A demokrácia lassú folyam(at)a

„A demokrácia nem működik parancsszóra, miként a modernizáció sem. A demokrácia, ha nagyon lecsupaszítjuk a szó eredeti értelmét, többségi részvételen alapuló közösségirányítást jelent. Ez azonban feltételezi azt, hogy az illető közösség minél kisebb lakosú, és kulturális értékeit, normáit tekintve egységes legyen, vagyis ne legyenek olyan konfliktusok, amelyek megroppanthatják a belső kohéziót. A demokrácia, mint hatalomgyakorlási forma igényli az erős kohéziót. Minél kisebb az adott közösség, annál erősebb a tagok fölötti közösségi kontroll, amelyet jó esetben mindenki elfogad. Ám napjainkban már nem kisközösségekről, hanem több tíz-, sőt olykor százmilliós államokról, az Egyesült Államok esetében birodalomról, sőt globális társadalomról beszélnek. Míg a hagyományos paraszti közösségekben még megvolt az esélye annak, hogy mindenki ismert mindenkit, egy tízmilliós országban ez lehetetlen. A kisközösségekben a hírek szájról szájra terjedtek. Ma a média közvetíti a híreket, információkat. Ez egyoldalú kommunikációs csatorna, amely szükségszerűen torzítva éri el az állampolgárokat.

Csoda-e, ha a mai demokráciákban egyre nagyobb mértékű a dezillúzió! Ahogyan a parasztok nem értik Bánó Fülöp baloldali nézeteit, úgy ma számos brit, francia, amerikai kisváros, falusi ember nem érti az országos politikát. Számukra a politika a felhőrégióban zajlik. Távol tőlük, nélkülük.

Hogy a demokrácia működhet-e így, a jövő zenéje.”