A világpolitika modern katonái: a Twitter-huszárok

„Ha a márciusi ifjak idejében lett volna Facebook, akkor Petőfiék valószínűleg becsekkoltak volna a Pilvaxban, szelfiztek volna a Landerer nyomdában, és Kossuth Lajos is a falán üzente volna meg, hogy elfogyott a regimentje.

Mára a közösségi média a politikusok, forradalmárok és aktivisták kedvenc hadszínterévé vált, ahol a népszerűség a legfontosabb stratégiai cél. Az amerikai elnök Twitteren kormányoz, a brazil elnök a WhatsAppal nyert választást, az Iszlám Állam pedig a Facebookon toboroz terroristákat. A harácsoló celebek és a hatalom stratégái korán felismerték a web 2.0-ban rejlő lehetőségeket és gyorsan alkalmazkodtak a kommunikáció aktuális trendjeihez. Ám amíg Kim Kardashian a megosztásaival csak pénzt keres, a politikusok arra használják a virtuális közösségi tereket, hogy szavazatokat gyűjtsenek.

Hatalmas a versengés a figyelmünkért

Merkovity Norbert politológus szerint a sztárokkal ellentétben a politikusok folyamatosan arra törekednek, hogy ne csak egy-egy rövid időre irányítsák magukra figyelmet, hanem folyamatosan magukon tartsák azt. Ez nem is olyan egyszerű feladat, mint gondolnánk, hiszen a figyelmünk ugyanolyan véges erőforrás, mint a kőolaj. Sokan akarják, vérre mennek érte, de előbb utóbb kimerül, mert túl sok információ vesz minket körül. Ma megpróbáltam összeszámolni, hogy hányféle cég, politikus, jótékonysági szervezet bombáz a hirdetéseivel, amíg lesétálok egy megállót a Körúton, hogy valami sokkoló számot írhassak ide. Kezdtem egy túró rudis autóval, beleszámoltam a kormányplakátokat, az akciós csirkefarhátat hirdető posztert és a fehérneműmodellt a megálló üvege mögött, de harminc körül feladtam. Zsongani kezdett a fejem, mert elvesztem az információtömegben, pedig csak az első keresztutcáig sétáltam.”