Sztrájkot hirdetett két külsős, nyugdíjas szakszervezeti elnökünk

„Mielőtt a balsajtó alig leplezett kárörömmel megírja, kirakom én magam: összesen 70%-os (!) azonnali béremelési követeléssel folyamatos sztrájkot hirdetett két külsős, nyugdíjas szakszervezeti elnökünk. December elsejétől, ami azért szép, mert a követelés arcpirító, lehetetlen (mintegy 5 mrd Ft lenne “csak”, de honnan?), és a teljes hónap el van adva gyakorlatilag, hisz 52.000 nézőnk váltott jegyet az év legfrekventáltabb színházi időszakára hozzánk. Mivel onnantól bármelyik nap bármelyik előadásán megtagadhatják a munkát, 1 mrd Ft körüli bevétellel játszanak azok, akik pillanatok alatt le tudják bontani a presztízst, amelyet csaknem kétezer kollégával napról napra, nehéz munka árán építünk sok éve.

Leírtam a véleményem, kommentben olvasható, akit a részletek érdekelnek. Most ide csak a következő sort idézem a felhívásukból, betűhíven:
»… cselekedeteivel a sötét kétségbeejtő munkáltatói diktatórikus önkénybe taszította a Magyar Állami Operaházban foglalkoztatottakat.«
Nem igazán sikerült magyarul megírni ezt az  »érzelemmentes« eposzi mondatot, de ha jól értem, már megint rólam van szó. Nem rám szavaztak az urak tavasszal, ez tény. (A vélemény kölcsönös.) Az is tény, hogy az intézményt romboló, a kollégák munkahelyeit és a magyar kultúrát egyszerre veszélybe sodró ún. érdekképviselőkkel 13. éve vívok. 

Frusztráltak, mert sok már a tisztafejű fiatal, és a régebben operások, a telebeszéltek is feleszméltek. 13 éve nem tudnak eredményes sztrájkot összehozni, és ez most is így lesz. Engem az OPERA, a kollégák és a közönség érdeke vezet, értük élek-halok. Bevallom, egy nyugdíjas vasutas szakszervezeti káder és egy nyugdíjas MSZOSZ-es táncos lelki békéje egyáltalán nem hoz lázba. (Utóbbi úrnak viszonylagos előnye, hogy legalább valamelyest ismeri az Operaházat, komoly hátránya viszont, hogy az ex-vasutas agent provocateur támogatásával el is árulta azt.)
Nézők, ne féljenek, kollégák, be ne dőljetek. Minden előadást rendben megtartunk most is. A többi az én dolgom, mondhatnám: személyes ügy.”

Nyitókép: FICSOR MARTON