A milliószor elátkozott nap

2018. június 04. 14:46

Családokat szakított szét, egy országot csonkított meg, és végérvényesen elültette a gyűlölet magvait a Kárpát-medence népei között.

2018. június 04. 14:46
B. Molnár László
Magyar Hang

„A sors, de inkább mondjuk ki nyíltan, a balsors akarta úgy, hogy éppen az a nap lett hazánk, a magyarság számára a nemzeti összetartozás napja, amely tán a legnagyobb érvágást okozta történelmünkben. Ez a nap június 4-e, az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napja. Ez az a nap, amit valamennyi magyar, aki a XX. század óta élt e hazában vagy elszakított részein, legalább egyszer elátkozott. Ez az a nap, ami alapvetően határozta meg népünk sorsát a későbbiekben. Családokat szakított szét, egy országot csonkított meg, és végérvényesen elültette a gyűlölet magvait a Kárpát-medence népei között.

Trianon. Az újkori magyar történelem szitokszava, amit sosem feled a magyarság. Mindenki úgy érezte akkor – ahogy a dunaszerdahelyi DAC himnuszává vált Nélküled című dalban is halljuk –, a magyarság olyan, mint a leszakított, haldokló virág, és a hazájától elszakított ötmillió magyarnak nem hallja a hangját a nagyvilág, és otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél. Ám országunk kibírta a csapást, felállt, de vélhetően sosem gyógyul be az ekkor kapott seb. Karinthy Frigyes szavai talán mindennél jobban illusztrálják, mi történt hazánkkal, pontosan 98 esztendővel ezelőtt, hogyan élte meg a magyarság a békediktátum sokkoló hatását. »De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.« (Részlet a Kosztolányi Dezső szerkesztette Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért című könyvből.)”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ellensúly
2018. június 05. 13:09
Ha a románoknak évszázadokig tartó, szívós, kitartó munkával sikerült megszerezniük azt az Erdélyt, amely a röpke megszállást leszámítva sosem volt az övék, akkor nekünk szívós, kitartó, évszázadokig tartó munkával miért ne sikerülne visszaszerezni azt, ami ezer évig a miénk volt? Hit kellene, nemzeti elkötelezettség, egymás gyilkolászása helyett együttműködés, tudatos nemzetépítés. No meg persze sok-sok türelem. A történelem nem ért véget.
korona
2018. június 04. 16:43
Igenis, egyetlen megoldás a határrevízió és a kártérítés megfizettetése a bitorlókkal. Használták és használják infrastruktúránkat, szántóföldjeinket, bányáinkat, gyárainkat, vízvédelmi rendszerünket, utainkat és így tovább. Meg kell velük fizettetni a "használati díjat" a szerbektől, a horvátoktól, a szlovákoktól és a románoktól is, könyörtelenül! A tulajdonjog átvizsgálását kell szorgalmazni. Kié az a föld minden kincsével, amelyet a jelen ideig kihasználnak és nem az ott élő magyarok javára ??? Vissza kell ragadnunk mind azt, ami a Magyar Királyság eredeti tulajdona, tehát a miénk. Az objektumok rombolásáért is jóvátételt kell követelni a Nemzetközi Bíróságon a magyar állam javára! Neki kell menni ezeknek a gyáva népeknek, hogy maradjanak a saját, eredeti szálláshelyükön, ott boldoguljanak !!!
Greffiti
2018. június 04. 16:10
g.lajos hangja
alex.leopardi
2018. június 04. 15:27
borzalmasan hülye,engem a születésem óta gyűlölnek a románok,két dolgot mondanak,takarodj innen vagy légy ortodox román
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!