Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
A probléma nem a megnövekedett gyereklétszámmal, hanem a jó vagy jónak mondott iskolákba való túljelentkezéssel, az azok körzeteibe való átjelentkezéssel van.
Ezen a héten hétfőn és kedden zajlott le az általános iskolai beiratkozás. A jogszabályok változása miatt várható volt, hogy idén több gyermeket íratnak be az első osztályba, mint a tavalyi évben. Országos botrány-e a beiskoláztatás vagy sem? Nézzünk a pedellus sapkája alá!
Szülői háttér
Minden szülő életében eljön az a pillanat, amikor a gyerekét be kell íratni elsőbe. A feladat nem könnyű, hisz elég kevés olyan szülő van, aki rosszat akarna a gyermekének. A pici fiúra/lányra pedig ezt a kérdést nem lehet rábízni, marad hát a fejfájás a szülőnek. Az iskolaválasztási döntéshez több forrásból lehet informálódni. A szülő először hagyatkozhat a szóbeszédre, az ovis csoporttársak szüleinek, az óvó néninek, a sarki fűszeresnek a véleményére. Ezt követi a kutatási tevékenység: az iskolák honlapjain leírtak, valamint az országos kompetenciamérések összehasonlítása.
Ezután az empirikus módszerek következnek. A legtöbb iskola tart nyílt órákat, ahol a leendő elsősök szüleinek tartanak „mintaórákat”. Ezekben az órákban van ugyan bőven a Patyomkin-falvak jellemzőiből, de arra mégiscsak jók, hogy levegyük, milyenek lesznek a tanerők. A közhiedelemmel ellentétben az első négy évben nem az számít, hogy milyen az iskola, hanem sokkal inkább az, milyen(ek) lesz(nek) a tanító(k). A gyerek számára ő(k) lesz(nek) ugyanis a koordináta-rendszer középpontjában. (Az egyes/többes szám használatát az indokolja, hogy eltér az egyes iskolák gyakorlata: van ahol két tanító tanítja a gyermekeket felváltva, van ahol pedig egy tanító és egy napközis nevelő van velük egész nap.) Ha minden kutatást elvégeztünk, jöhet a nehéz nap éjszakája, amikor el kell dönteni, hova is menjen a gyerek.
Törvényi háttér
Az idei évtől számos változás lépett életbe a beiskolázással kapcsolatosan. Újítás (vagy inkább visszatérés a régen megszokotthoz), hogy ismét augusztus 31-e lett a határnap. Azok a gyerekek válnak tankötelessé, akik augusztus 31-e előtt betöltik a 6. életévüket. Azzal, hogy valaki tankötelessé válik, nem lesz automatikusan iskolaérett is. Ez utóbbiról a óvoda vezetője dönt.
Az elmúlt években bevett gyakorlattá vált, hogy a szülők – gyakran az óvodák bátorítására – hatévesen nem vitték el a gyermeket iskolába, hanem kivártak még egy-két évet. Ez jó volt az óvodáknak, hisz a normatíva gyerekek után jár, jó volt a szülőnek, mert nem tette ki a gyermekét az iskola megpróbáltatásainak. Nem volt jó viszont az általános iskola első osztályosainak, ahol sokszor előfordult, hogy a hatéves csemete mellett egy nyolcéves üldögélt.
És nem volt jó az államnak sem, hiszen így gyakran előfordult, hogy az alapvetően három-négyéves óvodai nevelés ötévessé vált, azaz egy-két évet pluszban kellett finanszírozni. És ez az elcsúszás nem csak itt jelentkezik, aki két évvel később kezdi az iskolát, az valószínűleg két évvel később kerül a munkaerőpiacra is. Az új szabályozás ezeket az anomáliákat szeretné kiküszöbölni. Bevezették, hogy három éves kortól kötelező az óvodai ellátás, ami a szűk óvodakapacitás miatt valószínűleg arra fogja sarkallni az óvodavezetőket, hogy indokolatlan esetben ne tartsák vissza a hatéves gyerekeket az iskolától. (A lehetőség természetesen fennáll: aki nem iskolaérett, az maradhat az oviban.)
Az állami közoktatásban iskolakörzetek vannak, kötelező beiskolázással. Ez annyit jelent, hogy az adott körzetben lakó gyermeket – akármi is történik – fel kell venni abba az iskolába, ahova tartozik. Mindezek mellett a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi a szabad iskolaválasztást. Azaz, ha a körzetes gyerekek felvétele után marad hely, oda fel lehet venni nem körzetes gyerekeket is. Hely pedig minden évben marad, hiszen két évtizede szinte folyamatosan csökken a gyereklétszám. Sőt, ma már inkább az a jellemző, hogy az iskolák versenyeznek a gyerekekért. Meg kell nézni a beiratkozás előtt egy ovit, a környék szinte minden iskolája öles betűkkel hirdeti magát.
Szakértők szerint kevés olyan ország van a világon, ahol annyira szabad az iskolaválasztás, mint Magyarországon. Ez alapvetően jó, a másik oldala viszont az, hogy minden igyekezet ellenére fennmarad a jó iskolák vs. rossz iskolák helyzet. Ezt az is alátámasztja, hogy az általános iskolákban a beiskolázási körzeten kívülről érkező tanulók aránya igen jelentős, átlagosan 17,6%. A nagyobb településeken jellemzően ennél is jóval magasabb (nagyvárosban és Budapesten 34-35%). Hiába a beiskolázási körzetek, a szülők értelemszerűen a jobb, a jobbnak hitt, jobbnak mondott iskolába akarják vinni a gyermeket.
Szürke háttér
Bevett gyakorlat – érdekes módon a sajtó ezt eddig egyáltalán nem pedzegette –, hogy a jó iskolák beiskolázási körzetében a beiratkozás előtt hirtelen megnő a gyereklétszám. Igen, a magyar ember otthonosan mozog a kiskapuk világában. A szülők a gyerekkel átjelentkeznek az okmányirodában a nagypapához/baráthoz/óvodai csoporttárshoz, hogy biztos legyen a jó iskolába való felvételük. A különböző fórumokon megszólalók tapasztalatai szerint idén is ez okozza a legnagyobb problémát, szülők százai fordultak az iskolaválasztás eme nem éppen etikus módjához.
Sok helyről hallani, hogy a jobb iskolák körzetében duplájára, triplájára nőtt a körzetes gyerekek száma. Arról pedig, hogy ténylegesen ellenőrizték volna: a gyermek életvitelszerűen a körzetben lakik, még nem hallottunk. Megoldás egyelőre nincs. Felmerült több helyen, hogy sorsolni fognak a gyerekek közül. Ez a lehető legrosszabb megoldás lenne, és nagyon reméljük, hogy erre sehol nem fog sor kerülni.
Számos háttér
Egyes kritikus hangok már az oktatás összeomlásáról, tönkretett, megnyomorított generációról vizionálnak amiatt, hogy most több gyerek megy elsőbe, mint az előző években. (Eddig az volt a baj, hogy nincs elég gyerek.) Végleges adatokat az idén beiskolázottak számáról még nem tudunk, de az előzetes számok szerint csupán háromezerrel több elsőst írattak be, mint tavaly. Jegyezzük meg, hogy bő tíz évvel ezelőtt még mintegy 22 ezerrel több gyermek kezdte el az első osztályt. Szerencsére nem zártak be annyi iskolát, mint azt a gyereklétszám-csökkenés indokolta volna. Az arányszámot tekintve a mostani háromezerrel több gyerekkel együtt is kevesebb gyermek jut egy iskolára, mint tíz évvel ezelőtt. A tavalyi évben az általános iskolákban egy pedagógusra átlagosan 10, egy osztályra pedig 20 tanuló jutott. Ez egyébként európai szinten is jónak mondható. Itt és itt lehet számokat böngészni.
Látható tehát, hogy a rendszer bőven elbír néhány ezres többletet. Akár úgy, hogy több, akár úgy, hogy nagyobb létszámú osztály indul. A jövő évben úgyis visszaáll a szokásos lefelé tartó trend. Azzal riogatni, hogy túl sok gyerek lesz egy osztályban (27 főben van maximálva egy osztály, szó volt esetleg a 32 főre emeléséről), nevetséges. A baby-boom generáció tagjaként a '80-as években 35 fős általános iskolai osztállyal indultunk, és a gimiben is 33-an kezdtünk. De volt olyan párhuzamos osztály, amelyik 39 fővel indult.
A probléma tehát nem a megnövekedett gyereklétszámmal, hanem a jó vagy jónak mondott iskolákba való túljelentkezéssel, az azok körzeteibe való átjelentkezéssel van. A törvény kimondja: „Az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található” (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 50. §).
A legfrissebb hírek szerint 1882 gyereknek még nincs helye. Ezt a problémát a KLIK-nek kell megoldania, a jövőre nézve pedig el lehetne gondolkodni azon, hogy a renitens szülőknek is bevezessék az erkölcstan oktatását.
A szerző egy leendő első osztályos gyermek édesapja