Jogállam?

„Nekünk, magyaroknak sokkal több forog kockán, mint a dán vagy a holland vagy a spanyol állampolgároknak. Nekünk együtt kell élnünk a csökevényes, kiherélt jogállamisággal. Mi hovatovább nem találunk olvasható szeriőz lapot az újságosstandon. Tűrnünk kell, hogy az adónkból fejenként és évenként több mint 15 ezer forintot költenek a saját hülyítésünket harsogó médiára – ez egy öttagú családnak idén 75 ezer forint. Ha bekapcsoljuk a tévét, gyakorlatilag nincsen nézhető közéleti csatorna, és ha nem akarunk agymosottak lenni, akkor is jóformán mindig az orbáni médiabirodalom valamelyik adójába fogunk botlani. A focimeccs szünetében is Fidesz-propagandát öntenek ránk. El sem tudunk bújni a fideszes szellemi terror elől, elvégre az utcán sem úszhatjuk meg a néphülyítő plakátokat. A kedvencem a kijárási tilalom november 11-étől december 10-éig szövegű értelmetlen plakáttömeg, amelynek egyetlen célja, hogy tehervonatnyi pénzt számlázhassanak a haveri plakátcégek. Most majd bizonyára felülírják, hogy meghosszabbítva január 10-éig…, ezért is lehet utalni majd közpénzt a haveroknak.

Az agymosásnál is nagyobb baj, hogy a szakirodalomban pontosan körülírt »fékek és ellensúlyok rendszere« megszűnt. A kétharmados többség birtokában Orbán a személyes híveivel töltetett be minden érdemi kontrollpozíciót. Ki bízik a legfőbb ügyészben? A bírói függetlenségben? Ki hisz még a jogbiztonságban e tájon, ahol emberek százezrei nem mernek már beszélni, mert féltik az állásukat, az egzisztenciájukat? Sajtószabadságról, a tájékozódás szabadságáról beszélni ott, ahol a kormányzat sorozatosan és rutinszerűen tiltja le a kompetens közszolgák (iskolaigazgatók, orvosok, szociálisintézmény-vezetők stb.) nyilatkozati jogát, ahol a szakmaiság hovatovább bűnnek minősül?”