Szeptember 14-én, szerdán adta elő Gwendoline Delbos-Corfield jelentését az Európai Parlamentnek, amelynek lényege, hogy „Magyarország nem demokrácia”, és az európai értékek érvényesülésének rendszerszintű fenyegetettsége valósul meg hazánkban. A jelentés alapján a testület másnap határozatot fogadott el azonos tartalommal.
„Sargentini light”
Határozott, kemény megállapítások ezek, ugyanakkor a határozat jogi természetéből adódóan leginkább a hazánkkal kapcsolatos politikai narratíva építésére alkalmas. A Delbos-Corfield-jelentés tartalma és hangulata ismerős lehet – nagyjából négy éve fogadták el Judith Sargentini jelentését is.
Ez utóbbi annyiban tér el, Delbos-Corfieldétől, hogy valódi joghatás is fűződött hozzá:
ennek alapján indult meg az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárás.
Az elmúlt négy év során az Európai Unió Tanácsa többször is tanácskozott a jogállamiság magyarországi helyzetéről. 2019 szeptemberében, ugyanezen év decemberében és 2021 júniusában. Legutóbb idén május végén ültek össze az Európai Unió tagállami miniszterei, hogy a témát megtárgyalják. A tanácskozás szakmai szinten zajlik azóta is, ahol a magyar delegáció tagjai kötelesek válaszolni az összes feltett kérdésre. Az eljárás azóta is tart,
az Európai Parlament politikai megfontolásokból született „Sargentini-határozata” továbbra is lebeg a levegőben.
” továbbra is lebeg a levegőben.Kézenfekvőnek tűnik, hogy az ebből adódó frusztráció szülte Gwendoline Delbos-Corfield idei jelentését is, amelynek plenáris vitáján a Magyarország elmarasztalásában érdekelt politikusok alig győztek panaszkodni a látszólagos tétlenség miatt.
Delbos-Corfield több helyen is csúsztat
A Sargentini-jelentés egyik legnagyobb hibája az volt, hogy olyan területekre is kiterjedt, amelyek szabályozására az Európai Uniónak nincs hatásköre. Ezt a hibát a jelentéstevő csúsztatásoktól és pontatlanságoktól hemzsegő politikai narratívaépítéssel próbálta palástolni.
Ezzel az eszköztárral persze a Delbos-Corfield-jelentés is él.
A jelentéstevő a Magyarországgal szemben az Európai Bizottság által megindított kötelezettségszegési eljárásokra például úgy hivatkozik, mintha azok önmagukban bizonyítanák a jogállamisági problémák fennállását. A valóság ezzel szemben az, hogy ezekben
az egyedi ügyekben egyedül az Európai Bíróság ítélete lehet irányadó, amelyek végrehajtása folyamatos.