A Capitolium két ostroma

„Új gazdasági válság köszöntött 1893-ban az amerikai farmokra és munkahelyekre. A munkavállalók 6 százaléka elveszítette az állását, és a farmok harmada meg volt terhelve jelzáloghitellel. 1894-ben több államból fegyelmezett menetben tönkrement emberek tömegei indultak Washingtonba, hogy ínségmunkát követeljenek Grover Cleveland elnök kormányzatától. A Kelly Hadserege nevű munkástömegben, amely a menet élén haladó, éjfekete ménjén ülő Kelly tábornokról kapta nevét, egy reményteljes író, Jack London is ott menetelt. A csődbe jutott farmerek, elbocsátott munkások legjobb ruhájukban, fegyelmezetten, minden rendbontástól tartózkodva vonultak a szövetségi fővárosba.

Ott is fegyelmezettek maradtak, és amikor egyik vezetőjük, Jacob Coxey üzletember és ügyvéd véletlenül a Fehér Ház pázsitjára tévedt, és emiatt a rendőrök letartóztatták birtokháborítás vádjával, békésen eloszlottak anélkül, hogy bármilyen eredményt elértek volna. Kelly, Coxey és London tömegei nem fenyegettek senkit, nem akarták megzavarni a közjogi intézmények működését. Szociális követelésekkel vonultak föl. Ellentétben mindazokkal, akik 126 év elteltével behatoltak a washingtoni törvényhozás, a Capitolium épületébe, ott akasztással fenyegették Mike Pence alelnököt, és dulakodtak a rendőrökkel.

A 2021-es tömeg jól mutatja az amerikai társadalom széttöredezését. Nehéz lenne meghatározni az ott gyülekező, Trump mellett tüntető tömeg társadalmi helyzetét. Igaz, a ruházat már régóta nem mond semmit, olyannyira demokratizálódott. Összeverődött, innen-onnan származó, fegyelmezetlenül üvöltöző, artikulálatlan, vezetés és közös eszme nélkül individualizálódott emberek tömegének tűnt, egy nyájnak, amelynek nincs (emberséges) pásztora. Csak az elcsalt választás paranoid rémképe és a Donald Trump elnök iránti rajongás tartja össze őket. Mondhatni: nézzük meg 1894 és 2021 tiltakozását, vessük össze a két tömeget ruházat, normarendszer, eszme, társadalmi program szempontjából, és kiderül az amerikai társadalom jelentős részének lecsúszása, a demokrácia intézményeinek hitelvesztése, az amerikai progresszív mozgalmak gyöngesége”.