Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan...

„Itt azonban nagyjából véget is ér a felszíni különbözőségek sora, mert legalább ugyanannyi a hasonlóság. A politikai berendezkedés mindkét országban zűrzavaros: Nagy-Britannia névlegesen monarchia ugyan, mégis minden hatalom a parlamenté, a szimbolikusan köztársasági államformájú Magyarországon viszont a parlament hatalma elenyésző, szemben a mindenható, királyi palotába költözött miniszterelnökével. Hasonlóképpen keszekusza a párttérkép mindkét országban, lehetetlenné téve, hogy az állampolgár normálisan szavazhasson. Míg Nagy-Britanniában papíron két nagy párt van, kormányon a konzervatívok, ellenzékben pedig a Munkáspárt, a gyakorlatban ez négy külön párt, csak éppen a választási rendszer logikája egybekényszeríti azokat, akik EU-ügyben utálják egymást, és szembeállítja azokat, akik e téren nagyjából azonos platformon állnak. Magyarországon a választási rendszer összekényszeríti azokat, akikben az egyetlen közös az, hogy le akarják váltani az EU-t folyamatosan szidalmazó kormánypártot, miközben ugyanez a kormánypárt rendre azt állítja, hogy nagyon is szereti az integrációt. S itt van végül, de korántsem utolsósorban a történelem és a néplélek. Mindkét ország azzal a pszichodrámával küzd, hogy elgyászolja tovatűnt történelmi nagyságát: a britek a tengerentúli gyarmatbirodalmat, a magyarok Trianont – csak a méret különböző, az érzelmek és az érzelmekre épített politikai játszmák egyáltalán nem.

Következésképpen a demagógia hatókörét illetően is csak mennyiségi, nem minőségi a különbség. Nagy-Britanniában ordas hazugságokra – első helyen az áttelepülő kelet-európaiak által támasztott veszéllyel fenyegetésre – alapozva nyerte meg a Konzervatív Párt a 2016-os Brexit-népszavazást, amire hivatkozva most Boris Johnson új kormányfő azzal kacérkodik, hogy megkerüli a brit parlamentet. Az a Boris Johnson, akit pártjának is csak egy része ültetett a miniszterelnöki székbe, nem pedig a brit választók, jóllehet ő – még politikai bulvárújságíró korában – az EU állítólagos antidemokratikus működésének legbrutálisabb kritikusai közé tartozott. Eközben a Fidesz az ugyanabban az évben általa elveszített migrációs népszavazásra való hivatkozással építette le a jogállamot és éhezteti még azt a pár tucat színes bőrű menedékkérőt is, aki egyáltalán elér a határkerítésig. Az a Fidesz, amely a választási rendszer eltorzítása, az intézményesített korrupció és a sajtószabadság korlátozása révén tette magát gyakorlatilag leválthatatlanná.”