Váratlan forradalom

2018. október 22. 15:35

Még mindig ott van a belgrádi látogatás, amihez akkoriban magánrepülő és futballmeccs sem kellett. Márpedig a dolgok néha váratlanul történnek.

2018. október 22. 15:35
Horváth Gábor
Horváth Gábor
Népszava

„Szóval Gerő és szinte az egész politikai vezetés nyugodtan elvonatozott Belgrádba, ott hallottak valami lengyelországi tüntetésekről. Aztán arról, hogy a magyar egyetemisták is mozgolódnak. Azt már visszaérve olvashatták, hogy a Szabad Nép Új, tavaszi seregszemle című vezércikkben üdvözli a 23-án estére meghirdetett diákdemonstrációt. A dolgok néha gyorsan történnek.

Persze kellett hozzá a lassú érési folyamat. Moszkvában már 1956 tavaszán érezték, hogy valami nincs rendben Magyarországon, nyáron el is küldték Budapestre Mihail Szuszlovot, nézze már meg, mit művelnek a magyar elvtársak. (Szuszlov jelentéséből nem lett akkora balhé, mint a minap Judith Sargentiniéből, amiből látható, hogy Moszkva tényleg barátságosabb volt, mint a mai Brüsszel, már ha valaki teljességgel figyelmen kívül hagyja a komplett történelmet, benne 1956. november 4-e eseményeit, de ezt most megint csak hagyjuk.) Gerő mindenesetre teljes nyugalomban utazott el, nem érzékelte, hogy a nép felkelésre készült volna.

A nép sem érzékelte. Nem hogy felkelésre nem készült, de egyáltalán nem gondolt arra, hogy megbuktassa Hegedűs András kormányát. Arra meg pláne, hogy Gerőt, a párt főtitkárát. Arra se, hogy kivonulásra bírja az akkoriban az 1989-esnél valamivel erősebb Szovjetuniót. A nép beérte azzal, hogy a szegedi egyetemisták újjászervezhették a Magyar Egyetemek és Főiskolák Egyesületeinek Szövetségét, illetve a lengyel megmozdulásokkal szolidaritást vállaló Írószövetség megkoszorúzhatta Bem József budai szobrát. A műegyetemisták ezt támogató demonstrációját a belügyminisztérium előbb engedélyezte, aztán betiltotta, végül mégis engedélyezte. A Bem téren húszezren gyűltek össze, aztán a Rádiónál lövések dördültek, és hirtelen összecsődült kétszázezer ember – akkor Budapestnek nagyjából ugyanannyi lakosa volt, mint mostanság, 1,7-1,8 millió.
Egy ekkora városban kétszázezer ember nagyon sok. Olyan sok, hogy az már szinte önmagában forradalom. Ennyi embernek már tehetetlenségi ereje van. Az akkori hatóságok biztosan megbánták, hogy fegyverrel is meg akarták védeni a Rádiót – ha hagyják a fenébe, lehet, hogy a nép megnyugszik. De az is lehet, hogy már akkor is késő volt.

A máig ható tanulság az, hogy a hatalomnak, ha nem akar forradalmat, kerülnie kell a kétszázezres tömeggyűlések kialakulására okot és lehetőséget adó testmozdulatokat. Főleg pedig az erőszakot, mert azzal pillanatok alatt lehet kétszázezret csinálni a húszezerből. A mai hatalom ezt a leckét kétségkívül megtanulta.

De még mindig ott van a belgrádi látogatás, amihez akkoriban magánrepülő és futballmeccs sem kellett. Márpedig a dolgok néha váratlanul történnek.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 56 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vakfolt
2018. október 23. 12:25
Most ez a majom arra vágyik, hogy a forradalom ünnepén felkel Budapest népe és elűzi a kormányt? Mert magánrepülő? Hú baszd meg, te elmebeteg, nyugodjatok már bele, hogy ti csak akkor tudtok itt labdába rúgni, ha az ország haldoklásközelire le van ütve!
Peter8811
2018. október 23. 05:29
"Csődűlt" Gabi bácsi rajtatok 65 évig ült, Bajnai Gordont már fotelnek tekintette a csőd.
Tehetős Totó
2018. október 23. 03:07
Csődült... Csődült anyádra a szocialista brigád, te vörös fattyú!
balbako_
2018. október 22. 21:08
Ezt a kis példabeszédet nem kellett volna Gyurcsánynak elmesélni?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!