Mennyire „fényesek” azok a bizonyos „szelek”?

„Jancsó és Hernádi valójában egy mozgalmi nótából csinált filmet, 1968-ban készült, 1969-ben mutatták be. Érdemes a film időmetszetét megvizsgálni, csak néhány eseményt sorolunk fel: 1968-ban diák-lázadás Párizsban forradalmi, marxista, maoista jelszavakkal, majd a prágai tavasz egy jobb kommunizmus ígéretével, amelyet a Varsói Szerződés véresen lever, utána Ján Palach felgyújtja magát a Vencel téren 1969. január 19-én. Sokan követik – a mi Bauer Sándorunk egy nappal utána…

A filmet február 6-án, alig néhány nappal a demonstratív önégetés után mutatták be. Valamit csinálni kellett! Igazi Aczél György-i furmányosság: két akkor fiatal művész, Jancsó és Hernádi csináljon egy filmet a népi kollégistákról (ők is azok voltak). Azt igyekeznek láttatni, hogy a népi kollégisták megelőzték a ’68-as diáklázadást, a prágai tavaszt, egy jobb kommunizmust akartak.

Lám-lám, el lehet feledkezni mindazokról a bűnökről, amelyek a világban akkoriban történtek. El lehet feledkezni a csehszlovákiai magyar bevonulásról, Ján Palachról, Bauer Sándorról, hiszen itt vannak a mi hőseink: a népi kollégisták. Arról nem beszél a film, hogy a mozgalom a népi írók hatására már 1930-ban elkezdődött, a kommunisták csak később vették befolyásuk alá, majd számolták fel.”