Az ideológiák nélküli ember

„Bár a politikai hovatartozás mérése módszertanilag egyre több akadályba ütközik, a fenti eredmények fényében elmondhattuk: az ideológiák korának vége még nem jött el. Az ideológiákba vetett hitünk társas, kognitív és motivációs igényeink mentén születik (Jost, 2006).

A vátesz lóvá tesz. Egy évtizeddel ezelőtt még talán biztosan állhattunk Jost kijelentésének talaján, az ideológiák tartalomteliségében és valamiféle értékrend szerinti szerveződésében, azonban post-truth világunk tartogat meglepetéseket. A nemzetközi események jelentősebb elemzése nélkül elég az itthoni párbeszédek minőségét és tartalmát megfigyelnünk. Kurtán, slendrián és elcsépelt módon ismételgetett jelszavak, mint az »ügyek«, az »európaiság«, a »szabad ország« veszítik el végképp értelmüket az önmagából kifordult »keresztény-konzervatív« és »nemzeti-polgári« jelszavakkal szembeni küzdelemben. Üres világok feszülnek egymásnak a ringben, ahol a bíró a populizmus.

Menekültáradat, Soros György és Brüsszel áll szemben az összefogás, na em összefogás, a mindenért a miniszterelnök a hibás koncepcióval. Jobboldal? Baloldal? Liberálisok? Konzervatívok? Ideológiának nyoma sincs. Programokat ütköztetni felesleges, hiszen azt a választópolgár nem fogja elolvasni, talán nem is érti. Értelmiségi párbeszéd, vita? Felesleges. Elképzelések, tervek valós prezentálása: elképzelhetetlen. Az ideológiák meghaladása a harmadik út. A negyedik pedig a lemondás róluk, az ideológia nélküliség.

Az ideológiák nélküli ember pedig választani megy.”