Don partján az őszi szellő…

2018. január 16. 20:22

Emlékszem, nagyapám azt mesélte, volt olyan szakaszparancsnok, aki tisztában volt a helyzettel és legszívesebben visszavezényelte volna a csapatot, de akadt olyan is, aki vakon hitt a győzelemben.

2018. január 16. 20:22
Neszméri Tünde
Felvidék Ma

„Stiglitz János 1918. július 21-én született a Pozsonyhoz közeli Dunaújfalun. A második világháború idején így nem kerülhette el a katonaságot. Az orosz frontot megjárt magyar csendőr hagyatékában képek és újságok is találhatók, mi, unokák, így kezdtünk ismerkedni a történelemmel.

A történelemkönyvekből ma már megismerhetjük a valóságot,  miszerint több mint százezer ember veszett oda a Don-kanyarnál, azokban a harcokban, ahova a magyar hadvezetés ki sem akarta vezényelni a sereget. Talán sejtették, hogy megfelelő ruházat, élelmiszer és főleg fegyverek nélkül semmi esélyük sem lesz a szovjetek ellen, az orosz télben.

Emlékszem, nagyapám azt mesélte, volt olyan szakaszparancsnok, aki tisztában volt a helyzettel és legszívesebben visszavezényelte volna a csapatot, de akadt olyan is, aki vakon hitt a győzelemben. Pedig a katonaság tudta, hogy nincsen esélyük a nagy hideg és az oroszok ellen, egyrészt a túlerő miatt, másrészt azért, mert a magyar seregeknek alig volt felszerelésük, ruházatuk. Az élelmezés sem volt megoldott. Sokszor fagyos krumplit ettek, a vízhiányt a hóból és a jégből pótolták, s hogy meleg ételhez jussanak, a hóból készítettek levest maguknak. A legborzasztóbb talán mégis az volt, hogy nem volt fedél a fejük felett, sem sátor, sem barakkok, semmi sem volt. Tábort nem tudtak építeni, nem volt hozzá megfelelő felszerelésük. A doni harcmezőkről szerencsésen hazaért nagyapám. És vele együtt a már fent említett könyv is.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2018. január 17. 22:28
A rossz ellátásnak a hadtáp megoldatlansága volt az oka. Lett volna elég élelem és felszerelés is, cska ezeket télen már nem tudták eljuttatni a csapatokhoz, mert a hadtáp elsősorban és döntő mértékben lovaskocsikra támaszkodott, teherautó kevés volt. Ebből nem is volt gond nyáron és ősszel, de télre a lovakat - amúgy helyesen - hátravonták áttelelő állomásokra, mert télen megfagytak, éhenhaltak volna, s akkor a következő évben már nem lett volna hadtáp. Így télen csak minimális élelmet és lőszert tudtak eljuttatni a csapatokhoz. Ha megfeszültek volna sem tudtak volna sokkal jobban eljárni, így pedig a tragédia kódolva volt. A szovjeteknek nem volt lőszer és élelem gondjuk a támadás előtt, és a fegyvereik, járműveik is működtek nagy fagyban is, a vörös hadsereg alkalmas volt a téli háborúzásra, míg a tengelyhatalmak hadseregei nem.
Akitlosz
2018. január 17. 22:18
"Emlékszem, nagyapám azt mesélte, A doni harcmezőkről szerencsésen hazaért nagyapám" Jó neki. "A történelemkönyvekből ma már megismerhetjük a valóságot, miszerint több mint százezer ember veszett oda a Don-kanyarnál," A történelemkönyvekből??? Nem mindenki nagypapája jött ám haza! Anyám még ma is hadiárva. Méghogy a történelemkönyvekből!
Box Hill
2018. január 17. 15:55
Vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy a világ legnagyobb gazembersége terjedése ellen küzdöttek: A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve: A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000 A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000 A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000 A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000 A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000 A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000 A háború után 1953 végéig: 55,039,000 A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000 Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990. Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Orange79
2018. január 17. 11:01
Magyarország elsődleges célja a trianoni revízió volt, a körülmények úgy hozták, hogy ez a német szövetségi rendszerben tűnt kivitelezhetőnek. Ezt egyáltalán nem nevezhetjük bűnös célnak. Annyiban árnyalnám a képet, hogy akkor kerültek tömegesen az emberek a szabad ég alá amikor a szovjet támadás kivetette őket az állásokból. A legnagyobb veszteséget a rendkívüli hideg miatt a gyalogosan visszavonuló hadsereg szenvedte el.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!