Mariupol és a mítoszgyártás

„Az ukránok már a blokád alá vett Leningrádhoz és Sztálingrád hős védőihez hasonlítják, míg az oroszok ezt kikérik maguknak. Az Azovi-tenger partján fekvő város tényleg megszenvedte az elmúlt ötven napot, és védői hősiesen kitartanak. Marioupol azonban nem Leningrád, és nem is Sztálingrád. Mint ahogy Bucsa sem Katiny. Az Azov ezred pedig derék harcos, de továbbra is neonáci társaság. A pszichológiai hadviselés részeként gőzerővel folyik a mítosz gyártás.

Az Azovi-tenger partján fekvő félmilliós Mariupol immár több mint félszáz napja áll ostrom alatt. Ukrajna tizedik legnagyobb városáról van szó, amelyet 1948–1989 között Zsdanovnak hívtak. Míg a többi várost az orosz csapatok inkább megkerülték, vagy körbezárták, addig a kikötőváros ostromához rögtön hozzáfogtak.

Nem véletlenül, hiszen Mariupol stratégiai szempontból rendkívül fontos helyen fekszik.

A város feletti ellenőrzés megszerzése elengedhetetlen a Donbassz és a Krím közötti szárazföldi összeköttetés megteremtéséhez. Éppen ezért már az elmúlt nyolc évben is fel-felmerült az elfoglalása. Pontosabban egyértelmű volt, ha bármilyen nyílt orosz beavatkozás lesz a Donbasszban, az érinteni fogja Mariupolt, amely kikötőként az Azovi-tenger kulcsa is, ráadásul jelentős szerepet játszik az ukrán gabona export lebonyolításában.

Mariupol nehézipari központ is, az acélgyártás egyik fellegvára.

Itt van az Iljics Vaskohászati Kombinát, az Azovmas, és Európa egyik legnagyobb acélipari kombinátja, a Rinat Ahmetov oligarcha tulajdonában lévő Azovsztal is. A városért folyó harcok így az acél globális piacára is hatással vannak. Kína és India, a világ két legnagyobb acéltermelője pótolni tudja a kieső acélmennyiséget, ám Ukrajna és Oroszország világpiaci részesedése mintegy tíz százalék. Ez különösen az Európai Uniót érinti érzékenyen, hiszen az itt évente felhasznált 150 millió tonna acél 20 százalékát importálják, ennek 40 százaléka Oroszországból, Ukrajnából és Belaruszból származik. Az acélárak az elmúlt két évben a megnövekedett energia költségek, az érc, a kokszszén és a vashulladék nyersanyagok piacán kialakult árharc, valamint a megnövekedett szállítási díjak miatt már a világjárvány miatt történelmi csúcsot értek el. Az árnövekedést jól érzékelteti, hogy 2021 őszéhez képest az építőiparban használt acélháló ára 72 százalékkal emelkedett, míg a betonacél 46 százalékkal lett drágább.

A szépnek nem mondható, viszont ipari és stratégiai szempontból annál fontosabb iparváros mára romokban hever.

Mintegy 15 ezer ukrán védte a várost – fele-fele arányban a reguláris hadsereg, valamint az ebbe integrált, ám meglehetősen önjáró Azov ezred katonái –, míg nagyjából 20 ezres volt az ostromló orosz csapatok létszáma. Orosz részről itt vannak a bevonult egységek mellett a két szeparatista államalakulat hadseregének katonái is, valamint az utcai harcokban tapasztalt és elszánt csecsenek, a »kadirovci«-k is. Igazi városi ostrom zajlott, annak minden szörnyűségével, az utcai harcokkal, és a folyamatos tüzérségi támadásokkal. A történet a végéhez közeledik.”

Nyitókép: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij