Egyelőre nem találok szavakat és nem is biztos, hogy egyáltalán fogok

„Egyelőre nem találok szavakat és nem is biztos, hogy egyáltalán fogok ... Az LMBTQ+ mozgalomban a transznemű emberek mindig a frontvonalban harcolnak, akkor is amikor meleg férfiak és leszbikus nők vannak a célpontban. Soha nem találkoztam még homofób transznemű emberrel de transzfób melegekkel annál inkább ! Nem érdemlünk meg benneteket ! Most leginkább csak ennyit érzek és iszonyú dühöt és elkeseredettséget a transzfób partizán videó kapcsán!

Mindenkinek jut egy szín a szivárvány színeiből, nem veszünk össze rajta, de az LMBTQ+ szervezetek elsődleges feladata az érintettek képviselete kell, hogy legyen!

Gulácsi Péter labdarúgó szivárvány családok melletti kiállása futótűzként terjedt és mindenkit levett a lábáról. Engem is. Leginkább azért, mert ezúttal nem a szokásos szűk körből jött a támogatás, amely kortárs írókat, zenészeket és színházi embereket foglal magába. Most onnan jött, ahonnan talán nem is vártuk. Nem azért mert a focistákat általánosságban homofóbokként tartjuk számon, sokkal inkább azért, mert a labdarúgást a NER teljes mértékben kisajátította. Minden egyes közismert ember fontos és kiállása nagyra értékelt, de különösen az, ha egy olyan pályáról érkeznek, ahol hatalmas a vesztenivaló. Nem is tűrték jó szemmel ezeket a bátor kiállásokat, végül Hrutka János egykori válogatott labdarúgón csattant az ostor, aki Gulácsi támogatására sietett, neki ez a Spíler TV-nél végzett szakkomentátori állásába került.

A Partizán tegnapi posztjában kifejezte szolidaritását Hrutka Jánossal és egyúttal a magyar LMBTQ+ szervezetek körmére is koppintott amiért nem szántak kiemelt figyelmet az ügynek.

»Mivel mindeddig az LMBTQ szervezetek, médiumok részéről egyetlen szolidaritási posztot sem sodort elém a hírfolyamom, ezért ránéztem most a reprezentatívabbak szervezetek közösségi oldalára, honlapjára - hátha csak az algoritmus hibája, hogy mindez eddig elkerülte a figyelmem. Sajnos nem ez a helyzet.« ( Partizán)

Az ügyben leginkább érintett Szivárvány családokért Alapítvány azonban akiknek a kampányához csatlakoztak az érintett sportolók, nem mulasztották el kifejezni együttérzésüket a sportolóval, de ez elkerülte a Partizán figyelmét.

De nem is tartom ezt lényeges részletnek, mindannyian követünk el apró hibákat, vagy éppen átsiklunk részletkérdéseken akkor, amikor az igazunkat szeretnénk bizonyítani. A poszt körül kialakult vita a rossz reflexeknek köszönhetően már megint csak abban merült ki, hogy helyénvaló-e nyilvános kritikát megfogalmazni a Partizánnak a magyar LMBTQ+ szervezetekkel szemben. Nem lepek meg senkit azzal, ha azt gondolom, hogy szabad és valahol jogosnak is érzem.

Csak közben látom a huncutságot, mert ezek az intelmek beszédesebbek egy mulasztásra való figyelem felhívásnál. Ez a kritika egy ideológiai iránymutatás, a Partizán kijelöli az LMBTQ+ szervezeteknek, hogy mi legyen a prioritás, és milyen elvek alapján lássák el a feladataikat.

»Nincs bojkott felhívás a homofóbia melletti elköteleződése miatt vállalhatatlanná vált Spíler TV-vel szemben, nincs #hrutkavagyok kampány, nincs kimondva, hogy ahogyan #acsaladazcsalad, úgy bizony a #homofobiaazhomofobia. Akkor is, ha most épp egy nem-homoszexuális polgártársat vegzálnak azért, mert kiállt más polgártársai jogegyenlősége mellett.« (Partizán)

Kedves LMBTQ+ szervezetek remélem tudtok a sorok között olvasni, a Partizán legfőbb problémája veletek, hogy csúnya identitás politikusok vagytok. Bizony. Benneteket csak a melegek, leszbikusok, biszexuálisak és a transznemű emberek érdekelnek.

Az identitások mentén való érdekérvényesítés ugyanis nem szívlelt az »új baloldalon«. Ebből a közleményből azt olvassa ki az ember, hogy nem kell az LMBTQ+ közösség tagjának lenni ahhoz, hogy valaki a homofóbia áldozatává váljon. A heteroszexuális cisz férfi is szívhat, ugye milyen felesleges identitások mentén harcolni jogegyenlőségért.

Nagyon szépen hangzik és ha sokat ismételgetem magamban, talán el is hiszem, csak a társadalom sokkal komplexebb annál, hogy kéz a kézben együtt győzedelmeskedünk, vagy együtt bukunk.

Hrutka János nem a homofóbia áldozata, hanem politikai / ideológiai meggyőződése miatt érte joghátrány. Ez is elég szomorú, de hatalmas a különbség. Nem mérlegre téve nyom kevesebbet, csak a diszkrimináció oka nem ugyanaz. Egy támogató nem válik meleggé, romává, menekültté tehát az ezekből fakadó elnyomás sem érinti őket. A magyar LMBTQ+ szervezeteknek a prioritása továbbra is azoknak az érintetteknek a képviselete kell, hogy legyen akiket ma ebben az országban újfent még erőteljesebben, megaláznak, kiszorítanak, akiktől jogokat vesznek el.

»Használja mindenki, aki szerint a szolidaritás azokat is megillet, akik nem konkrétan a szexuális orientációjuk, a bőrszínük, hanem a kiállásuk és morális integritásuk miatt váltak áldozattá.« (Partizán)

Egy LMBTQ+ szervezet sem gondolja azt, hogy nem illeti meg a szövetségeseket a szolidaritás, de ennek nem kizárólag tőlünk kell érkeznie, minden jóérzésű embernek ki kell állnia a kormány rezsim jellegű vélemény terrorja ellen. Ha engem leköpnek az utcán, mert a kedvenc feminista pólóm van rajtam, minden egyes együttérzés jól fog esni, de nem gondolom azt, hogy az én ügyemet fel kellene venni a nőjogi szervezetek agendájára.”