A szankció a háború kiterjesztése

„Az ukrajnai háború új fejezetet nyitott, hiszen már nem egy regionális hatalom vagy egy kisebb lázadó állam elleni, körülhatárolt büntetőpolitikáról van szó. A szankciók napjainkban a globális hegemónia eszközévé váltak. A szankciókkal sújtott országok közül Oroszország az első és egyetlen globális hatalom. Oroszország a világgazdaság gerincét alkotó energia, élelmiszer és ásványi anyagok szempontjából is központi szerepet játszik. Míg az euró­paiak felélik megtakarításaikat a rekordmagas gáz-, olaj- és élelmiszerárak miatt, a fejlődő világban milliók fognak a szó szoros értelmében éhezni még jóval az ukrajnai háború vége előtt. A szankciók politikája lerombolja a profit- és értéktermelő képesség szerint kialakult nemzetközi munkamegosztást, amely a jelenkori globális civilizációnk alapja, megsemmisíti a világunkat fenntartó jólétteremtő és -elosztó mechanizmust, anélkül, hogy reális és igazságosabb alternatívát kínálna.

Oroszország »büntetése« még az ukrajnai háború előtt megkezdődött. Washington már 2014-ben egy sor szankciót vezetett be, amelyek állítólag az invázió elrettentését szolgálták. 

Miután ez kudarcot vallott, azt állították, hogy a szankciók Oroszországot tárgyalóasztalhoz kényszerítik. Ez a számítás is téves eredményt hozott. Az amerikai neokonok, akiket az energia-, a biztonsági és a hadiipari vállalatcsoportok támogatnak, úgy vélik, hogy Oroszország kiiktatandó rivális, katonailag erős, ám gazdaságilag gyenge. Ezért szankciókkal könnyebben el lehet pusztítani, mint közvetlen konfrontációval. Egy kisebb gazdasági háború Oroszország ellen felkészítené az Egyesült Államokat és szövetségeseit a valódi gazdasági háborúra, amelyet Kína ellen akarnak vívni. A globális hegemónia szankciókkal történő átformálása az utolsó fegyver, amellyel az Egyesült Államok visszaszerezheti pozícióját a világ egyetlen és egyedülálló hegemón hatalmaként.”

Nyitókép: Brendan Smialowski / AFP