A fehérhegyi csata óta a csehek söröztek, és megadták magukat

„Ha hiszi, ha nem, Lanczos úr, pontosan tudom, hogy az angliai légicsata legjobb vadászpilótái csehek és lengyelek voltak. Sőt, még ennek a Josef Frantiseknek a neve is rémlik, csakhogy nem az egyes katonák hűségességéről vagy gyávaságáról van szó, mielőtt még Jan Palachra terelné a szót, aki a ’68-as megszállás elleni tiltakozásul felgyújtotta magát. Szögezzük le, hogy a ’68-as cseh reagálás a szovjet, lengyel, magyar csapatok bevonulására az volt, hogy rafinált módon eltekerték az útjelző táblákat! 

Amikor 1867-ben megszületett az osztrák-magyar kiegyezés és létrejött a dualista Monarchia, a csehek, morvák annyira megsértődtek, hogy titokban polka klubokat szerveztek, hogy ily módon, ha illegálisan is, de tiltakozzanak. Az pedig már mindennek a teteje, hogy miközben a csehszlovák-német határon Európa egyik legerősebb erődrendszerét építették ki, Hácha elnök aláírta a megadásról szóló papírt, amit Hitler elé tolt!

Európa egyik legerősebb hadseregének teljes felszerelését adták át a csehek a németeknek, akik a Skoda-tankok nélkül bele se vágtak volna a lengyel hadjáratba. 1620, a fehérhegyi csata óta a csehek söröztek, és megadták magukat. Hiába, ilyen a mentalitásuk. A pofátlanságukra jellemző, hogy a tősgyökeres magyar falut, Bőst, a Heydrich elleni merénylet egyik résztvevőjéről, Gabcíkról nevezték el, és amikor műsort csináltam a tervezett erőmű körüli vitáról, nem voltak hajlandók a település magyar nevét használni. Emelem a kalapom Josef Frantisek előtt, remek vadászpilóta volt, kár, hogy otthon nem engedték harcolni!

Az viszont igaz, hogy a csehek jégkorongban nagyon jók.”

***

Nyitókép: Getty Images / Pgiam