A nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy ahol sűrűbb szövésű a szociális háló, ott kevésbé van szükség külön hajléktalan-ellátásra.
„A XXI. századi európai civilizáció kialakult normái szerint nem elfogadható, hogy emberek tömegesen éhezzenek, télen megfagyjanak; nem elfogadott, hogy emberek százai, ezrei a szabad ég alatt, vagy éppen maguk eszkábálta bódékban töltsék az éjszakáikat. Ezért az európai nagyvárosok, kormányok számos eszközzel küzdenek, hogy még a legelesettebbek, a legsérülékenyebbek is elfogadható lakhatási körülmények között élhessenek.
Magyarország immár egy évtizede egészen sajátos úton indult el: a világon példátlan módon, kétszer is módosították az Alaptörvényt, hogy jogi eszközök, közelebbről büntető jogszabályok által szűnjön meg a látható hajléktalanság. Ennek eredménytelensége láttán ma már talán azok is belátják, hogy nem ez a megoldás, akik esetleg hittek az ilyen módszerekben.
A tömeges, látható hajléktalanság nálunk az 1990-es rendszerváltás idején jelent meg, amikor összeomlott a korábbi bérlakás-rendszer, drasztikusan megemelkedtek a lakhatás költségei, tömegesen szűntek meg korábbi munkahelyek, százezrek veszítették el szerény egzisztenciájukat, számosan váltak földönfutóvá. A tömeges látható hajléktalanság a közvéleményt (jogosan) sokkolta. Permanens tűzoltó megoldásként évről-évre újabb és újabb szálláshelyek nyíltak – elsősorban Budapesten.
Ennek célja éppen az volt, hogy »senki ne fagyjon meg az utcán«, mindenkinek jusson legalább egy fűtött hely átmeneti krízishelyzete idejére. Azonban a piacgazdaság, vagy éppen a vadkapitalizmus kiépülésével párhuzamosan nem hogy kialakultak volna a – lakhatás biztonságát megtámogató – szociális lakáspolitika új eszközei, a tömeges egzisztenciális kríziseket megakadályozó jóléti, segítő eszközök, intézmények, de még a meglévő biztosítékok is – folyamatosan – megszűntek. A hajléktalan-ellátás mindezen hiányok gyűjtőhelyévé, pótszerévé vált.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
Sem Niedermüller Péter, sem a veje, Horn Gábor nem tudott magyarázatot adni a történtekre.
Tizenegy éves kor előtt egyetlen gyereknek sem lenne szabad telefont birtokolnia.
