Úristen, gyerekek!

„Gyanútlanul lapozgatok egy tankönyvet, mert azt remélem, toleranciára, szeretetre nevelő művek tárulnak majd elém. Erre mit látnak guvadó szemeim? »Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök«. Na, azt a beteges, sötét véglényt, aki ilyeneket leír, azt is a vonat elé kéne lökni! Elképzelem a felnőtté érés gondjaival küszködő, hiperérzékeny kamaszainkat, milyen hatással lesz rájuk ez a szennyirodalom! Ártatlan embervér fog folyni, és mindezt a gátlástalan haszonelvtől vezérelt tankönyvírók számlájára írhatjuk.

Huszonegyedik század, bravó! Már abból is elegem volt, hogy valami Dosztojevszkij öregasszonyok kiirtására uszít minden szociális érzékenység nélkül! Swift meg ír gyerekek fogyasztására, hogy akadna torkán a csecsemőgirosz! Arany (szándékos rosszindulatból?) elfelejtette megemlíteni, hogy kiskorúak ne babráljanak malomkővel, mert rájuk dőlhet! Cervantes pedig fütyül rá, hogy szellemileg kevésbé érettek esetleg kipróbálják a trükkjeit, és konyhakéssel böködik a ventillátort.

Egyetértek néhány olvasó felháborodásával, tiltsuk be a Kincskereső kisködmönt, mert bányába járnak az idióták, holott az életveszélyes! A Pál utcai fiúk homokbombákkal dobálóznak, aki elolvassa ezt a borzalmat, jeges tóban kap majd tüdőgyulladást, indexre a könyvvel! A Tüskevár merő halkínzás, civilizált ember ettől csak okádik. Ja, és az a mocsok Kőszívű, ahol a szabadság nevében folyton lövöldöznek!!! Ez megmagyarázza, honnan veszik a sorozatgyilkos kisdiákok az ötleteket.

Különben én elfogadó vagyok, felőlem aki ekkora nyomoronc, és tényleg nincs jobb dolga, írja meg, hogy öl meg rabol és még lelkifurkája sincsen, de tegye ezt valami három ember olvasta, alternatív irodalmi folyóiratban, de semmiképp ne tankönyvben. Hát normálisak ezek? Hát van ennél lejjebb?

Te is tégy a gyűlölet ellen, te rohadék!”