„A kormány már jelezte, hogy ha kell, készek egyezményt kötni az Egyesült Államokkal, illetve New York állammal az egyetem további működéséről. Ez nem nyugtatja meg a CEU-t?
Nem igazán, hiszen nem tudjuk, hogy a magyar kormány mit szeretne belevenni egy ilyen egyezménybe. Egyáltalán nem biztos, hogy azok a feltételek elfogadhatók lennének egy autonóm egyetem számára. De a tervezetben van más megszorítás is. Például külön campust kellene működtetni az Egyesült Államokban, ami nyilván rendkívül nagy beruházást igényelne, és értelmetlen is lenne, hiszen nem javítaná a képzés színvonalát Budapesten. Az embernek önkéntelenül is az jut eszébe, hogy ez a feltétel azért került a törvénymódosító javaslatba, mert a CEU, egyedüliként a Magyarországon működő külföldi egyetemek között, a székhelye szerinti országban nem folytat oktatási tevékenységet. De vannak más problémás pontok is. Például az Európán kívüli professzorok, oktatók munkavállalásának szigorítása, illetve az, hogy az amerikai vagy a magyarországi jogi egységünk nevét meg kellene változtatni. Ez az utóbbi megint csak egy olyan feltétel, ami más egyetemeket nem érint. De ha most a CEU eldől, felmerül a kérdés, hogy melyik lesz a következő. Ez a hozzáállás az egész felsőoktatás szabadságára nézve veszélyt jelent.
Ön szerint a törvénytervezet CEU-, vagy inkább Soros György-ellenes?
Nem tudom, hogy Soros Györgyöt ez bántja-e, vagy sem. Minket bánt, és ezért CEU-ellenes intézkedésnek érezzük. De nyilván vannak olyan kormányzati szereplők, akiknek a fejében összefolyik a kettő. Ezt a gondolkodásmódot meglehetősen furcsának találom. Van egyrészt egy konkrét személy, Soros György, és létezik egy konfliktus közte és a kormány egyes tagjai között, másrészt pedig van egy működését tekintve tőle független egyetem, ahol a diákok dolgozatokat írnak, vizsgáznak, a professzorok kutatnak. Eddig úgy tűnt, hogy ez a két jelenség a kormány szemében is különválik.”