Az az átkozott június 4-e

„Katolikusként nemigen hiszek a számmisztikában és babonás sem vagyok. Van azonban egy hátborzongató »együttállás«, ami mellett nem mehetek el szó nélkül.

Június 4-e van.

Ez a hír 1920 előtt – pestiesen szólva – a lőtéri kutyát sem érdekelte volna. Tudniillik június 4-e ugyanolyan dátum volt, mint a többi. Nem történt sem jeles, sem gyászos esemény ezen a napon.

Aztán a történelem, vagy talán inkább a Gonosz malmai őrölni kezdtek, és 1920. június 4-én, a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban bekövetkezett az addigi világ egyik, ha nem a legnagyobb igazságtalansága. Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország vezetésével az első világháború győztes hatalmai egy íróasztalon, ceruzával és vonalzóval szétszabdalták az ezeréves Magyar Királyságot, területének és lakosságának kétharmadát a szomszédos államokhoz csatolták. Még az ugyancsak vesztes Ausztria is gyarapodott hazánk rovására.

1920-tól kezdve tehát nem lehetett kérdés, hogy június 4-e a magyar nemzet legszomorúbb gyásznapja, a trianoni országvesztés pedig a legnagyobb tragédiája.

Igen ám, csakhogy a Gonosz ezután sem tétlenkedett. A második világháborút követően, 1946-ban, a magyar nemzet megkérdezése nélkül, teljesen illegitim módon megváltoztatták hazánk ezeréves államformáját, majd három évvel később a kommunisták erőszakos úton megragadták a hatalmat, és kikiáltották a Magyar Népköztársaságot.

S itt szépen, lassan el is érkezünk egy újabb június 4-éhez, egy újabb nemzeti tragédiához. Több mint szimbolikus, hogy a kommunista törvényhozók 1956-ban éppen június 4-én engedélyezték az abortuszt, melynek következtében 1956-tól napjainkig több mint 6 millió magyar honfitársunkat gyilkolták meg azelőtt, hogy megszületett volna.

Különösen elborzasztó, hogy a KSH adatai szerint az 1959 és 1973 közötti tizenöt esztendő mindegyikében több művi terhességmegszakítás történt, mint amennyi magyar gyermek ezekben az években világra jött.

Döbbenetes számokról beszélünk.”

Nyitókép: MTI / Czeglédi Zsolt