Miért speciális?

„Külső koalíciós partner nélküli jobbközép – ez a stabilitás tényleg példa nélküli ma Európában. De az is hozzátartozik a magyar specialitáshoz, hogy az elitellenes kihívók sem erősödtek meg. A nem is olyan régen még szélsőjobbos Jobbik »néppárti« támadása megrekedt, tapodtat sem sikerült a kormányzati lehetőség közelébe jutniuk, nem úgy, mint a Néppárttal koalíciót alkotó Szabadságpártnak Ausztriában. Még kevésbé lett belőlük olyan nagy párt, mint az ANO Csehországban, de ebben a tekintetben a sokat emlegetett »lengyelesedés« sem egészen pontos. Ott ugyanis a baloldal szétesése után két, közel egyenlő erejű jobboldali tömb alakult ki – hol van ilyesmi Magyarországon?

De ha a többi elitellenes szereplőt tekintjük, akkor sem fedezhetünk fel hasonlóságokat. Az LMP, a Momentum szerény eredményei meg sem közelítik, mondjuk a velük nagyjából egyívású spanyol Podemos, illetve a Ciudadanos masszív jelenlétét, hogy a már említett olasz Öt Csillagról ne is beszéljünk. Nálunk egyelőre tehát senki sem billentette meg Orbán originális építményét, a centrális erőteret. Mi több, mintha halványodnának a potens kihívók esélyei. Persze e látványos és immár tartós politikai diadalmenettől még nem oldódnak meg automatikusan a magyar társadalom régi, sok évtizedes, vagy még régebbi gondjai.

Sőt ne legyen kétségünk: a diadal és a felelősség nagysága méretarányosak. A helyzet ebben is speciális.”