Orbán Viktor válaszában azt mondta, hogy arra utasította Pintér Sándort, hogy az Élet Menete napján ne lehessen olyan rendezvényt tartani, ami sérthetné a felvonulók emberi méltóságát.
Adott helyzetben a kormány két megoldás közül választhatott: ragaszkodik a jogszerűséghez, ezzel újra csak magára húzva az antiszemitizmus hazai és nemzetközi vádját, vagy – vélhetően jogot sértve – megakadályozza a (de facto) ellenrendezvényt? Politikai szempontból érthető ugyan, hogy az utóbbit választotta, de a gyülekezési szabadság szempontjából egyáltalán nem örömteli ez a megoldás. Akkor sem lett volna az, ha a jól ismert táncrend szerint a kormány alá tartozó rendőrség tiltja meg a gyülekezést, mint tette azt korábban a melegfelvonulás, a Jobbik vonulása vagy a Humanista Mozgalom háborúellenes megmozdulása esetében.
A liberális demokrácia paradoxona, de a gyülekezés joga azokat a csoportosulásokat is megilleti, akik nem éppen feltétlen hívei annak. Ha ma azt mondjuk, hogy ízléstelen és sértő mivolta miatt nem náculhatnak a motorosok, akkor mi lesz majd, amikor a legközelebbi melegfelvonulás ellen tiltakoznak majd valakik, mert az ízléstelen és számukra sértő?