Állam-e a Facebook?

„Minden történelmi korszaknak megvan az a szereplője, aki a szabályokat diktálja, ezzel pedig fenyegetést jelent a szabadságra. Lawrence Lessig ezelőtt húsz évvel leírta, hogy a mi korunkban ez a szabályozó a kód, ami az online világ működését meghatározva pontosan úgy fejti ki a hatását, mint a törvények. Lessig szerint annyira megszoktuk, hogy a szabadság az állammal szembeni szabadságként határozható meg, hogy észre sem vesszük, hogy az állam szerepét ebben a közegben más tölti be. Egyben pedig arra is figyelmeztetett, hogy az online tér változóban van: kezdetben vala az az internet, ahol a felhasználó érdemben hozhatott döntéseket saját személyével kapcsolatban, névtelen maradhatott, illetve szabadon kifejthette véleményét, később pedig lett az az internet, ahol mindez már csak a hozzáértő kiváltságosok számára van így, a tét tehát egyre nagyobb. A kiberjog atyjának téziseit sokan kritizálták, az azonban biztosnak tűnik, hogy Lessig helyesen ismerte fel az új hatalom létezését, és másokat megelőzve figyelmeztetett az ebből fakadó veszélyre. A hatalom néha pedig maga is egészen nyíltan ismeri el ilyen minőségét – Mark Zuckerberg egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Facebook bizonyos értelemben sokkal inkább kormány, mint cég. Ha a kormányformát nézzük, akkor pedig nem is akárki, hanem egyenesen a birodalom királya mondta ki mindezt.

A Facebook zavarba ejtően hasonlít egy országra: szabályozza saját működését, adatainkkal lényegében adózunk neki, sőt, nemsokára saját pénzneme is lesz. A Facebook persze nem szuverén állam a kifejezés nemzetközi jogi értelmében, hiszen például nincs területe – működése elvileg államok és nemzetközi szervezetek által is szabályozható (még ha nem is valami hatékonyan), saját szabályozói tevékenysége pedig csak a Facebookon belül érvényesül. Ez az univerzum méretét tekintve azonban akkora, hogy mostanra egyenesen az is kétségessé vált, hogy van-e élet rajta kívül, létezik-e más olyan tér, amelyben kommunikációs üzeneteket lehet célba juttatni. Susan Benesch arra hívja fel a figyelmet, hogy Kína az egyetlen ország, amely a Facebookéval összevethető volumenű cenzúrát üzemeltet. Versenytársa biztosan nem akad, ha pedig nem létezik a véleménycserét megközelítőleg hasonló hatékonysággal lehetővé tévő online vagy offline tér, a Facebook a hétköznapi tapasztalat szintjén nem csak állam, hanem állam az államok felett. Egy olyan kvázi-szuverén entitás, aminek a hatalom gyakorlására legfeljebb annyi felhatalmazása van, amekkorát a felhasználói feltételek olvasás nélküli kipipálásával adni lehet, a véleményszabadság korlátozásához szükséges jogi szakértelme pedig annyi, amennyit ő maga jónak lát megszerezni. Ettől függetlenül a közösségi média szabályoz (és ezek alapján ítélkezik is), döntései pedig alapjaiban határozzák meg a szólásszabadság kereteit, sokszor több problémát okozva, mint amennyit megoldanak.

A Facebook megregulázása azért nehéz kérdés, mert mint a nehéz kérdéseknek általában, morális dimenziója is van. A felhasználók egyértelműen kiszolgáltatott helyzetben vannak a céghez képest, ez a kiszolgáltatottság pedig egészen szélsőséges méreteket ölt a világ azon pontjain, ahol a Facebook egyet jelent az internettel. A jogi szabályozásnak azonban nincs mindenhol keresnivalója, a szabályozás elfogadható kiterjedését és mélységét pedig nem az határozza meg, hogy mit diktál a döntéshozók, a mértékadó szakértők vagy akár az emberek szubjektív igazságérzete. A véleménynyilvánítás szabadsága a Facebookon is az, ami; a jogok korlátozásának már létező és kimunkált kereteit nem lehet csak azért félredobni, mert most éppen nem a megszokott offline közegben kell őket alkalmazni.”

Fotó: Chris DELMAS / AFP