Schiffer: Bayer cikke kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát

"A cigányságról A cigány népesség eredetéről több középkori legenda született, és érdekes módon sok párhuzamot mutat egy másik népességgel, a Krisztus utáni zsidósággal a szimbolikus-mitologikus történetük. Egyesek szerint – mivel „vályogvetők” voltak Egyiptomban – a cigányság a „tizenharmadik zsidó törzs”, illetve „Sába királynőjének és Salamonnak” frigyéből származó száműzött népség. Ezért volt sok helyen „Egyiptom hercege” stb. címe az egyes cigány vezetőknek, sőt innét ered az angol „gypsy” elnevezés is. A népek szimbolikus történetében a letelepedettség és a vándorlás sajátos jelentménnyel bír – gondoljunk csak Káin és Ábel történetére. A vándorláson belül a „kóborlás” (a célt tévesztett száműzetés: kainiták, rabbinikus judaizmus, cigányság) a büntetéssel függ össze, míg a kiszakítás és a processzió a célra irányítottsággal (Ábrahám meghívása, Árpád honfoglalása stb.). A cigányok „szent állata” a varjú. Egy dögevő vészmadár, ami jól kifejezi nemzetkarakterüket. Szét kellett szóródni a varjúfiókáknak a cigány népmonda szerint, mert Istent megbántották. Hasonló ez a „kóbor zsidó” legendájához, aki a Krisztust káromolta a kereszten. Amíg meg nem tér hozzá, addig bolyongania kell a népek között, és nyugalmat sehol sem talál. A cigányok egyes néptörzsei magukat „kale”-nak hívják. Ez „feketét” jelent az ind nyelvekben. Összefügg Káli istennő személyével, aki a pusztítás, halál, dögvész istennője. Van egy pária (kaszton kívüli) népcsoport Indiában, amely kóborol, az asszonyaikat már gyermekkorban prostitúcióra adják, vérfertőzésben élnek, varázslással, meg kisegítő, vásári kézművességgel (pl. rézműves) foglalatoskodnak, dögevők stb. Őket is így hívják. Megjelenésük baljós előjel ott. A „varna” szó maga színt jelent szanszkrit nyelven. Ezt nevezték el a portugálok kasztnak (osztálynak). A magasabb varnáknak világosabb szín felel meg. A négy varnán (brahmin – pap; ksatrya – harcos; vaisnava – polgár; surda – szolga) kívül vannak a „kaszton kívüliek”, akik tisztátalanok, érintkezni velük tilos. Ők a páriák. A varnákon belül több ezer hivatás szerinti „dzsáti” van. A görög „asztignoi” kifejezés, érinthetetlent, törvényen kívülit jelent. Ebből ered a „cigány” kifejezés. Van egy sajátos cigány folklór Franciaországban, a legnagyobb, kizárólagosan cigány búcsújáróhelyen. Ez a Rhone deltájában van. Marie-sur-Mar (Tengeri Mária) a hely neve. Három ereklye van ott. Mária Salome, Mária Magdaléna és Szent Sára. Szent Sára a cigányok szerint egyiptomi szolgálóleány, azaz cigány volt, akikkel együtt jött a két Mária az evangéliumot hirdetni Galliába, Szent Polikárp püspök tanítványának, Lyoni Szent Iréneusznak segedelmére. A nyári napfordulókor, amikor sötétbe vált a világosság, van egy sajátos szokásuk. A Kale Maria (Fekete Mária) szobrot feldíszítik, ilyenkor esküvőket, keresztelőket is tartanak. A szobrot megmerítik a deltában, és rituális mosakodást csinálnak itt. Hasonlóan, ahogy a hinduk a Gangesz deltájában. A szimbolikus népkarakterológián kívül a cigányság a beltenyészet, a biológiai analógiával élve 90%-ban parazita létmódot folytató tevékenységével, és az ezzel együtt járó nemi, párválasztási szelekció („ki a menő csávó”, „ki a sukár a csaj”) évszázados hatása révén mint „népfaj” sajátos amalgám-ötvözetté alakult. Ez nem jelenti azt, hogy egyénileg nincsenek kivételek közöttük, de a szenttamási „ut in pluribus” (ahogy lenni szokott) elv szerint a cigányság parazita létmódja szerint nem élhet együtt a magyarsággal tartósan mint cigány. (Az egyéni kitérés lehetősége adott, mert az ember egyediség és személyiség is, túl a népiségi-kultúrális, vagy biologikumi-rasszbeli szövétnekén.) Maga a „cigánykodik”, „cigányútra megy” kifejezés is megjelöli, hogy ez életmódot kifejező szó lett, amely több (szinti, roma), indiai eredetű népcsoport gyűjtőneve lett Európában, akik önmagukat szigorúan elkülönítik egymástól. Nem-cigányra is mondják, hogy cigány. Ez olyan gyűjtőnév lett, mint ahogy régen a „vlach” nomád havasi pásztort jelölt, és a balkano-latin népcsoportokon (arumének, rumánok-románok, macedo-vlachok stb) kívül ezt délszláv, ruszin, sőt magyar, székely csoportokra is használták az oklevelek. (Emlékeztetőül: vlach => blach => venét, vend, windisch => white => havasi, hegyi. Havasalföld => Wallachia) Így lett a „cigány” megnevezés alapvetően életmód jelzője, mely életmód az antiszociális mélyrétegeket jelöli. Így a „cigányság” nem integrálható, csak egyes cigány származású emberek. Hogy ez mennyire nem csupán neveltetés, életkörülmény, szocializáció kérdése, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 100 mélyszegénységben élő magyar közül 30-40 fog antiszociálisan élni, míg eközben cigány 90. Ez pedig csakis az átöröklődő genetikai hajlamosítások (diszpozíciók) által magyarázható, amely egyes népcsoportokban szignifikánsan magasabb. Mindezt egyedül az arisztotelészi-szenttamási emberkép tudja helyesen értelmezni. A gazdag ill értelmiségi pályára állott cigányok többsége is vagy csencseléssel, sefteléssel (leánykereskedelem, lopás, színesfémtolvajlás) lett gazdag, vagy pedig ingyenélő, nemzetellenes tevékenységet (szociológus, „közíró”, romológus) folytat. A kivétel erősíti a szabályt. Itt most nem a zenész romungrikra kell gondolni, amely külön dzsáti a cigányságon belül, még rasszjegyeik is szignifikánsan eltérnek."

Valóságos dolgokról irt Bayer. Kinek jó, ha a valóságos (cigány) jelenségeket nem nevezzük a nevén és a szőnyeg alá seperjük a problémát a megoldás helyett?

pc terror pc terror pc terror pc terror

Kíméletlen szigorral kéne minden gyermeket óvodába, iskolába terelni és manipulációval, szép szóval, büntetésekkel rávezetni arra, h. mese nincs, tanulni kell, írni-olvasni-számolni-szakmát szerezni.Akinek nem tetszik, annak a családja egy vas segélyt ne kapjon! Elég legyen abból, hogy az élet minden területén kíméletlen teljesítmény kényszer alapján fizetnek, az iskola meg valami szabadon választott gyakorlattá lesz. Fizessenek sokkal többet a "zűrös" helyen eredményesen tanítóknak! Spec. békés helyen lakom, de nagyon elegem van a kábel és szoborlopásokból, nem beszélve a tanár és orvos és vidéki kisember verésekből, bestiális gyilkosságokból. Ha az elkövető spec. roma, nem értem, miért van megsértve, ha ez nem marad titok. Nem megfelelő viselkedéssel minden ember nemcsak magára hoz szégyent, hanem a közösségre is, amihez láthatólag, tudhatólag tartozik. Ez van, társadalomban élünk, alkalmazkodni kell. Úgy gondolom, h. azért adózunk, nem is keveset, h. az állam, mint az erőszakszervezetek működtetésében monopol helyzetben lévő szereplő, rendet tartson! Sajnos, evidencia, h. szakma nélkül sehogysem lehet boldogulni, marad a közmunka, amelynek a szabályait elég kevesen ismerik, különben nem lenne általános az ellene való hörgés. Nem hiszem, h. valós élethelyzet a becsületes cigányembernek rasszizmusból való elutasítása a munkaerő piacon, talán inkább a szakképzettség általános hiányával van baj. A cigányságnak 1000-rel kéne minden energiáját a tanulásra, beilleszkedésre fordítani, s addig is mindent megtenni a portákat termés helyett elöntő szeemét halom eltakarításáért. Még emlékszem, micsoda felhördülés volt, mikor évekkel ezelőtt egy szabolcsi településen a polgármester a segély kifizetésének feltételéül szabta, h. a telken legyen épített budi. Ki hallott már az emberi jogok ilyen megalázó korlátozásáról? L. a IX. kerületben szabadon az utcán ürítőket. Tudom, h. csak egy kis szerencsétlenség, s bármelyikünk születhetett volna oda, igen, az élet nagyon igazságtalan, már a kezdetektől, de ez nem ment föl a kötelességek teljesítése alól. A helyzet olyannyira az elviselhetetlenség határán van, h. Bayer cikke tökéletesen érthető. Bármilyen groteszk, de lehet, h. két K-i megyébe koncentrálva az inegrálhatatlanokat, talán a legegyszerűbb lenne a sorsukra hagyni őket. Ezt az odavalósiak, gondolom, nem fogadnák lelkesedéssel, de a csehek, szlovákok lényegében ezzel próbálkoznak és nem kenik el az eltérő értékrendből adódó óriási konfliktusokat. Magyarorrszág teherbírásának határait feszegetve próbál integrálni, kevés sikerrel, aminek oka lehet az érintettek motiválatlanságán kívül a roma politika 4-8 évenkénti fordulata is.