Megtenni, amit meg lehet tenni

„Tizenkét év NER van mögöttünk, és április 3-a következtében ma valószínűleg senki meg nem tudná mondani, mennyi van még belőle előttünk. Az ellenzék úgy ért körbe a rendelkezésre álló lehetőségek kipróbálásában, hogy mára gyengébbé és jelentéktelenebbé vált, mint valaha. A választás utáni csalóka nyugalom annak a jele, hogy a rendszerkritikus, rendszerellenes választópolgár azt érzékeli: kifogyott a lehetőségekből. Hívhatjuk ezt elengedésnek, belenyugvásnak, sőt akár megkönnyebbülésnek is, hogy most már nem kell azzal a görccsel élnünk együtt, hogy a következő választástól függ az életünk.

Nem függ.

Sokkal inkább attól függ, mire megyünk önmagunkkal, minek látjuk egyáltalán értelmét, hogy megtegyük.

A rendszer részéről már megérkezett az ajánlat, miszerint az ellenzék fogadja el a rendszert, vitasson csupán konkrét kormányzati intézkedéseket. Legyenek az ellenzéki pártok hivatalosan is rendszertartozékok, hiszen így mindenkinek egyszerűbb lenne az élete – nélkülözhetetlen belső ellenségnek pedig akkor is megmaradnak a civilek, a média, meg néhány renitens képviselő.

Nem vagyok benne biztos, hogy az ajánlat kizárólag süket fülekre talál.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd