A kazah ügy a propagandában

„Mindez a mostanihoz hasonló helyzetet  bármikor előidézhet, amire akár Törökország is rámozdulhat. Hírek szerint Ankara enyhén szólva neheztelt, hogy egészen a legutóbbi hétig a Nurszultán Nazarbajev gyámsága alatt állt Kaszim-Zsomart Tokajev államfő Vlagyimir Putyinhoz fordult a segítségkéréssel, nem pedig Recep Tayyip Erdoganhoz. A török sajtó három napon át nem is szólt az ODKB-nek a polgárháború megelőzését, a békés viszonyok megteremtését szolgáló kazahsztáni hadműveletéről. Amikor pedig hírt adott róla, csupán az oroszok, a belaruszok és az örmények, vagyis csupán a keresztények részvételét említette, a muszlim kirgizeket és tádzsikokat nem.

Apróságnak tűnhet fel, mégis ennek a magatartásnak ugyanaz a gyökere, mint amit a Klubrádióval kapcsolatban felemlegettem: a hírt úgy tálalják a közönségnek, hogy az megfeleljen az előzetesen kialakított propagandaháborús szempontoknak. A főleg amerikai neoliberális felfogást és érdekeket szolgáló médiumainkban, amelyek sorába tartozik a Klubrádió is, általában az cél, hogy Oroszországot, s annak vezetőit a feketébbnél is feketébb színekkel fessék meg. Ők ugyanis – mint Antony Blinken amerikai külügyminiszter épp a kazahsztáni műveletekkel összefüggésben figyelmeztette az érintetteket – ahova beteszik a lábukat, nem egyhamar mennek el. Van – leginkább persze volt – ebben valami, de a mérleg másik oldala ennél jóval súlyosabb. Hiszen ma az USA körülbelül 750 kisebb-nagyobb katonai bázist tart fenn legalább 80 országban. A kép egy valóban egyensúlyra, tényszerűségre törekvő sajtó esetében, szerintem, ezzel a megjegyzéssel válik teljessé…”

Nyitókép: Russian Defence Ministry / Sputnik via AFP