Támadás jeladásra

„Az operarajongók tudják, nemrégiben pedig a televízióban bárki láthatta is Domingót a Zefirelli rendezte csodálatos Traviatában. Nagyon szép volt fiatalkorában. Aligha hinném, hogy szüksége volt zaklatni bárkit is. Fordítva inkább el tudom képzelni. Mármint, hogy őt zaklatták egyesek. Az AP hírügynökség jelentése szerint »az énekes évtizedeken át nem megfelelően viselkedett« a nőkkel szemben. Az állítólagos zaklatások pedig a nyolcvanas években történtek. Ejha, ez bizony nem szép dolog! Ám hogy mindezt miképpen lehet majd bizonyítani, annak megjóslásához kevés a fantáziám. Ahhoz meg végképp, hogy kitaláljam, miért csaknem negyven év múltán került e téma napirendre. Cui prodest? Kinek az érdeke? Seneca Medea című drámájában a teljes mondat így hangzik el: »No és kinek áll ez érdekében? Akinek jól jött ez a vétek, no éppen az követte el.« Vajon ki lehet az? Megtudjuk valaha is?

Ide kívánkozik, hogy van még néhány érdekessége a me too világmozgalomnak. Nem lázad például az ellen a különös szokás ellen, amit az Európát és Észak-Amerikát is elözönlő muszlim áradat hoz magával. A többnejűséget, a férfi megfellebbezhetetlen uralmát, a kislányok, nők eladását, megcsonkítását, alárendeltségét, s még sorolhatnánk. Hol van ez esetben a mozgalmi bátorság?

A társadalomtudósok egy része úgy vélekedik, a me too mozgalom, de minden más mozgalom is akkor lehet sikeres, ha megmozgatja a társadalom azon tagjait is, akiknek hatalmi pozíciójuk megőrzése miatt nem közvetlen érdekük a változás. Szabad a gazda! Megmozgatta? Nem tudnék rá válaszolni. Azt viszont tudom, hogy bizonyíték nélkül vádolni valakit nem tisztességes dolog. Bűnösnek kikiáltani a fér­fiakat pedig anélkül, hogy a kikiáltók magukba néznének, egyszerűen ostobaság.”