Ki kell mondani: a Sargentini-jelentésnek a magyar zsidókra vonatkozó része úgy hazugság, ahogy van.
„A magyar társadalomnak a 20. század alatt oly töredékesre repesztett tömbjeit a 2018-as választásokat megelőző, majd azt követő hónapok mint egy roppant mozsár morzsolták zúzalékosra. Ezt a már önálló állagát vesztett matériát őrli még képlékenyebbre a Sargentini-jelentés, bárhogyan is szitálják tovább a brüsszeli procedúrák. Aki mellette áll: »hazaáruló«, aki pedig ellene, az az autokrata, korrupt, diktatúrába fejlődő rezsim híve. E lebutított antinómiák malmai forgatják, karistolják önmagának is felismerhetetlen masszává a jelenlegi magyar közvéleményt, közgondolkodást, szellemi életet. Ez nagyobb katasztrófa, mint bármely demokráciahiányos diktatúra berendezkedése. (Noha éppen ez a tudati paralízis mindenfajta diktatúra kiépülésének feltétele, mint ezt már tapasztalni.)
A szavaknak, az írásnak ebben a zúzalék-korban elveszett az autonóm helyi értéke, szándékom ellenére csak valamely oldalra sodor, s nem enged hozzáférni magához a „dologhoz”, a Bocskai István-i értelemben: »Sem a dialektikához, sem a rhetorikához nem tudunk, a dolgot őt magát nézzük«.
Miért kell megszólaljak, ezen őrlődtem a jom kippuri böjt kérdező-tisztító óráiban, a »cinkos némaság« ódiumát elkerülendő. Ugyanis maga a »dolog«, a sokrétű valósághoz, s nem egy érdekhez, vagy pártálláshoz tapadó történet rögzítése lényegesebb bármilyen elbeszélésnél. Ezt követeli a megkapaszkodás ösztöne is, amely nem engedné magát kavartatni az öntudatlanul örvénylő zúzalékkal. S ezt követeli meg maga a tárgy – sors és »sorstalanság” – a magyar zsidóság méltósága is.
Ugyanis ez az igazság nem engedhető át a Chábád nemzetközi, s történelmünktől idegen magyarországi lerakatának, s ami még dühítőbb: hogy jövök ahhoz, hogy egy vélemény partjára kerüljek Bayer Zsolttal? (Aki embert »fehérjehalmaz«-nak titulál, azzal nem lehetek egy szakmai közösségben.) Ez utóbbiért neheztelek leginkább a holland EP-képviselő asszonyra. A magyar demokrácia, közélet tisztaságáért érzett legitim aggodalmát és buzgóságát ugyanis teljesen lerontja, ha azt valótlanságokkal (eufemizmus) ékíti. S ha ez őt nem is érdekli, engem annál inkább: a szerencsétlen maradék-néptöredék, a magyar zsidóság helyezete a számára távoli tájon, ahol én viszont »Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel/ egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom«. Ugyanis a Sargentini-jelentés a sokszorosan sújtott-szabdalt közösséget bűnbak helyzetbe hozta.
Most már ki kell mondani: a Sargentini-jelentésnek a magyar zsidókra vonatkozó része úgy hazugság, ahogy van.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Ungár Péter, az LMP társelnöke kijelentette, pártja nem támogatja az ellenzék közvetlen államfőválasztásról szóló kampányát, amit elhibázottnak tart.
Az Origo tényfeltáró cikke szerint amennyiben Magyar Péter mögött materiális értelemben is megjelenik a külföldi támogatás, az már komoly szuverenitási aggályokat vet fel.
A főpolgármester-jelölt szerint ez Karácsonyék hozzáállásának mintapéldánya.
