Pussy Riot – A szabad szólás határai

A „szent szarozós” kántálással dúsított akció joggal okozott széles tömegekben felháborodást, megrökönyödést, sérelmet, és nem elég védekezésül a véleményszabadság szentségére hivatkozni (ha már egyébként is vallási szentségeket sértett az akció). Ott van ugyanis a prózai jog is. Ahogy a postr Az orosz ok blogja rámutat: az orosz büntetőtörvénykönyvben létezik egy, a Pussy Riot akciójára jól illő passzus: rendzavarásért (melkoje huligansztvo) ezer rubel bírság és tizenöt nap fegyház közötti büntetés róható ki. Ezek bármelyike teljesen indokolt lett volna a Pussy Riot akciója után.

A provokatőr csajok szerencsétlensége, hogy addig húzkodták az oroszlán bajszát, amíg az fel nem ébredt, így aztán az orosz igazságszolgáltatás végül példastatuálásra használta fel az ügyet, ami arrafelé nem sok jót jelent: a bíróság pénteken garázdaság vétkében találta bűnösnek a punkegyüttes mindhárom tagját. Az öt hónapja letartóztatásban lévő 24 éves Marija Aljohina, a 22 éves Nagyezsda Tolokonnyikova és a 29 esztendős Jekatyerina Szamucevics a vád szerint „vallási gyűlölet által motivált garázdaságot” követett el. A bíróság végül két év börtönbüntetésre ítélte pénteken a három performert.

*

A két éves börtönbüntetés durván túlzó: nagyobb önbizalommal rendelkező autoriter rendszerek megelégedhetnének két pofonnal, vagy épp a fentebb említett rövid elzárással avagy pénzbüntetéssel. Ugyanakkor beszédes adalék, hogy az akciók által sértett ortodox egyház az ítélet kapcsán arról nyilatkozott: „A bírói ítélet jogszerűségnek megkérdőjelezése nélkül arra kérjük a kormányt, hogy a törvény keretén belül kegyelmezzen meg az elítélteknek, annak reményében, hogy azok nem fogják megismételni az istenkáromlást”; és azt is érdemes megemlíteni, hogy a Pink Floyd gitárhős David Gilmour fiacskáját is 16 hónapra ítélték az autoriternek nem nevezhető Nagy-Britanniában, miután a diáktüntetések idején a londoni Cenotaph háborús hősi emlék brit lobogóján tarzanozott. A brit bíró a háborús halottakkal szembeni totális tiszteletlenségre hivatkozott az ítéletkor.

Megkérdeztem fiatal orosz ismerőseimet is, mit gondolnak a Pussy Riot ügyről, egyikük, Victoria azt írta magyarul: „Persze, hogy ez nem bűncselekmény, de a magatártásuk sok ember érzeteit sertette. Képzelj, hogy valami pankok vagy emók belépnek Szent István Bazilikába, vagy Szent Peter Bazilikába (Romába) és ott fognak énekelni és táncolni! Gondolom, őket is rendőrségbe viszik. Ezert én egyetértek azzal, hogy kaptak bírói itéletet, de maga a büntetést túl szigorúbbnak tekintem, én inkább közmunkákra küldtek lányokat.”

Putyin rendszerét mi elítéljük, semmilyen téren nem tartjuk példaadónak, miközben sajnálattal látjuk be, hogy Oroszországot történelme során soha nem lehetett máshogy stabilizálni, mint szigorúbb-enyhébb rendőrállami módszerekkel. De ha együtt is érzünk az elítélt punkokkal, akkor se felejthetjük el, hogy gyógyíthatatlan feltűnési viszketegségben szenvedő, minél nagyobb botrányokat szándékosan provokálni akaró arcokról van szó, akik egyáltalán nem szolgálják a putyini rendszer puhításának, domesztikálásának ügyét, ami mind az orosz polgárok, mind a szomszédos és nyugati államok érdeke lenne. Szemforgató érvelés az ítélet ellen szende ártatlanságukra vagy az anyaságukra hivatkozni, hiszen az egyikük gyereke talán még nem tudja, hogy pár nappal születése előtt orgiában tolták az anyját, és még filmfelvétel is van róla.