetett olvasni. Arról beszéltek, hogy a mocskos kapitalisták ki akarnak zsákmányolni minket, és most is hasonlókat hallunk sok helyről.

Nyilván egy csomó minden nem jól működik az EU-ban, és nem lehet az sem, hogy mindent elfogadjunk, amit mondanak; de alapvetően örülnünk kell, hogy egy erős szövetségnek vagyunk a tagjai. És az is igaz, hogy ha én egy angol klubban tag akarok lenni, annak van egy csomó előnye, ott jókat lehet beszélgetni, nagyokat enni meg inni. De ott vannak szabályok is, amiket be kell tartani, miként az unióban is vannak ilyenek. Azt el kell fogadnunk, hogy az unió nem egy sima szabadkereskedelmi övezet, hanem egy bizonyos értékrend mentén összeállt szövetség. Számomra egyébként pozitívum volt egy minap olvasott közvélemény-kutatás, amiben az embereknek azért elég nagy százaléka vallotta, hogy nem azonosul ezzel az unióellenes kampánnyal. Azt is meg kell nézni, hogy az emberek hány százaléka megy Kínába meg Azerbajdzsánba, és hányan akarnak nyugatra menni.

Szanyi Tibor azzal támadta be nemrég a Facebookon, hogy trafikügyben felállt, de közben minden más vállalhatatlan dolgot megszavazott. Mennyi ebben az igazság? Vannak olyan dolgok, amik mellett sajnálja, hogy korábban kiállt?

Igen, vannak, amiket sajnálok, hogy megszavaztam. Amik nagyon csúnya dolgok voltak, olyanoknál ugyanakkor már nem nyomtam meg a gombot. Próbálja az ember azzal nyugtatni magát, hogy ha bizonyos dolgokba belefekszik, és ott korrekten képviseli az álláspontját, akkor lenyel olyan dolgokat is, amiket amúgy nem szívesen visel. Amire például nem vagyok túl büszke: most fogják megnyitni az új főterünket kétmilliárd forintból, ez ellen pedig többször próbáltam érvelni. A városnak nem erre lenne szüksége, sokkal inkább új munkahelyekre, a kétmilliárdot pedig inkább erre lehetett volna fordítani. De ott nem volt meg, hogy összejöjjön a szavazáshoz szükséges embermennyiség, felállni és kimenni se tudtam, így azt meg kellett szavaznom. Ez is egy ilyen dolog, amire nem vagyok büszke.

És az ön szomszédvitájában látszik már kompromisszumos megoldás? Nem szolgálná szintén egy nagyobb közösség érdekét, hogy a háza melletti étterem bővülni tudjon, és több megváltozott munkaképességűt alkalmazzon?

Az az étterem kezdetben egy szép célért indult. Tankonyhának, ami mozgássérülteknek ad lehetőséget az alkalmazásukkal. Viszont ez egy szűk kis utca, ahol tilos is előttünk a parkolás, távolabb sincs rá lehetőség, és lehetett látni, hogy ez kellemetlenségekkel fog járni. Az étterem azóta sem tudta megteremteni a szükséges húsz parkolóhelyet, ami elő van írva számára, három van összesen az udvarán. Ha ők egy nagyobb vendéglőt szeretnének, ahhoz olyan helyet kellene keresniük, ahol erre megvannak a feltételek. Ezen a szűk helyen pedig sok minden mással foglalkoztathatnák a fogyatékkal élőket. Az ember nézi a közösségi- és magánérdekeket, de nyilván én sem kívánhatom a saját ingatlanom elértéktelenedését. Számomra a legszomorúbb, hogy egy magánjogi vitával próbáltak lejáratni. Talán valamiféle bosszú volt a kiállásomért. Az tény, hogy az erről megjelent cikk után csak egyetlen médium volt, aki megkeresett azonnal, az viszont az MTV volt... Elmondtam nekik: nagyon szomorú, hogy amikor egy fontos közérdekben merül fel a nevem, meg sem keresnek, viszont amikor egy magánjogi vitámról van szó, fél óra alatt itt vannak. Ma már nem is csodálom, hiszen azóta kiderült, hogy a közmédia hírfőszerkesztője felesége is kapott két trafikot. Egyébként állítólag készült ott is valamilyen hangfelvétel, ha az teljességében nyilvánosságra kerülne, az egyértelműen engem igazolna. Én kértem már hivatalosan az alapítványt a hanganyag átadására, eddig még nem kaptam választ…